Kevés fogyatékkal élő vesz részt felsőoktatási képzésben, az épületek nem akadálymentesítettek, az akadályok felszámolásáért küzdő intézmények pályázatait pedig sokszor azzal utasítják el, hogy a speciális eszközöket kevesen használnák – derül ki egy új felmérésből.

Az oktatási jogok biztosának hivatala 2003 óta folyamatosan vizsgálja, mennyire érvényesülnek a fogyatékkal élők jogai a felsőoktatásban. A felmérések azt mutatják, hogy sokszor szinte leküzdhetetlen akadályokkal kell szembesülnie annak a fiatalnak, aki valamilyen egészségkárosodásban szenved – mondta a Magyar Hírlapnak nyilatkozva Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa. Több intézmény a legalapvetőbb feltételeket sem teremtette meg: sok helyen például még az épületbe sem tudnak bemenni a kerekes székesek. Ahol liftet szereltek fel, ott gyakran az okoz gondot, hogy sem az érintettek, sem az ott dolgozók nem tudják működtetni.

Átépítés – lépcsővel

Az ombudsman szerint az egyik fő problémát az okozza, hogy az intézetek vezetői az átépítéskor nem konzultálnak az érintettekkel. Így történhetett meg az is, hogy az egyik vidéki egyetemen nagy költségekkel járó munkálatokba kezdtek: kiszélesítették a folyosókat, illemhelyeket, megszüntették a küszöböket, vagyis az előírásoknak megfelelő átalakításokat végeztek. Végül kiderült, az aulába nem lehet bemenni kerekes kocsival, olyan hosszú lépcső vezet oda. Nyugat-Európában úgy oldják meg az ilyen helyzeteket, hogy a kivitelező beül egy tolókocsiba, és átadáskor körbejárja az épületet. Ha mindenhova egyedül, segítség nélkül bejut, akkor átadható az épület.

Aáry-Tamás Lajos elmondta: a mozgáskorlátozottak mellett a vakok és gyengén látók, illetve a siketek és nagyothallók is számtalan nehézséggel küzdenek. A gyengén látók gyakran tesztlapon kapják meg a feladatot a vizsgán. Mindkét kategóriába tartozóknak gondot okoz maga a tanulás is, mivel a tananyagot, a kötelező olvasmányokat a szerzői jogokra hivatkozva nem digitalizálják. A hallássérülteknek a legnagyobb problémát a jegyzetelés okozza. A legtöbb felsőoktatási intézményben a nagy előadótermekben van mikrofon, mégsem hangosítják ki a tanárokat, mert többnyire rossz a termek akusztikája. Ezért szükséges lenne olyan hangtechnika kialakítása, amely direkt kapcsolatot jelent az előadó és az érintett között – érvel az ombudsman.

A Kurt Lewin Alapítvány által végzett felmérés megállapítja: sok tanár idegenkedik az ilyen típusú eszközök használatától, és kevés oktató engedi meg, hogy diktafonra vegyék az óra anyagát. Ezeket az akadályokat egyesek a hozzátartozók segítségével próbálják áthidalni: olykor a családtagok is beülnek egy-egy előadásra és jegyzetelnek.

Egy siket hallgató szülei kénytelenek voltak jeltolmácsot fogadni gyereküknek, mert az egyetem nem volt tekintettel problémájára – mondta az oktatási ombudsman, kiemelve: az a baj, hogy bár a felsőoktatási intézményekbe kinevezett koordinátorok segítik a fogyatékkal élők esélyegyenlőségének megteremtését, mégis akadályokba ütköznek az érintettek. Az előírások szerint a koordinátornak fel kell mérnie, hogy a különféle egészségkárosultaknak milyen módszerekkel, eszközökkel tudják lehetővé tenni a tanulást. A főiskolák, egyetemek vezetői ennek ismeretében igényelhetik a kiegészítő normatív támogatásokat.

A felmérés szerint a fogyatékkal élők általában nem tudják, hogy koordinátorhoz fordulhatnak, emiatt az intézmények vezetői nincsenek tisztában az igényekkel. Pedig a felmérés megállapítja: ahol jó az akadálymentesítés, ott több fogyatékkal élő tanul, mint máshol. A felsőoktatásban tanulóknak csak egy-két százaléka fogyatékkal élő.

(Forrás: Agyagási Edit, Magyar Hírlap)