A minap egy pesti vendéglőben azzal hárította el a pincér csábító ajánlatát egy öregúr, hogy „köszöni szépen, kedve lenne ugyan hozzá, de az utóbbi időben – jobb félni, mint megijedni – egyáltalán nem eszik csirkehúst”. Tízéves fiam pedig „amatőr médiafogyasztóként” odáig jutott, hogy legkedvesebb ételét, a tojást, már csakis kemény tojás formájában hajlandó befogadni. De vajon van-e alapjuk ezeknek a félelmeknek? Európa-szerte pánikot okozott az eddig csak Ázsiában regisztrált, ám potenciális halálosztóként rettegett madárinfluenza vírusának felbukkanása Törökországban, Romániában és Görögországban. A tévhitek azonban gyorsabban terjednek, mint bármely kórokozó.

Mivel már 37 éve annak, hogy a legutolsó influenza-világjárvány lezajlott – ekkor járta körül a Földet a hongkongi vírus –, a nagy számok törvénye alapján a virológusok mind biztosabbak abban, hogy néhány éven belül számolni kell egy hasonló méretű egészségügyi vészhelyzettel. Mint a HVG összeállításában Gáti Júlia emlékeztet rá, az elmúlt évszázadban három nagy pandémiát jegyeztek fel: a hongkongin kívül az 1957-es ázsiait, amely 2 millió áldozatot szedett, és az 1918-ban kitört spanyolnáthát, amely egyes adatok szerint 40 millió halottat hagyott maga után. Bár az egyik lehetséges jelölt a felületét alkotó fehérjék – a hemagglutinin és a neuraminidáz – száma alapján A-H5N1-ként, a köznyelvben egyszerűen madárinfluenzaként emlegetett és az elmúlt napokban európai pánikot kiváltó kórokozó, valójában senki nem lehet biztos abban, hogy végül ennek a vírusnak valamely mutációja lendül-e támadásba. Így a kísérleti oltóanyagok is csak ehhez a hipotézishez igazodnak – hogy tudniillik éppen H5N1 vírus génjei lesznek, amelyek ellen kell majd vakcinát gyártani –, bízva abban, hogy a most kipróbált és nagy valószínűséggel hatásosnak bizonyuló gyártási technológián alapvetően nem kell majd módosítani.

„Ez egy olykor halálos madárbetegség egyelőre, és nem humán influenza” – óv a felesleges izgalomtól Berencsi György, az Országos Epidemiológiai Központ virológiai főosztályának vezetője. „Ázsiában, ahol rendkívüli sűrűséggel laknak együtt – akár egy térben is – emberek és szárnyasok, eddig csupán szórványosan fordultak elő emberi megbetegedések. A 83 millió lakosú Vietnam, amelyet a leginkább sújtott a madárbetegség, 90 megbetegedést és 40 halálesetet jelentett az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) az elmúlt két évben. Ha utánaszámolunk, ez 920 ezer lakosonként egy fertőzött.”

Százmilliós áldozatszámmal riogatnak

Míg a világsajtó már 150 millió potenciális áldozatot valószínűsített arra az esetre, ha a H5N1 vírus olyan genetikai változata jön létre, amely megszerzi a jelenleg hiányzó képességet, hogy emberről emberre terjedjen, a WHO a madárkór európai felbukkanása után is következetesen nyugalomra int. Bár a világszervezet szakemberei is 2-7 millióra teszik egy lehetséges humáninfluenza-világjárvány áldozatainak a számát, amely jóval felülmúlja a világon előforduló „közönséges” szezonális influenza számlájára írható évi 250-500 ezer halálesetet, nemzetközi összefogással, hatékony nemzeti stratégiai tervvel csökkenthetőnek tartják az emberveszteséget. A világszervezet szakembereit elsősorban az aggasztja, hogy „az emberre kismértékben veszélyes” madárinfluenza európai megjelenése (törökországi, romániai azonosítása után egy görög szigeten is észleltek madárelhullást), pánikot kelt, és elvonja a figyelmet a valódi gondokról. A fertőzés által érintett országok többsége (Vietnam, Kambodzsa, Kína, Indonézia, Laosz, Thaiföld, Fülöp-szigetek) nemzetközi támogatásra szorul, hiszen az egy főre jutó évi néhány dolláros egészségügyi közkiadásból nem lehet a szükséges oltóanyagokat, illetve orvosságokat beszerezni. Az európai és észak-amerikai „túlreagálás” könnyen oda vezethet, hogy a tehetősebb országok saját célra felhalmozzák a szükségesnek vélt ellenszereket – miközben az árukat is felverik –, a szegényebbeknek pedig nem jut semmi.

Ez csak tovább növelné az eleve fennálló egyenlőtlenséget és hiányt, hiszen a világ jelenleg rendelkezésre álló oltóanyaggyártó kapacitása – teljes üzemben – évi mintegy 350 millió adag, amit legfeljebb a háromszorosára lehetne növelni. Ez az eddigi igényeket jelentősen meg is haladta, hiszen a körülbelül egy tucat gyártó – amelyek 90 százaléka Észak-Amerikában és Európában működik – évente 120 millió adag oltóanyagot értékesít világszerte. Könnyen meglehet, hogy a pánik miatt az idén több fogy majd belőle – bár természetesen ez csak a „szokásos” szezonális influenza ellen jelent majd védelmet. (Az idei, hármas komponensű oltóanyagba a WHO-előrejelzéseknek megfelelően az A típusú új-kaledóniai és kaliforniai, valamint a B típusú sanghaji vírus került.) Magyarország egyébként csaknem önellátó az influenzavakcina termelésében: a rendszerint novemberben kezdődő oltási szezonban 1,3 millió ingyenes vakcina kerül a gyártó Omninvest Kft.-től a háziorvosokhoz, hogy a leginkább veszélyeztetetteknek, a 60 év felettieknek, illetve a krónikus betegségben szenvedőknek beadják. Szükség esetén ugyanez a cég fogja a H5N1 vírus elleni oltóanyagot is előállítani: az országos tiszti főorvos, Bujdosó László bejelentése szerint heti 500 ezer adag kerülhet ki az Omninvesttől.

Az oltóanyag-termelés felfuttatása nemcsak beruházás-, hanem időigényes is, lévén a technológia az 1940-es évek óta változatlan: a kiválasztott vírustörzsek szaporításához megtermékenyített tyúktojást használnak, így az oltóanyag előállításának a megkezdése 3-6 hónapba is beletelik. Nemcsak a vakcina, hanem az A típusú influenzák kezelésében eredményesnek tartott antivirális készítmény, a Tamiflu is szűk keresztmetszet lehet. Bár a svájci gyártó Roche az idén és jövőre is megduplázza a hatóanyag gyártását, az így sem lesz elegendő. A WHO 3 millió adagot rendelt belőle, ázsiai bevetésre szánva, továbbá 23 ország, így Magyarország is saját stratégiai készletet halmozott fel, illetve rendelt további muníciót, amely egy új vírustörzs okozta járvány esetén az első hullámban – amíg el nem készül a szükséges vakcina – a járványügyi szakemberek reménye szerint csökkenteni fogja a halálos kimenetelű megbetegedések számát. A Roche-ra egyébként egyre nagyobb nyomás nehezedik, főként a WHO részéről, hogy tekintsen el a „szűk kereskedelmi és profitmegfontolásoktól”, és másoknak is engedélyezze a szabadalommal védett hatóanyag gyártását.

