Irányzatok a homeopátiában
Sorozatunkban fejezeteket közlünk A homeopátia kézikönyvéből, 9 kiváló magyar homeopata orvos közös vállalkozásából, amely a Puedlo Kiadó gondozásában nemrég jelent meg. Ezúttal a klasszikus, a szituációs, a klinikai és a komplex homeopátia irányzatáról lesz szó.
Elsőként azokat az irányzatokat kell megismernünk, melyek homeopátiának látszanak, de nem azok.
Nem homeopátiás irányzatok:
-
biorezonancia – komputer segítségével méri fel a beteg állapotát, ezt követően a számítógép javasol terápiát, homeopátiás szereket, leggyakrabban komplexeket. Szokták instrumentális homeopátiának is nevezni.
-
„új homeopátia” – radiesztéziás módszer, melynek sem diagnosztikájában, sem terápiájában nincsen semmi köze a homeopátiához.
A homeopátia fontos irányzatai
-
klasszikus
-
szituációs
-
organotrop vagy klinikai
-
komplex
A homeopátiában a szerválasztás alapja csak az igen részletes anamnézisen és betegvizsgálaton alapuló, individuális szerkeresés lehet! (Bár a szóba jövő gyógyszerekből való választáshoz, illetve a potencia pontosításához esetleg felhasználhatunk olyan eszközöket, mint pl. kineziológia, inga, VEGA készülék stb.) Minden homeopátiás megközelítés alapját a klasszikus homeopátia tanai jelentik.
A klasszikus homeopátia főbb jellemzői
Ez a Hahnemann által elindított módszer. Hahnemann tanaiból semmit sem kellett megtagadnunk az elmúlt több mint 200 évben. Tudásunk természetesen gyarapodott, de az új ismeretek beépíthetők az eredeti rendszerbe.
-
AKUT ÉS KRÓNIKUS betegségben szenvedőt is kezelhetünk így.
-
HOLISZTIKUS, tehát a beteg testi-fizikai, lelki és mentális tüneteit, az őt ért környezeti hatásokat, egyéni és családi kórtörténetét egyaránt ismernünk kell. Gyógyultnak is csak akkor tekinthetjük a beteget, ha testi, lelki, szellemi és energetikai szinten EGYARÁNT jól érzi magát.
-
A beteget gyógyítjuk, nem a tüneteket; nem fogadható el a tünetek elnyomása (szuppresszió) árán elért látszólagos, átmeneti jóllét, amely később a betegség súlyosbodását okozhatja.
-
A gyógyszerválasztás alapja a beteg testi-lelki összképe és a benne kialakult betegség egyedisége.
-
Individuális gyógyszerválasztás a TELJES GYÓGYSZERKINCSBŐL.
-
Egykomponensű gyógyszereket használ.
-
Törekszik arra, hogy lehetőleg egyszerre csak egy szert adjon, és megtalálja a legkisebb hatásos adagot.
-
Materia Medica ismeretre támaszkodik, és segítségként használja a Repertóriumot (tünetjegyzéket) is. Természetesen az intuíció is szerephez juthat.