Tudósítónktól: Az intézmény falain túlmutató esemény zajlott a Közlekedési Múzeumban április 6-án: megnyílt az új büfé, amely az egészséges táplálkozás meghonosítását tűzte ki célul. Az iskolákat ugyan már törvény kötelezi arra, hogy változtassanak büféik árukínálatán, ám erre az egészen egyedi kezdeményezésre a munkahelyeken és a közintézményekben még nem sok példa akadt. Az eseményen megjelent Monspart Sarolta is, aki 1972-ben tájékozódási futásban, egyéniben világbajnok lett, s jelenleg az Országos Egészségfejlesztési Központban dolgozik.

Sági Zoltán, a múzeum főigazgatója elmondta, hogy néhány napja alakították ki új helyen, a földszinten a büfét, s ez beleillik az intézmény megújulási folyamatába. A múzeum „családias” jellege ösztönözte a vezetést arra – az iskolai csoportokon kívül főként a családok látogatják –, hogy a büfé termékkínálatán a bérlő aktív közreműködésével és az Országos Egészségfejlesztési Intézet segítségével változtassanak. Az évi mintegy 200 ezer gyermek látogató elég nyomós érv ehhez. A múzeum egyik célcsoportja ezután is a családok lesznek, s ezt a további program-összeállításokban is tapasztalhatják majd az érdeklődők. Így már a múzeumok éjszakáján is, amikor mesés éjszakát rendeznek, témául a mesehősök járműveit választották.

Somhegyi Annamária, az Egészségügyi Minisztérium vezető főtanácsosa beszélt a tavaly indított, az egészséges táplálkozást szorgalmazó programról, amelynek első eleme az iskolabüfék termékkínálatának átalakítása. A programra vonatkozó ajánlások megtalálhatók a tárca és az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) honlapján (www.eum.hu, www.oeti.hu). Lényege: kevesebb sót, kevesebb cukrot, több zöldséget, gyümölcsöt és a zsírokból is kevesebbet és másfajtát volna jó enni ahhoz, hogy az egészséget jobban szolgálja a táplálkozás. De ez nem önmagában befolyásolja az egészséget, hanem a testmozgással együtt: itt az energia-egyensúlyra kerül a hangsúly. A főtanácsos elmondta, hogy négy alapeleme van az iskolai egészségnevelésnek: az egészséges táplálkozás, a mindennapi testmozgás, az egészséges személyiségfejlesztés, valamint az egészségtan, egészségismeretek oktatása. Utóbbinak hatékonyabbnak kellene lennie, mint jelen pillanatban.

Gábor Edina, az Országos Egészségfejlesztési Intézet főigazgatója mesélt az előzményekről: korábban beszélt a múzeum főigazgatójával arról, hogy kezdenek kialakulni az iskolákban az egészséges büfék, s egyre több iskola csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez; majd jött a szabályozás, tehát most már kötelezően át kell mindenütt alakítani az iskolabüfék kínálatát. Azóta kiderült, e büfék átalakítása semmiféle anyagi hátránnyal nem járt az üzemeltetők számára, azaz ettől nem kell félni. Sőt, egy extrém példát is hozott: egy biobüfét is bevezettek egy leány-szakközépiskolában, ahol csak bioélelmiszereket árulnak – ezt az iskolai tanács döntötte el. Tehát jó példák születnek arra, hogy a közösség hogyan tudja megváltoztatni evési szokásait. Ezt az iskolában megkezdett szemléletváltást érdemes tovább folytatni.

Az egészséges büfé azonban csak az egyik oldala az egészséges táplálkozásnak, hiszen nem csak erről van szó; a gyerekeket arra kell nevelnünk, hogy egészségesen éljenek. Az egészséges életnek több tényezője van, az egyik, hogy finomakat és egészségeseket egyenek a gyerekek. Ilyenkor mindig megijednek, hogy nem ehetnek meg például egy jó kis alma- vagy máktortát! Meg lehet enni, de mindenki kap egy kis cédulát hozzá, amelyen az szerepel, hogy mit kell megtenni azért, hogy ne legyen belőle valóban fölös kalória. Példával is illusztrálta: egy gyereknek egy egész tornaóra kell ahhoz, hogy egy túrós rétest ledolgozzon; egy 60 kilós személynek fél órán át kell bicikliznie ehhez 21 km/h-s sebességgel. Gábor Edina a tudatosság, a tudatosságra nevelés szerepét hangsúlyozta az egészséges táplálkozásban.

