Homeopátia: igen, nem címmel nemrégen jelent meg írásunk, amelyben ismertettük az angol szkeptikusok és a kormány homeopátiával kapcsolatos álláspontját, véleményét. Európában több mint 45 ezer homeopata orvos dolgozik, a háziorvosok 24-40%-a alkalmazza a homeopátiás gyógyszereket.

A szempontokat az említett cikkben dr. Sebő Zsuzsanna gyermekorvos, homeopata tanácsadónk elemezte, most egy Angliában háziorvosként dolgozó magyar orvosnő gondolatait tesszük közzé. Dr.Borbély Katalin egy londoni állami kórházban homeopátiás rendelést is folytat. (Alább az ő írását közöljük.) A kórház neve eredetileg Royal London Homeopathic Hospital volt, idén szeptemberben Royal London Hospital of Integral Medicina névre keresztelték, mivel a homeopátia mellett számos alternatív gyógymóddal való kezelésre is lehetőséget kap az ide beutalt beteg.

Kezelés vagy kuruzslás?

Gyógymód vagy gyanús emberbutítás? Emberi szenvedést kihasználó, pénzhajhászó nyerészkedési vágy vagy a fájdalmas betegségek mélyebb okát örökösen kutató, belenyugvást nem ismerő, gyógyításra törekvő emberek folyamatos kétkedése, válaszkeresése-e a homeopátia használata?

A meg-megtorpanó, majd megint felvirágzó orvoslás néhány ezer éves történelme során újra és újra zsákutcába jutó vagy tévútra futó elméletei, a dogmákban kételkedni bátor orvosok világrengető felfedezései, a sebészet kibontakozásának nagyszerű évszázada után – Semmelweis Ignác szülőhazájában – méltatlan lenne a sorba beállva, mindennemű tapasztalás híján placebo-kezelésnek titulálni a homeopátiás orvoslást pusztán azon okból, hogy nem látjuk a pontos hatásmechanizmust, bár hatását érzékeljük. A homeopátia 200 éves történetét megvizsgálva nyilvánvaló ugyanis, hogy ez a gyógymód megszületése óta folyamatosan fejlődik, gyógyszerkincse gyarapodik, és egyre nő azon betegek, valamint orvosok száma is, akik homeopátiás szerek segítségével gyógyultak meg, illetve ezzel gyógyítanak.

Az orvos állandó fejlődésre, tanulásra hivatott

Egyetemek, tudományosan magasan képzett orvosok, más szakmák professzorai is világszerte kutatják az eredményesség hátterében vélhető okokat (erről bővebben olvashatunk Dana Ullman könyvében, The Homeopathic Revolution: Why Famous People & Cultural Heroes Choose Homeopathy). Fejlesztik a kutatási módszereket, mert a legfőbb kérdés a mindent érteni, magyarázni vágyó emberi elme számára a hatásmechanizmus, ami megérthetővé, következésképpen használhatóvá teszi számunkra az elméletet. Az orvos azonban, mint a beteg emberrel közvetlen kapcsolatban álló, annak gyógyulása iránt elhivatott személy, örökre elkötelezett a tanulás, továbbkérdezés mellett, és minden tevékenységében a megszerzett elméleti tudáson alapuló gyakorlati tapasztalás segíti. Akkor is, amikor tehetetlenül áll a betegágy mellett és akkor is, amikor sikeresen gyógyított.

Mi, orvosok valamennyien vágyunk arra a képességre, hogy meggyógyítsuk a beteg embert, vagy legalább enyhítsük szenvedéseit, ezért tanulunk évekig, magoljuk a tankönyveket az egyetemen, hogy egyszer majd mi is ott lehessünk és valóban segíthessünk. A manuális szakmáktól eltekintve van-e köztünk olyan, aki elmondhatja magáról, hogy mindig sikeresen gyógyít? Tartok tőle, hogy nem, hiszen hogyan gyógyítjuk a krónikus betegségeket, legyen az bőr-, szív-érrendszeri, anyagcsere-betegség… lehetetlen mind felemlegetni.

