A hasi zsírfölösleggel rendelkezőknek háromszor nagyobb esélyük van az időskori emlékezetromlásra, mint az egészséges testalkatúaknak. A tudósok úgy vélik, hogy a máj és az agy hippocampus régiója osztozik egy PPAR-alfa nevű protein iránti sóvárgásban. A máj arra használja ezt, hogy hasi zsírt égessen, a hippocampus pedig emlékeket dolgoz fel vele.

A chicagói Rush Egyetemi Orvosi Központ eredményei alapján a nagymennyiségű zsigeri zsírral rendelkező embereknél a májnak többet kell dolgoznia a zsírfeldolgozásért, ami az összes PPAR-alfa elhasználását jelenti – először a helyi raktárak kimerítésével, majd a test többi részének megtámadásával, az agyat is beleértve. Az értekezés a Cell Reports című szakfolyóirat legfrissebb számában jelent meg. 

Bár egyes híradások szerint ennél a kutatásnál az a következtetés merült fel, miszerint az elhízott egyéneknél 3,6-szer nagyobb eséllyel alakul ki demencia, mint az egészséges súlyúaknál, valójában ez egy 2008-as értekezés eredménye, melyet a Kaiser Permanente biztosító kutatási részlege tett közzé. 

Egy másik, 2010-es tanulmányban, amely az Annals of Neurology-ban jelent meg, a Boston Egyetem orvosi karának munkatársai megállapították, hogy minél több a hasi zsír, annál jelentősebb az időskori agyzsugorodás. 

A mostani tanulmányban újdonságot jelent a felfedezés, miszerint a hippocampus PPAR-alfát használ a memóriafolyamatok és a tanulás során, ami lehetséges magyarázatot nyújt a zsigeri zsír és a demencia vagy az emlékezetproblémák összefüggésére. 

A Kalipada Pahan vezette kutatásnál PPAR-alfa hiányos egereket tenyésztettek, akiknél vagy az agyban, vagy a májban mutatkozott hiány ebből a fehérjéből. Amikor ebből az anyagból fecskendeztek a hippocampus-ba, javult az állatok tanulási képessége és memóriája. 

„További munkálatok szükségesek, hogy kiderüljön, embereknél is alkalmazható-e a módszer a maradandó emlékezetkárosodás kivédésére” – tette hozzá Pahan professzor.