Egy másik örömteli tényre is felhívta a figyelmet: a Közlekedési Múzeum munkahely is, több mint száz fő dolgozik itt, s ebből a szempontból is úttörő szerepet vállalt az intézmény. A tájékoztató után a főigazgató asszony kérdésre válaszolva elmondta, hogy Magyarországon csak egy-két multinacionális cég ismerte fel – külföldi példa nyomán – az egészséges büfék, az egészséges munkahely fontosságát, s várják további vállalatok jelentkezését, intézetük szívesen ad ebben tanácsot. Több vállalatnál már rájöttek arra, hogy az egészséges munkavállaló sokkal jobban és hatékonyabban dolgozik. Ennek egyik tényezője lehet az egészséges büfé.

Az eseményen megjelent Monspart Sarolta is, aki 1972-ben tájékozódási futásban, egyéniben világbajnok lett, s jelenleg az Országos Egészségfejlesztési Központban dolgozik. Többek között a népegészségügyi program egyik alprogramját irányítja, továbbá a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány elnöke. A tájékoztató után kérdeztük az egészséges életmódról és arról, mennyire volt fontos a sportolóknak egykor az egészséges táplálkozás.

– Hogy tetszik a büfé?

– Láttam két hete, amikor még csak kialakulóban volt, fantasztikus! Gyerekrajzok vannak a falon, s tetszik a kínálat is. A büfében mit is lehetne tenni: együnk! Szeretünk enni, de le kell mozogni! Van a beépítős fajta alkat: most nekem számolnom kell azzal, hogy mivel megettem ezt a máktortát, holnap egy fél szigetkörrel több kell. S van a sovány, „girnyó” fajta, aki annyit ehet, amennyit akar, de ezeknek a gyerekeknek is el szoktuk mondani, hogy azért ők is leállnak egy háromperces csókolózásra, s ha nincs állóképességük, ha nem edzett a motorjuk, akkor bajban lesznek. Tehát a sovány gyerek is nagyon hamar megérti, hogy neki is kell edzenie, de tortából megehet két-három szeletet is.

– Hány ilyen büfémegnyitón járt már?

– Nem sokon. S főleg az tetszik, hogy múzeum találta ki, érdekes és jó ötlet. És ha követik e példát más munkahelyek is, az nagyon jó lesz. Az iskolák már elkezdték ezt a programot, most a munkahelyeken a sor. Főként az ingadozókra kell figyelnünk, ha olyan a kínálatunk, akkor őket meg tudjuk nyerni. Aki már megszállottan bioételeket, müzliket eszik, azzal már nincs dolgunk; és azzal sincs, aki állandóan pacalt, hurkát, szalonnát eszik. Szerencsére az emberek nagy többségét meg lehet győzni.

– Annak idején, amikor versenyszerűen sportolt, mennyire volt nehéz ilyen egészséges ételekhez jutni Magyarországon? Számított-e egyáltalán az egészséges táplálkozás?

– Nem tudtunk ennyit az egészséges táplálkozásról, és nem volt ekkora a kínálat. Nem is nagyon kerestük, nem volt ennyi tudomásunk róla. Én nagyon öreg vagyok; a múlt század közepén még azt mondtuk, hogy első az edzés, második az edzés, harmadik az edzés, és csak a negyedik az, hogy mit eszem és hogyan eszem. Azt tudtuk, hogy verseny előtt két-három órával nincs főétkezés; azt is, hogy jó, ha az ember sok zöldséget, gyümölcsöt eszik, de most sokkal többet tudunk ennél. Ma már a versenyeredmények századmásodpercekre mennek, a mi időnkben még csak tizedekre mentek, korábban másodpercekre. Ez is mutatja, mennyire változik a világ, a tudomány.

– Mértétek-e akkor a táplálkozást, az összetevőket?

– Nem. Talán furcsa, ami mondok: a hatvanas években mentem először Tatára, ahol az edzőtáborban igyekeztek sportolóknak megfelelő, nagyon jó ételeket adni svédasztalos, választható rendszerben, s bizony nagyon sokan nem úgy éltünk és táplálkoztunk otthon. Eleinte habzsoltam, aztán délután a futás közben szenvedtem. Végre a negyedik-ötödik napra megtanultam, hogy nincs délben habzsolás, hanem csak annyit ehetek, amennyi kell a versenyzéshez. Nem volt szakirodalom hozzá, nem volt internet, ahonnan le lehetett volna venni, sokkal kevesebb információnk volt. Inkább ilyen amatőr, úttörő módon próbálgattuk. Ebből a szempontból egyébként tájékozódási futóként szerencsésebb helyzetben voltam, mert ebben a sportágban a skandinávok a menők, és Skandináviában sokkal régebben fontos az egészséges táplálkozás, a környezetvédelem, illetve benne van a kultúrájukban, úgy születnek. Így tájékozódási futóként náluk hamarabb láthattam ezt az életmódot, mint ha egy másik sportágat űztem volna.

Cikk a 40 éves Közlekedési Múzeumról:
http://www.papiruszportal.hu/site/?lang=1&f=&p=50&n=627