A homeopaták egészség-megközelítésének van még egy igen fontos összetevője, nevezetesen az, hogy az egészség állapotát dinamikus egyensúlynak tekintik. Tehát az egészség olyan állapot, mely kisebb-nagyobb külső hatásokra megbillenhet, de a szervezet természetes önregeneráló folyamatainak hatására spontán helyreáll. Az enyhe betegségek sokkal inkább barátaink, mint ellenségeink, mivel ezek edzések, gyakorlatozások a szervezet számára, mintegy a betegségek leküzdésének tanulási folyamatai.

A szervezet észlelhető védekező mechanizmusai (láz, váladékok megjelenése, hasmenés, izzadás…) fontosak és hasznosak is egyben. Ezek elnyomása hiba, ami látszólag és csak rövid távon segít a betegnek, hosszú távon azonban gyorsan vagy lassan, de ellehetetleníti a szervezet önerőből történő gyógyulását. Emiatt – előbb vagy utóbb, de törvényszerűen – krónikus betegség alakul ki. A homeopátiás gondolkodás szerint felvethető, hogy az ilyen, a tünetek elnyomását eredményező módszerek egyáltalán gyógyításnak tekinthetők-e?

Mikor tekinthető sikeresnek a homeopátiás alkati kezelés?

A Right Livelihood-díjas kortárs görög homeopata, G. Vithoulkas szerint „Az egészség fizikai szinten fájdalommentes állapot, amely jó közérzetet biztosít, emocionális szinten vágy- és indulatmentesség, mely derűhöz, nyugalomhoz, békességhez és kreatív állapothoz vezet, mentális szinten megszabadulás az önzéstől, ami jóságot eredményez”.

Ez a definíció napjainkban még sajnos kissé illuzórikusnak tűnik, viszont az egészség egy olyan megfogalmazása, amely nem csak az egyén jóllétét, hanem azon keresztül az emberiség fejlődését, „gyógyulását” is célozza.

Egy biztos: homeopátiás alkati kezeléssel az embereket – szerencsére – nem lehet másra kicserélni (ez nem emberi kompetencia). Viszont egy alkati kezelés sikeresnek és befejezettnek akkor tekinthető, ha a beteg minden tekintetben jól érzi magát, kreativitása, problémamegoldó képessége is megnő. Ez azért rendkívül fontos, mert a homeopata a beteget tudja kezelni, az őt körülvevő lelki és fizikai tényezőket azonban rendszerint nem. Tehát a páciens abba a környezetbe kerül vissza, amely őt több-kevesebb idő alatt megbetegítette. Ha a homeopátiás (és egyéb) kezelés eredményeként a páciens gyógyul, akkor ugyanazok a hatások már sokkal kevésbé lesznek ártalmasak számára, illetve képessé válik arra, hogy változtasson az életfeltételein.

Ez az oka annak, hogy a homeopátiás alkati kezelés gyakran a páciens akár éveken, évtizedeken át tartó „kísérését” jelenti. Ha a páciens időben észleli az egészség megingását, akkor még a súlyos betegségtünetek kialakulása előtt meg tudjuk támogatni a szervezetet önregeneráló munkájában. Ez az oka annak, hogy a homeopátiás alkati kezeléssel párhuzamosan pl. méregtelenítésre, táplálkozási, életvezetési tanácsadásra, pszichoterápiára, célzott mozgásterápiára stb. is szükség lehet. Kétfajta kezelés egyszerre soha ne induljon, mert akkor nagyon nehéz, esetleg lehetetlen értelmezni a történéseket, tehát azt, hogy a megindult változások melyik kezelés hatására következtek be.

Krónikus betegség homeopátiás kezelése elején az első anamnézis-felvétel ideje természetesen egyben terápiás beszélgetés is lehet. Ez önmagában is könnyíthet a beteg feszültségein, de a homeopata nem pszichológus, a két tevékenység nem mosható össze. És fontos, hogy a homeopátia eredményességének hátterében sem a pszichoterápiás hatás áll, hiszen csecsemők, állatok, szövetkultúrák esetében ez a hatásmechanizmus biztosan kizárható, viszont a homeopátiás gyógyszerek hatékonysága sokszorosan, tudományos alapossággal igazolt ezeknél az eseteknél is.

Dr. Molnár Mariann
gyermekgyógyász, homeopata

(Folytatjuk)