Az egyetlen dolog, ami érdekel

Ennek a cikknek nem is az a célja, hogy leírja, mi mindennel állunk szemben, toporgunk tehetetlenül viharosan fejlődő századunkban is, hanem inkább annak bemutatása, hogyan lehet betegeink – és így a magunk örömére is – ötvözni mindazt a tudást, amit az iskola-medicinából és a homeopátiás szemléletből meríthetünk.

Jómagam oxyológus (sürgősségi orvostan – a szerk.) szakorvos és háziorvos vagyok, immáron lassan 30 éve semmi mással nem foglalkozom, mint annak keresésével, hogyan tudnék hosszú távon, mellékhatások nélkül, ténylegesen segíteni a hozzám forduló betegeknek. Nem a patetikus kifejezésekre törekszem, valóban ez az egyetlen dolog, ami a családom mellett értelmet ad az életemnek, és nagyon örülök a lehetőségnek, hogy megoszthatom a gondolataim orvoskollégáimmal, akik, biztosan hiszem, szintén azokon a napokon alszanak igazán nyugodtan, amikor egy-egy, akár nehezen kezelhető betegségben szenvedő embernek további károk okozása nélkül tudtak segíteni.

A puszta tény, hogy pszichés és daganatos betegségekben, öngyilkosságban az orvosok világszerte kiemelkedően többet szenvednek más szakmák képviselőinél, számomra azt mutatja, hogy ez nem is olyan könnyen elérhető állapot. Most azonban saját, háziorvoslásban szerzett tapasztalataimról szeretnék beszámolni, arról, hogy hogyan tudom használni a napi gyakorlatban a homeopátiát.

Angliai adatok

Jelenleg – és ennek jó néhány éve már – Angliában élek, ahol a homeopátia 1948 óta az állami egészségügy (NHS) szerves része. Az otthon fel-felröppenő hírekkel ellentétben stabil állapot uralkodik, a 2010-es új kormány is sietett megerősíteni, hogy szándékában áll továbbra is megtartani ezt a helyzetet.

Az angol egészségügy jelenleg évente 4millió fontot költ homeopátiás kezelések finanszírozására, ami az összes kiadáshoz viszonyítva messze nem érdemli ki a töredék jelzőt sem.

Az 1,7 millió embert foglalkoztató angol egészségügy tavalyi költségvetése elérte a 100 milliárd fontot. Érdekességként említhető, hogy e horribilis összegnek nagyjából 20%-a megy el gyógyszerekre, eszközökre, további 60% a személyzet bérezésére.

Az alapellátás szervezése, finanszírozása a 151 helyi PCT (Primery Care Trust) kezében van, amelyek a teljes NHS költségvetés 80%-át felügyelik. A négy, állami egészségügy által finanszírozott homeopátiás kórház – Bristol 5000, Glasgow 9000, Liverpool 7000 és London 33 000 – beteget lát el évente. Ezen felül több, részben finanszírozott rendelő és számtalan, akár nem orvos homeopata munkája segíti az orvosokat, betegeket a homeopátiás kezelés elérésében.

A kórház, ahol dolgozom

Nagyjából 400 háziorvos használja napi praxisában, évente körülbelül 200 000 beteg ellátása során folyamodnak homeopátiás gyógyszerhez. Az angol háziorvosok 70%-a érzi úgy, a CAM (komplementer) gyógyászat jelenléte indokolt az állami ellátásban.

Az angliai helyzet legvitatottabb része, a nem-orvos homeopaták működése számomra is kritikus kérdés. Magyarországon ez szerencsére máshogy működik, orvosi diploma és szakvizsga nélkül hivatalosan senki nem nyithat homeopátiás rendelőt.

A Royal London Homeopathic Hospital, a londoni kórház, ahol van szerencsém részállásban dolgozni, 2002-ben csatlakozott az UCLH (University College London Hospital) egyetemeken oktató kórházcsoporthoz. A közelmúltban kapott húszmillió fontos állami támogatással megvalósulhatott a kórház teljes rekonstrukciója. Az RLHH az integrált medicina központi kórháza Angliában.

Ez, a legnagyobb forgalmat lebonyolító állami homeopátiás kórház az Egyesült Királyságban, orvoskollégáink által beutalt betegeket fogad, nagyrészt háziorvosok, illetve kórházi részlegek (pl. bőrgyógyászat, allergológia, tüdőgyógyászat, anyagcsere-betegségek, reumatológia, nőgyógyászat, fogászat, gasztroenterológia) utalnak át többnyire évek, évtizedek óta csekély sikerrel kezelt betegeket.

Sem a beutaló orvos, sem a beteg nem érzi „csatavesztésnek” az átutalást, egyszerűen egy újabb lehetőséget keresnek a gyógyuláshoz. Természetesen időről időre itt is hangos az ellenzők tábora, de ez a zaj nem jut el a szenvedőkhöz (és orvosaikhoz), mert ők már látják, bőrükön érzik, amit az ellentábor nem: bármennyire is szeretnék, nekik nem használnak a kémiai szerek, gyakran betegebbé teszik őket a szteroidok és egyéb, erős hatású gyógyszerek, tehát a gyógyulás reményében érkeznek. Ami miatt ez a gyógymód él, fejlődik és elfogadott maradt, az az, hogy az esetek többségében valóban meggyógyulnak, vagy legalább nem romlik tovább az állapotuk, és jelentős életminőség-javulást érnek el.

Mindig újra nekifutok

Az angol háziorvosi praxis, amelyben egyébként főállásban dolgozom, 10 percet enged a beteg-orvos találkozásra, a homeopátiás kórházban ez 15 perc, vagy az első esetben 45. Mit lehet tenni 10, esetleg 15 perc alatt? A háziorvosi rendelőben gyakran arra is alig elég, hogy kinyomtassam a gyógyszerlistát, nem hogy elmagyarázzam, valami újat szeretnék ajánlani, hátha lehetséges lenne végigaludni egy éjszakát altatók és fájdalomcsillapítók nélkül… Vagy akár több éjszakát is, frissebben ébredve, több erőt kapva, újra mással is törődve, mint az alattomban örökösen meglévő fájdalom és szenvedés.

Mégis – és mondanivalómnak ez a lényege – mindig újra és újra nekifutok, bevetve minden képességem, és szinte nincsen egy nap sem, amikor ne jönne vissza valaki azzal a semmihez sem fogható, boldog fénnyel a szemében, hogy igen, jobban lett a kicsi piruláktól. Vagy akár a kombinált, homeopátiás szereket is tartalmazó kezeléstől.

Két szakvizsgás orvosként, homeopata szakorvosként, majd 30 évi tapasztalattal ugyanis – a modern gyógyászat megbízhatóan használható eszközeit is alkalmazva – dolgozom a homeopátiás szerekkel. Munkám során gyakran ér siker és öröm, például amikor az évek óta hasmenéssel, emésztési zavarokkal küzdő és eddig csekély sikerrel kezelt beteg végre el mer távolodni az illemhelytől, nem kell óránként restelkedve kiszaladnia a munkahelyi szobájából; vagy amikor a nőbeteg immár tisztasági betét nélkül is biztonságban érzi magát; akinek rendszeressé válik a menzesze, netán a rengeteg sikertelen hormonkezelés után mégis bekövetkezik az évek óta vágyott megtermékenyülés…

Sorolhatnám napokig, de a cikk és talán a kedves olvasó türelme is véges. Azzal zárom soraimat, hogy köszönöm türelmüket és kíváncsiságukat, mert elolvasták lelkesedésből és szeretetből született „irományomat”, és tisztelettel buzdítom minden kollégám a további kíváncsiskodásra, tanulásra. Mert orvosi eskünkkel óriási felelősséget is a nyakunkba vettünk: gyógyítani érkeztünk legjobb tudásunk szerint. Bővítsük hát tudásunkat a lehető legtöbb módon. Akár homeopátiával.

(A homeopátia aktuális szerepéről, helyzetéről Angliában többet is megtudhat a http://www.trusthomeopathy.org honlapon.)

Dr. Borbély Katalin