Azért felkészülnek

A madárinfluenza-fertőzés megelőzésére minden tekintélyes járványügyi szervezet elegendőnek tartja, ha az utazók elkerülik a baromfitenyésztő gazdaságokat, az élő madarakat árusító piacokat, nem nyúlnak elhullott vad vagy háziszárnyasokhoz, és kerülik a nyers vagy nem kellően átsütött szárnyasételek élvezetét. A kedélyek megnyugtatására nem árt tisztában lenni azzal, hogy a madárinfluenza nem valami új fejlemény, hiszen mintegy másfél száz altípusa ismert, Európában 1955 óta 24 alkalommal tört be a szárnyas jószágok közé. A H5N1 először 1997-ben Hongkongban fertőzött meg 18 embert, és terjedésének megfékezésére 1,5 millió szárnyast kellett elpusztítani, ám eddig egyetlen esetben sem okozott emberi járványt. Jóllehet a sajtóban közölt hírek szerint a vadon élő víziszárnyasok a „felelősek” a vírus tovahurcolásáért, Bihari Zoltán, a Debreceni Egyetem zoológus-ökológusa szerint a madártani szakmában korántsem általános ez a vélekedés. A madárvándorlás ugyanis döntően észak-déli, nem pedig kelet-nyugati irányú. Ez esetben pedig a kereskedelem és a szállítás az, amelyet a fertőzés lehetséges terjesztőjeként kell vizsgálni, megfordítva a képletet: mi van, ha valójában a tenyésztett jószágok fertőzik meg a szabadon élőket? Mint ahogy annak sincs értelme, véli Bihari, hogy a vírus terjedésének megállításáért a vadmadarakat pusztítsák – a szelídeket kell távol tartani a tavaktól, mezőktől.

Rendkívüli tanácsülésen vitatták meg a minap Luxemburgban az EU-tagállamok külügyminiszterei a madárinfluenza terjedése nyomán előállt helyzetet. Egyelőre csak a vadon élő madarak és a baromfiállomány elkülönítésére koncentrálnak, ám José Manuel Barroso jelezte, hogy az EB kész „drasztikusabb és radikálisabb” javaslatokat a kormányok elé terjeszteni, ha rosszabbodik a helyzet. A járványvédelem költségeit az elfogadás előtt álló 2007-2013-as pénzügyi tervben előirányzott évi egymilliárd eurós szolidaritási alapból fedeznék.

A hazai emberiinfluenza-válságterv nyilvánosságra hozatala után megindult a politikai nagyüzem: az ellenzék, kihasználva az alkalmat, a teljes egészségügyi ágazat számára többletpénzt követelt. A tisztiorvosi szolgálat második éve folyó pénzügyi és személyzeti karcsúsítását egyenesen veszélyesnek minősítették, a válságtervhez pedig külön költségvetési pénz hozzárendelését látták elengedhetetlennek. A hatlépcsős, a WHO-ajánlásoknak megfelelő reagálási terv részletezi, hogy kiknek mi a teendője a felkészülés idején és akkor, ha emberről emberre terjedő járvány tör ki a világban. A legmagasabb fokú készültség akkor lép érvénybe, ha az első megbetegedések idehaza is felbukkannak, illetve a fertőzés országossá válik. „A terv jelenleg érvényben lévő egyes fokozatának megfelelő fedezet elegendő, eddig is több százmillió forint jutott a vakcinafejlesztési munkákra” – mondta Kökény Mihály kormánymegbízott. Gyurcsány Ferenc pedig a parlament ülésén bejelentette, a madárinfluenza elleni oltás ingyenes lesz. Ettől az ellenzék megkönnyebbült, bár őszintén senki sem feltételezhette, hogy egy közegészségügyi válsághelyzetben pénzért fogják oltani a veszélyeztetett lakosságot. Igaz, a madárinfluenza ellen csak madarakat kell oltani, ebből a vakcinából pedig senki nem halmoz fel készletet. A politikai és egészségügyi éberség mindenesetre elkerülhetővé teszi, hogy a világ még egyszer egy, a spanyolnáthához fogható méretű közegészségügyi katasztrófát szenvedjen el.