Néhány napja adták hírül, hogy Ausztriában nagyobb számban kanyaró megbetegedések fordultak elő. Ugye-ugye – mondja az egyik oldal; nem számít, ártalmatlan megbetegedés – mondja a másik. Ez késztet megszólalásra anélkül, hogy állást foglalnék: „oltani vagy nem oltani”.

Annyit azért megjegyeznék, hogy ebben a vitában mindkét tábor számos megalapozott és kevésbé megalapozott érvet sorol fel. Mindkét fél úgy érvel, mintha a mérlegnek csak egyetlen serpenyője volna, holott itt is, ott is vannak megdönthetetlen és helyüket megállni nem tudó tézisek. Szívesebben látom a józan mérlegelést.

Gondolatok a védőoltásokról – a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület álláspontja

Álljon itt a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület (MHOE) Gyermekgyógyász Munkacsoportja nevében, dr. Kürti Katalin elnök által összeállított gondolatsor. Ajánlom ezt az állásfoglalást mindenki figyelmébe, mert nem dogmatikus, nem tagadja a védőoltások szükségességét, de megkérdőjelezi azok szokásos rendjét és módját.

Kellő időben, egyénre szabottan oltani, és a várható, vélelmezett vagy valós káros hatásokat homeopátiás gyógymóddal kivédeni. Ez az üzenete.

„Egyesületünk tagja a Nemzetközi Homeopátiás Orvosi Ligának, valamint az Európai Homeopátiás Bizottságnak, s mint ilyen, figyelemmel kíséri a gyermekgyógyászat nemcsak az akadémikus orvoslással, hanem a homeopátiával kapcsolatos történéseit is. Az Európai Unió tagjaként célszerű ezen a területen is az európai országok normatíváihoz közelíteni.

Ezt célozza a következő néhány gondolat is a védőoltások tárgyköréből. Az alábbiakat csak gondolatébresztőnek szánjuk, és szakmai fórumokon szívesen bővebben is kifejtjük álláspontunkat, illetve megosztjuk tapasztalatainkat. Hisszük, hogy sohasem a szélsőségek irányadók. Nem osztjuk azt a nézetet, hogy szinte minden ellen oltani kell, de azt sem valljuk, hogy minden oltás felesleges. A józan mérlegelés pártján állunk.

A homeopátiával is gyógyító orvos páciensétől igen részletesen, mindenre kiterjedően kérdezi ki a kórtörténetet. Olyan kérdéseket is felteszünk a betegnek, illetve a szülőnek, amelyeket a csak az akadémikus orvoslásban jártas kollégák nem kérdeznek meg. Tesszük ezt azért, mert csak így tudjuk megtalálni a páciens számára szükséges homeopátiás gyógyszert. A kórtörténet során igen nagy súlyt fektetünk az etiológiai faktorokra, azaz arra, hogy időben és az előzetes történéseket tekintve meglehetősen pontosan meghatározhassuk a betegség kiváltó okát, a szervezet egyensúlyzavarának eredetét.

A fentiekből adódó tapasztalataink szerint az oltások gyakrabban tekinthetők a szervezet egyensúlyát megzavaró tényezőknek, mint ez a különböző hivatalos – az akadémikus orvoslás által készített, elsősorban a súlyos oltási szövődményeket rögzítő – nyilvántartásokból kiderül. A homeopata gyermekgyógyászok a világon mindenütt megerősítik azt – ami részben kiderül az oltóanyagokhoz mellékelt használati utasításokból is –, hogy oltások után nem ritka pl. a rövidebb-hosszabb ideig tartó súlyállás, a fejlődés ütemének egyéb irányú csökkenése, elhúzódó hasmenéses állapotok kialakulása, ekcéma, recidiváló felső és alsó légúti tünetek (pl. gégehurut, asztmás jellegű hörghurut, krónikus középfülgyulladás stb.), alvás- és viselkedési zavarok megjelenése.

Tisztában vagyunk azzal, hogy mindig voltak és lesznek az oltásokra érzékenyebben, illetve kevésbé hevesen reagáló személyek. Mégis, a fentiek elkerülésére, egy egészségesebb, krónikus betegségektől mentes jövendő generáció érdekében, megfontolásra ajánljuk az alábbiakat: