„Mostanában sokat gondolkodtam az öregedésről”, mondja egy podcastban dr. Sanjay Gupta, a CNN vezető orvosi tudósítója. „Idén leszek 54 éves, tehát középkorú, amikor az ember túljutott a csúcson. De ha megkérdeznék, hány évesnek érzem magam, azt mondanám, hogy a 30-as éveim közepén járok.” Lássuk, hogyan hozhatjuk ki a legtöbbet magunkból, bármilyen életkorban.

Tény, hogy ez mindannyiunkban közös. Mindannyian öregszünk, minden nap minden percében. Nem számít a lakóhelyünk, a kultúránk, a társadalmi-gazdasági helyzetünk vagy akár a politikai hovatartozásunk… Mindig is meglepett, hogy a társadalom ilyen mértékben megbélyegzi az öregedést.

Anti-aging? Ugyan már!

Talán azért, mert annyi tévhit kering az öregedés körül, és arról, hogy az öregedésnek hogyan kellene kinéznie és milyen érzésnek kellene lennie. Talán azért, mert bárhová nézünk, mindenhol „anti-aging” termékeket látunk. (Hogyan lehet az ember anti, vagyis ellene valaminek, amit mindannyian átélünk?) De a valóság az, hogy az öregedésnek nem kell afféle naplemente-periódusnak lennie, amitől ódzkodunk.

A Chasing Life podcast idei évadában kibontjuk, mit jelent az idő múlása fizikailag, érzelmileg és mentálisan – és hogyan válhatunk önmagunk legjobb változatává bármely életkorban. Kiderül, hogy miért létfontosságúak a barátságok az élet bármely szakaszában, és megismerhetik a hosszabb és egészségesebb életre vonatkozó legújabb kutatásokat, valamint azt, hogy mit mond a tudomány a „biohacking” különböző módszereiről. A színésznővel, filmrendezővel és szerzővel, Justine Batemannal, aki tudatosan döntött a természetes öregedés mellett, arról is beszélgetünk, hogy milyen egyedi küzdelmekkel kell szembenézniük a nőknek az öregedés során – különösen a fiatalos külső fenntartására irányuló nyomásról.

Mi köze van az életkornak az öregedéshez?

Miért öregszünk? Mi történik a testünkkel az idő múlásával? És hány éves korban válik valaki hivatalosan is öreggé? Ez csak néhány a sok kérdés közül, ami eszembe jutott, amikor elkezdtünk dolgozni ezen az évadon.

Történelmileg az öregséget a tudósok és az írók 60 éves kor körül kezdték – ami kissé elrugaszkodott állításnak tűnik napjainkban, amikor az 50 az új 40 vagy talán még a 30 is. De még a Pew Research 2009-es, amerikai felnőttek körében végzett felmérése is 68 éves korra tette ezt a számot. (Ez az összes válasz átlaga volt; sokatmondó, hogy a 18 és 29 év közötti válaszadók 60-ra, míg a 65 évesek és idősebbek 74-re saccolták ezt a számot).

Amikor megkérdezem a tizenéves lányaimat, hogy „mikor kezdődik az öregség?”, általában valami olyasmit válaszolnak, hogy „Hát, hány éves is vagy?”.

Ötvenes éveiben is fitten

Az ötvenes éveim életem eddigi legjobb évtizede, és még soha nem éreztem magam ilyen fittnek. Tudósként mindig is az volt a célom, hogy mérjem a dolgokat. Ezért minden évben a születésnapomon lemérem azt az időt, ami kell ahhoz, hogy lefussak egy mérföldet ugyanazon az útvonalon – amilyen gyorsan csak tudok.

Azt kell mondanom, hogy az elmúlt 15 évben nem lettem lassabb, sőt, az utóbbi időben még egy kicsit javult is az időm. Különben ha megnézzük a World Masters Rankings szerint a férfiak és nők világrekord futóidejét, a 35 és 70 éves kor között csak enyhe lassulás tapasztalható, igazi visszaesés csak a 85 éves korig tartó életszakaszban következik be.

Életkor és a fehérjék vérszintje

Ez egybevág azzal a cikkel, amelyet nemrég olvastam arról, hogy a biológiai életkor mérhető néhány száz fehérje szintjének vérmintákból történő elemzésével. Számomra az volt a leglenyűgözőbb, hogy a kutatók azt találták, hogy életünk során nem egyenletes ütemben öregszünk, hanem sokkal inkább robbanásszerűen. A legnagyobb változások átlagosan 34, 60 és 78 éves kor körül következnek be.

A kérdés számomra az, hogy hogyan tehetjük ezeket a kiugrásokat kisebbé, kevésbé hangsúlyossá, hogy lassítsuk a végső hanyatlásunkat – hiszen az öregedés számos betegség, például a szívbetegség, az Alzheimer-kór és a rák legnagyobb kockázati tényezője.

