A „rend a lelke mindennek” mondást már rengetegszer hallottam, de nem fogadom el. Nem erősségem ugyanis az általánosan elfogadott rend fogalma. Hogy miért? Mert úgy gondolom, hogy az életem ne egy raktárban, hanem egy élettérben legyen jó, legyen minden a kezem ügyében, könnyen használhatóan, akár kis káoszban, írja Sztojalovszky Gábor természetgyógyász.

Mi is a rend? Számomra azt jelenti, hogy boldogan élek. Nem érdekel a mindent egységesen, rendben lévő raktárhoz hasonlóan elhelyezett tárgyak képe, elhelyezése. Az életem nem egy raktárban, hanem egy élettérben legyen jó, minden a kezem ügyében, könnyen használhatóan, akár kis káoszban, ahol mindent is tudok, mi merre található.

A növények is társas lények

A kertben is azt találják az emberek rendezettnek, mikor minden haszonnövény sorokban, saját magában van, semmi „gyom”, mert akkor nem „tiszta”. Innen üzenem, hogy a természetben sohasem él egyetlen növény sem önmagában! Mint mi emberek, társas lények vagyunk, vagy a technika ilyetén fejlődése előtt voltunk.

A növények igenis társnövények, természetes tagozódás, sokrétűség miatt egészségesek, kommunikálnak egymással, amit ma már érzékeny műszerekkel detektálni is lehet. Mostanában sokan ültetnek egymást segítő növényeket egy kiskertbe, hogy szebb és egészségesebb termést tudjanak szüretelni. Ma már egyre többen keresnek értelmes, beszélgetni szerető embereket, akikkel az élet élhetőbb, boldogabb.

Többször találkozom olyanokkal, akik úgy távoznak el tőlem, hogy annyira jó volt értelmesen beszélgetni „csak” az életről, nem pedig a társadalomban fellelhető visszaélésekről vagy egyéb félelmeket létrehozó változásokról, eseményekről.

A lelkünkben legyen „rendben” a rend

A rend mindenkinek a lelkében kell hogy „rendben” legyen, mert a fizikai megvalósulása akár teljesen más is lehet. Szeretem, mikor keleti indíttatásból olyan elveket hirdetnek, hogy ne legyenek tárgyaink, amiket nem használunk egy évig, azokat ki kell dobni stb. Csak egyet felejtenek el! Az idézett okosságokat akkor találták ki, mikor is egy embernek volt 1 db lábbelije, 1 db folyamatosan javított ruhája, kalapja és egy valamilyen fekvőhelye, meg természetesen valamilyen szerszáma, amivel egész nap dolgozott. Továbbá egy valamilyen ételkészítésre alkalmas eszköze, ami mindenre is jó volt! (Itt jegyezném meg, hogy a magyar bogrács a wok magas oldalú változata.)

A fentiek alapján ott, ahol szinte semmi sem volt, csak az élet fenntartásához legszükségesebb dolgok, a fizikai rendet nagyon könnyű volt fenntartani – nem úgy, mint manapság, mikor a technika már sok dolgot megvalósított az élhetőbb élet céljából.

Boldogság mindabban, amit megélünk és élvezünk

Sokszor látok „gyönyörűen” rendezett házakat, udvarokat, területeket. Megfigyeltem, hogy az ott élők sok esetben nem boldogok, mert semmi kapcsolatuk sincs a való, élő világgal, az abban lévő folyamatos változásokkal, fizikai tevékenységekkel, alkotással, kreativitással. Ha megkérdezzük őket, boldognak tartják életmódjukat, mert nem ismerik a valódi élet alkotó gyönyörűségeit, az alkotás csodálatosságát.

Természetesen sokan, sokfélék vagyunk, így véletlenül sem szeretnék ítélni vagy kategorizálni. Én ezt így élem, gondolom. És kívánom minden idáig eljutott olvasónak, hogy találja meg a teljes boldogságot abban, amit megél és élvez. Amikor a fentieket átolvastam, rájöttem, hogy mennyire sokfélék vagyunk – és ez így tökéletes!

Sztojalovszky Gábor
akupresszőr, természetgyógyász
Tel.: +36 (50) 110-5977

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

A játék gyermekkorban az élethez szükséges