A rák és a többi civilizációs betegség egyik legfőbb oka a túlzott fehérjebevitel. Ez az egyik fő következtetése egy remek könyvnek, amit 2017-ben olvastam, változtattam az étkezésemen, majd elkezdett visszafejlődni az érelmeszesedésem és egyéb betegségeim is. Röviden összefoglalom a lényeget, a vége felé hozzáfűzve néhány gondolatomat. Varga András cikke.

T. Colin Campbell: Kína-tanulmány című műve az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam. Campbell professzor, Amerikában az egyik legtekintélyesebb és legnépszerűbb biokémikus, táplálkozás- és rákkutató megbízást kapott, hogy próbáljon meg segíteni a Fülöp-szigeteken az alultápláltság és a gyermek-éhezés problémáján. A kitűzött cél az volt, hogy minél több fehérjéhez juttassák a rászoruló gyermekeket, továbbá derítsék fel, miért oly gyakori ott a májrák épp a gyermekek körében.

A jómódú gyerekek betegsége?

Kutatást kezdett, hogy kivizsgálja ennek az okát, és megállapította, hogy a kukorica, és a földi mogyoró (különösképpen a mogyoróvaj) – amelyek ott alaptápláléknak számítanak – rendkívül szennyezettek aflatoxinnal, ami az Aspergillus flavus nevű trópusi penészgomba által termelt, rákkeltő méreg.

De az is föltűnt neki, hogy a májrák főleg a legtöbb fehérjét fogyasztó, jómódú gyermekek betegsége, a szegény réteg sokkal ellenállóbb volt ebből a szempontból. Nem hagyta nyugton a dolog, mert ez ellentmondott minden addig elfogadott teóriának: a jólét és gazdagság együtt jár a jobb táplálkozással, több fehérjebevitellel, és ezáltal a jobb immunrendszerrel, egészséggel…

Utánanézve a szakirodalomnak, Campbell nemsokára talált egy megdöbbentő cikket, indiai kutatók patkánykísérleteit: A patkányokat szintén aflatoxinnal mérgezték, és két csoportra osztották őket. Mindkét csoport ugyanannyi aflatoxint kapott, de az egyik csoportnak 20% kazeint (a tej és a sajt fehérjéjét) tettek a táplálékába (ami megfelelt az átlagos amerikai vagy európai étrend fehérjetartalmának), a másiknak csak 5%-ot. A 20%-os csoport mindegyik tagja megbetegedett májrákban, az 5%-osok közül viszont egy sem!

Ez olyan rendkívüli, szignifikáns eltérés volt, ami szinte elő sem fordul a szokásos orvosi kutatások statisztikai kiértékeléseiben. Az eredmény a professzort először sokkolta, de mégis teljesen egybevágott a filippínó gyermekek rákstatisztikájával… Campbell – becsületes és nagyon alapos kutató lévén – súlyos dilemma elé került: Vagy nem vesz tudomást a tényekről, vagy a saját jó hírnevét, karrierjét és elismertségét kockáztatja, hogy ha olyan eretnekséget elfogad, sőt állít, hogy az állati fehérjék nem egészségesek, mi több: elősegíthetik a rák kialakulását.

A rák és a bűvös 7%

Ezért elhatározta, hogy Amerikában, a saját laboratóriumában megismétli az indiai kísérleteket. Mikor hazatért, sokkal alaposabb kutatást végzett, és ugyanazt az eredményt kapta! Megállapította, hogy kb. 7% fehérjemennyiség (a táplálék kalóriatartalmában számítva) éles határ és választóvonal, ami alatt nem alakul ki a rák, ami felett viszont kifejlődik.

Később kiterjesztette kísérleteit más állatokra, más rákkeltő vegyszerekre és vírusokra, és a kazeinon kívül húsra, valamint más állati fehérjékre is, és hasonló eredményeket kapott. Rájött, hogy ezt a hatást csak az állati eredetű fehérjék mutatták (a hal még a legkevésbé), a növényi fehérjék nem. Arra a következtetésre jutott, hogy a túlzott állati fehérjebevitel önmagában nem okoz rákot, csak a manapság mindenütt jelenlevő rákkeltő vegyületek és mikroorganizmusok jelenlétében.

Tehát az állatifehérje-bevitel mennyiségétől függ, hogy kifejlődik-e a rák, vagy sem? – tette fel a kérdést. Később megállapította, hogy a fehérjebevitel mennyisége a rák mindhárom stádiumának lefolyását képes kedvezően befolyásolni, sőt a legelső stádiumot még visszafejleszteni is.

A jólét és a szegénység betegségei

Mivel szerette volna megtudni, hogy az állatkísérletek eredményei emberre is érvényesek-e, megszervezett egy óriási, átfogó tanulmányt. Kínában vizsgálták és statisztikailag kiértékelték a táplálkozás és a betegségek összefüggéseit. Rengeteg adatot gyűjtöttek különböző területeken a lakosság táplálkozási szokásairól és betegségeiről. Kikérdezéssel, kivizsgálással és laborvizsgálatokkal felmérték a lakosság egészségügyi állapotát.

