A zöldborsó egész évben gazdagítja az étrendünket levesként, püréként, vagy finom köretként. Az élénkzöld golyócskák ugyan kicsik, de mind fehérjéket, mind más egészséges alkotóelemeiket tekintve tartogatnak néhány meglepetést. A növény ideális a kertben való termesztésre is. Vegyük sorra, mi minden van a borsóban, és mire kell ügyelni eltarthatóságánál.

A friss zöldborsó mintegy 70%-a víz, fehérjetartalma körülbelül 7%, a szárított borsóé azonban 20%. A növényi fehérje ilyen nagy aránya teszi borsót vezetővé a hüvelyesek között, és ideális fehérjeforrás – nem csak a vegetáriánusok és vegánok számára.

Borsó fehérjéi különösen hasznosak az izomfelépítés, a bőr és a haj, valamint az egészséges kötőszövet számára, Ráadásul ezek a fehérjék pozitívan befolyásolják a vér lipidszintjét, az általános egészséget és a test teljesítményét.

Mi van még a borsóban?

A borsó nemcsak nagy fehérjetartalmú, hanem alacsony zsírtartalmú is. Így minden 100 gramm friss borsónak következő a tápértéke:

• 0,5 gramm zsír
• 12,3 gramm szénhidrát, ebből 5,5 gramm cukor
• 5 gramm ballasztanyag

A friss borsó kalóriatartalma 82 kcal, és így nem tartozik a legkisebb kalóriatartalmú zöldségek közé. A szárított borsóé ezzel szemben 287 kcal.

100 gramm száraz borsó tápértéke:

• 1,7 gramm zsír
• 42,4 gramm szénhidrát, ebből 19,1 gramm cukor
• 18,1 gramm ballasztanyag

Egészséges alkotóelemek

A borsó A- és C-vitamint és jelentős mennyiségű folsavat tartalmaz, de megtalálhatók benne a B-vitamin csoport tagjai is. Értékes összetevői még a vas, kalcium, kálium, magnézium és cink.

Hasonló a banánhoz, a külső héja erős védelmet kínál a káros környezeti hatásokkal szemben, úgyhogy a kis golyók alig vesznek fel szennyező anyagoknak a levegőből.

A borsóban azonban nem csak értékes összetevők vannak: a tannin hátrányosan befolyásolhatja az emésztést, és puffadáshoz, székrekedéshez vezethet. Állatkísérletek arra is utalnak, hogy a borsóban meglévő növényi ösztrogén csökkentheti a termékenységet. Ezek azonban ne tartsák vissza Önt az egészséges zöldség evésétől, mindaddig, amíg a fogyasztást normál értéken tartja.

Egész évben élvezet

A cukorborsónak és a friss zöldborsónak júniustól augusztusig van szezonja. A szezonális termékek a legrövidebb úton, a termőföldről kerülnek az asztalra. Már májusban kapható friss borsó importáruként Dél-Európából. A betakarítási hónapon kívül a kis zöld golyócskák általában elég nagy távolságot tesznek meg, hogy a hazai piacokra kerüljenek.

A borsó azonban, és különösen az egészséges összetevők megszenvedik a hosszú szállítást. Ideális esetben már a vásárlás napján meg kellene enni. Ha ez nem lehetséges, a hüvelyek műanyag zacskóba csomagolva, legfeljebb két napig tárolhatók a hűtőszekrényben.

A zöldborsó eltarthatóságának növelése

Mivel a zöldség gyorsan romlik, mindenekelőtt konzervált formában elérhető. A zöldborsó különösen alkalmas fagyasztásra, így egész évben rendelkezésre áll.

A hagyományos eltartási módszerek közé tartozik a szárítás, a befőzés, valamint a borsópüréként való feldolgozás. A püré konzervként és szárazáruként kerül a kereskedelembe.

A főzéssel ellentétben a borsó túléli a szárítást és fagyasztást, érzékelhető tápértékveszteség nélkül. A konzerveket és üvegekbe rakott borsót száraz, hűvös és sötét helyen kell tárolni.

Az egészséges borsó sokoldalúsága

Borsóleveshez gyenge sárgarépával, vagy mint a majdnem elfelejtett „lipcsei mindenes” fontos összetevőjeként – amely kucsmagombából, spárgából, rákokból és más finomságokból készül – a borsó elkészítésének sok receptje van.

A borsót általában hüvely nélkül fogyasztják, mivel az nem alkalmas emberi fogyasztásra, a cukorborsót azonban azzal együtt is ehetjük. A friss hüvelyben még nem teljesen kifejlettek a borsószemek, és csak öt perc főzés után szolgálják fel gyenge zöldségként.

Ha a borsó már elérte optimális érettségét, eltávolítják a hüvelyt, és lehet párolni vagy blansírozni sós vízben. A nagyon fiatal borsó finom édesség, és nyugodtan lehet nyersen enni. A nyers borsó, ellentétben a babbal, később se mérgező, de az íze lisztes.

A zöldborsó visszahódítja a veteményeskerteket

A régészek megállapították, hogy a kultúrnövény első nyomai már mintegy 10 000 évesek. Az eredetileg Ázsiából származó borsó ideális a kertben való termesztésre. A növények jól megélnek a humuszban gazdag talajokban és a saláta, a mángold és a retek társaságában.

Növekedése során, eléri akár a két méter magasságot is, ezért stabil rögzítést igényel. Májusban és júniusban szép virágokat hoz. A borsó betakarítása 3-4 hónappal a virágzás után kezdődik.

(Németből fordította: Koncz László)

Ha szívesen olvasna még a borsóról, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

Vannak hizlaló zöldségek is!