A magyar nyelv egyik csodája az EGÉSZSÉG (EGÉSZ-SÉG) szó, mely egyben rendkívül tömör definíciónak is tekinthető. Az egészség érték, karbantartása szükséglet, ha elveszítjük, akkor biztonságérzetünk vész el. Lássuk, mint mond róla az Egészségügyi Világszervezet (WHO)?

Az 1946-ban született definíciója szerint „Az egészség a teljes fizikai, szellemi és társadalmi jóllét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya.”

A WHO koppenhágai megfogalmazása 1984-ben már más szempontokat is felvetett:

• Az egészség a mindennapi élethez szükséges erőforrás, és nem életcél.
• Biztosítja az egyéni és társadalmi létfeltételeket és a fizikai teljesítőképességet, továbbá hangsúlyozza az egyén felelősségét is.

Új szemlélet az egészségtudományban annak elismerése, hogy az egészséget az ember viselkedése befolyásolja, így az egészségmegőrzésben a megelőző és az egészségfejlesztő tényező jelentős szerepet kap – ma még sajnos többnyire csak kellene hogy kapjon.

Szocio-ökológiai modell

Az 1997-es Jakartai Nyilatkozat szerint: Az egészséget a külső környezeti tényezők (external-environmental factors), az egyéni, viselkedési tényezők (personal, behaviour factors), valamint személyes tényezők (host factors) együtthatásaként lehet meghatározni.

• Társadalmi tényezők
• Fizikai környezet
• Magatartás, egyéni, genetikai, tapasztalati, ismereti jellemzők határozzák meg az egyén egészségi állapotát.

Hat kölcsönös dimenzió

Insel és Roth „betegség – egészség kontinuum” elmélete szerint „Az egészségfogalom 6 kölcsönös dimenzióra épít, amelynek ki kell teljesednie ahhoz, hogy az egyén elérje a jóllét magas szintjét.”

E hat dimenzió:

• intellektuális
• érzelmi
• társadalmi
• környezeti
• szellemi (spirituális)
• fizikai jóllét

Ezek együttes jelenléte, egyensúlya biztosítja minden egyes ember számára a harmonikus, örömteli, aktív élet elérését, de ezenkívül személyes ismeretekre és egészségmegőrző tevékenységre is szükség van.

Az egészség semmiképpen sem statikus állapot. Állandó dinamikus változások eredőjeként jön létre, tartható fenn és fejleszthető. (Forgács Iván)

Az orvosi gyakorlatban sohasem az egészséget, hanem mindig a betegséget diagnosztizáljuk, ami a normál értékektől való eltérések mérésén alapul. Minél pontosabb méréseken alapul a Gauss-görbe, annál pontosabb a diagnózis. A „normális”, illetve a „kóros” értékek meghatározása függhet a társadalmi érdekektől, az orvosi technológia szintjétől, a gyógyíthatóságtól, de elsősorban az orvosok döntésétől.(Forgács Iván)