Megállapították, hogy a táplálkozás nemcsak a rák előfordulását befolyásolja, hanem még számos más betegségét is: Vannak az ún. jólét betegségei, ezek azonosak a civilizációs betegségnek nevezett krónikus betegségcsoporttal. Ezek Amerikában és Európában nagyon elterjedtek és jól ismertek. Ide tartoznak: daganatos betegségek, szív- és érrendszeri betegségek, elhízás, mozgásszervi, ízületi betegségek, csontritkulás, cukorbetegség, allergia, autoimmun betegségek, vesebetegségek, időskori demencia, szürkehályog, makula degeneráció stb. És vannak a szegénység betegségei, amelyek jórészt a higiénia és az orvosi ellátás hiánya, fertőzések, férgek, és táplálékhiány miatt alakulnak ki. Ezek: tüdőgyulladás, bélelzáródás, szülészeti, nemi és paraziták okozta betegségek, fekélyek, tbc, reumatikus szívbetegség stb.

A különbséget a két csoport közt jó részben az okozza, hogy telik-e húsra, tejtermékre vagy sem. Azt is megállapították, hogy a magas koleszterinszint összefügg nemcsak a szív- és érrendszeri betegségekkel, hanem a rák előfordulásával is. De ennek nem a túlzott mennyiségű zsírfogyasztás, hanem az evvel együttjáró magas fehérjebevitel az oka.

A Kína-tanulmány

Miután Campbell meggyőződött róla, hogy a túl sok fehérje bevitele milyen bajokat okozhat, ő és a családja rátért a növényi, fehérjeszegény diétára. Aztán megírta a könyvét, a Kína-tanulmányt (The China Study), amelynek nagy része – magyar fordításban – itt tölthető le.

Campbell professzor 1934-ben született, már elmúlt 90 éves, de ma is jó egészségnek örvend. Mindig a jó lelkiismerete szerint cselekedett. Azt ugye mondani sem kell, hogy emiatt milyen támadások érték őt nemcsak a hús- és tejtermelők, az élelmiszeripar, de még az amerikai orvostársadalom részéről is. Csak egy példa: az ő útmutatása szerinti diéta képes volt minden műtét nélkül 2 éven belül kitisztítani a már majdnem elzáródott szív koszorúsereket. A lerakódások gyakorlatilag eltűntek. Ennek a betegek nagyon örültek, de a bypass műtéteket végző szívsebészek már kevésbé…

A rák műtéti és kemoterápiás, valamint sugárkezeléséből is rengetegen élnek. Nekik sem volt túl jó hír, hogy megfelelő táplálkozással ez megelőzhető lenne, mert akkor oda a kereseti forrásuk… Inkább lejárató ellenpropagandába kezdtek ellene. Campbellt kizárták sok tudományos bizottságból, egyesületből, azokból is, amelyeknek addig elnökségi tagja volt. Alaptalan rágalmakkal illették. Voltak persze sokan olyanok is, akik kiálltak mellette, közöttük még amerikai elnök is akadt.

Az igazságot pedig többé nem lehetett véka alá rejteni: Campbell könyve Amerikában rekordokat döntő bestseller lett…

Mi a helyes étrend: kell-e pótolnunk a húst és a tejtermékeket?

Amíg az emberiség az állattenyésztést legeltetéssel végezte, a civilizációs betegségek ritkák voltak, mert így nem lehetett túl sok húst, tojást és tejet termelni. A táplálék fehérjearánya normális volt. De amióta több kilométer hosszúságú csarnokokban csirkegyárak, sertéshízlaldák, szarvasmarha telepek épültek, a helyzet megváltozott. A jóléti társadalmakban az 1800-as évekhez képest a fehérjefogyasztás több ezer százalékkal nőtt. Azelőtt húst a nép csak vasárnap és ünnepnapokon evett, ma azonban kötelező előírás a gyermek- és a közétkeztetésben, hogy mindennap hús kerüljön az asztalra.

Ez baj, hiszen láttuk, hogy a túl sok fehérje a gyermekeket károsítja. De hát egy háziasszony is túl sok fehérjét tálal a családjának, gyermekeinek. Ma már tízóraira sem elég a zsíros kenyér felvágott vagy sajt nélkül, vagy ebédre sem jó az üres köret, üres főzelék. Mindehhez már úgy hozzászoktunk, hogy hiányérzetet keltene bennünk, ha visszatérnénk elődeink példájához.

Felmerülhet a kérdés, hogy mivel pótoljuk a húst és a tejtermékeket? Semmivel! Hiszen éppen a többlet miatt vannak a bajok! Csökkentsük a mértéküket egyszerűen 7% alá!

A túlzott fehérjebevitel függőség, amiről nem könnyű lemondani

A túl sok fehérje éppúgy függőséget okozhat, mint a drogok, tehát nem könnyű lemondani róla. Sokszor állnak elő ezzel a kifogással: valamiben úgy is meg kell halni… Campbell persze soha nem állította, hogy a fehérjeszegény táplálkozás halhatatlanságot biztosít.

De azt igen, hogy nem mindegy: idő előtt, megrokkanva, a krónikus betegségekkel vívott fájdalmas és eredménytelen csatározás után, bepelenkázva, magatehetetlenül, hosszú ideig másoknak kiszolgáltatottan, nyomorúságban fejezzük be életünket, vagy sem.

Varga András
E-mail: iskola.varga@gmail.com
Telefon: +36 (28) 454-309

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

Nagy adag C-vitamin segíthet a bajban