Tudjuk, hogy az étrend, a fizikai aktivitás, az alvás és a stressz mind-mind tényező ebben az egyenletben. De vannak itt árnyalatok. A podcast egyik epizódjához például interjút készítettem Paul Holbrookkal, egy okleveles erőnléti és kondicionáló edzővel, aki az Age Performance nevű, kifejezetten az idősebb testekkel foglalkozó edzőterem alapítója. Azt állítja, hogy az intenzív aktivitással járó hullámok valójában jobbak, mintha hosszú időt töltenénk állóképességi gyakorlatokkal.

Holbrook szerint ezekkel a hirtelen aktivitáshullámokkal ugyanazokat az előnyöket érhetjük el a szív és a tüdő állapotában, mint az állóképességi gyakorlatokkal, például a kocogással, viszont a gyors izomrostokat is megdolgoztatjuk. Ezek az izomrostok azok, amelyek fürgén, erősen és gyorsan mozogva tartanak minket – és amelyeket az életkor előrehaladtával hajlamosak vagyunk gyorsabban elveszíteni. Ezek az izmok segítenek megelőzni az eséseket azáltal, hogy növelik az erőt és az egyensúlyt, és ha az ember mégis elesne, a reflexei gyorsabbak lesznek, így gyorsabban tud reagálni a sérülések csökkentése érdekében.

A legnagyobb veszély az öregedés során: az elesés

Amint beszéltem Holbrookkal, azonnal tudattam a szüleimmel, hogy mit mondott. A 70-es éveikben járó – apám esetében majdnem 80-as éveiben járó – szüleim miatt jelenleg talán az esések jelentik a legnagyobb gondot. Az Egyesült Államok Betegségellenőrzési és Megelőzési Központja szerint évente minden negyedik 65 éves és annál idősebb emberből több mint egy elesik. És ezek közül az esések közül 5-ből 1 súlyos sérüléssel, például csípőtöréssel vagy fejsérüléssel jár.

Egy ilyen sérülés miatt az ember egy pillanat alatt elveszítheti a függetlenségét, vagy semmissé teheti az évtizedes megelőző erőfeszítéseket, például a vérnyomás, a koleszterinszint és a testsúly kordában tartását – olyan dolgokat, amelyeket apám és mások milliószámra tesznek. Sok idős ember esetében egy ilyen esés progresszív, sőt végzetes hanyatlással jár.

Valódi-e a kapuzárási pánik?

Egy másik téma, amelyet a podcastban vizsgálunk, a kapuzárási pánik gondolata. Most, hogy a legtöbb beszámoló szerint már szilárdan a középkorúságban vagyok, szeretném tudni, hogy számíthatok-e erre a válságra? Mert eddig nem éreztem szükségét annak, hogy vegyek egy puccos autót vagy elhagyjam a családomat, és új életet kezdjek.

Beszéltem Nancy Sin egészségügyi pszichológussal, a Brit Columbia Egyetem professzorával, aki elmagyarázta, hogy a középkorúság hagyományos elképzelése az öregedéssel és a halandósággal kapcsolatos egzisztenciális szorongásban gyökerezik. Sin azonban megnyugtatott, hogy ez többnyire mítosz. Hogy világos legyen: az olyan válságok, mint a válás, a betegség vagy a halál valóban előfordulnak, de ezek nem csak a középkorúakra korlátozódnak.

Hogy jobban értsem ezt a témát, az öcsémmel is beszélek, aki 10 évvel fiatalabb nálam. Szeretném megtudni, hogyan éli meg életének ezt a szakaszát, és hogy vajon az más-e, mint az én nézőpontomból.

Plusz éveket jelenthet, ha másképp gondolunk az öregedésre

A családi témát folytatva, az évad első epizódjában a szüleimmel beszélgetek. Meglepődtem, amikor azt mondták, hogy most, a 70-es éveikben élik az eddigi legjobb életüket. Tekintve, hogy egész életükben milyen keményen dolgoztak, néha aggódtam, hogy elvesztették az öröm képességét – de semmi sem állhatna távolabb az igazságtól. Különösen lenyűgöző az, miként tudták a sorsukat a javukra fordítani (a korai életszakaszban bekövetkezett kudarcok ellenére), hogy valóban ezek legyenek az aranyéveik.

Mindez azonban nem lepte meg Becca Levy-t, a Breaking the Age Code című könyv szerzőjét, a Yale Egyetem professzorát. Ő meg van győződve arról, hogy objektíven éveket lehet hozzáadni az életünkhöz azzal, ha egyszerűen megváltoztatjuk az öregedéssel kapcsolatos gondolkodásmódunkat.
Én máris elkezdtem megfogadni a tanácsait, és önnek is ezt javasolom.

(Angolból fordította: K. G.)

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

15 aranyszabály az egészséges öregedéshez