Évek óta napirenden van a természetgyógyászat hazai szabá­lyozásának átalakítása. Az új rendelet előkészítése nagyrészt lezárult. Mint egy szakcikkből kiderült: a bioenergetikai kezelés a jövőben kikerülne az engedélyezett természetgyógyászati módszerek közül. De miért?

Dr. Hegyi Gabriellának az Informatika és Menedzsment az Egészségügyben (IME) című folyóirat 2006. decemberi számában megjelent, Érvek a komplementer medicina hazai gyakorlatának szabályozása mellett című cikke tanulságos olvasmány. A szerzőről tudni kell, hogy ismert, tekintélyes és befolyásos személyiség: belgyógyász, foglalkozás-egészségügyi szakorvos és háziorvos, a Magyar Akupunktúrás Orvosok Társaságának elnöke, a kínai Tangshan Orvosi Egyetem professzora. 1997 óta titkára a Miniszteri Komplementer Orvosi Tanácsadó Testületnek. Ez utóbbi minőségében oroszlánrésze volt az új rendelettervezet megalkotásában, mondhatni, belülről ismeri a témát.

Dr. Hegyi Gabriella rövid nemzetközi kitekintés után áttér a magyarországi helyzet ismertetésére. Megtudjuk, hogy „egy Baranya-megyei felmérés alapján a komplementer medicina igénybevétele 10-20%-ra tehető, amely országosan eléri az 50-60%-ot. 2005-re, a lakosság nyitottsága a komplementer medicina felé 30-50%-ra emelkedett.” A továbbiakban leszögezi, hogy „a 11/1997 Eü Min. rendelet és a 40/1997 Kormányrendelet szabályozza a komplementer medicina tevékenységeket hazánkban. Ennek megfelelően a komplementer vagy természetgyógyászati tevékenység egyértelműen egészségügyi szolgáltatás, része a betegellátásnak. Aki a rendszerben részt vesz, az egészségügyi ellátórendszer tagja, rendelkeznie kell megfelelő alap és szakmai vizsgával, a minden egészségügyi dolgozóra kirótt kötelezettségekkel és jogokkal.”

Idáig rendben is van. Tudjuk: betegek és természetgyógyászok egyaránt örülnek annak, hogy hosszú évtizedes tiltás, majd hallgatólagos tűrés után csaknem tíz esztendeje immár legálisan, a megfelelő vizsgák letétele után engedéllyel működhetnek hazánkban is a természetgyógyászok.

Meghökkentő fordulat

Ekkor azonban meghökkentő fordulat következik a cikkben. (Hagyjuk most figyelmen kívül a stiláris és mondatszerkezeti problémákat, koncentráljunk csupán a tartalomra, a mondanivaló lényegére.) Lássuk csak, szó szerint mit is ír a szerző:

„Az MTA orvosi osztálya 1998-ban és 2002-ben tudományosan megalapozottnak, és gyógyhatásúnak ítélte a csak orvosok részéről alkalmazható hagyományos kínai orvoslás, manuális medicina, neurálterápia ágakat, míg az ayurveda, tibeti medicina, homeopáthia, biofizikai orvoslás, böjtkúrák részére további bizonyítékokat, szakmai érveket hiányolt, de nem gátolta azok alkalmazását. Egyedül a természetgyógyászatban ismert műszeres diagnosztikai eljárásokat minősítette tudománytalannak, és ezért ez a korábban nevesített ág a középfokú végzettséggel végezhető bioenergetika tevékenységgel már nem is szerepel a rendeletek 2006-os évi revíziójában. … A nem orvosi diplomához kötött, középfokú egészségügyi végzettséggel végezhető természetgyógyászati ágak a következők (lesznek – a szerk.): akupresszúra, reflexológia, szemtréning, fitoterápia, komplementer mozgás és masszázs terápia, komplementer fizioterápia, kineziológia, detoxikáló akupunktúra szenvedélybetegek részére. Mindenki, aki orvosi, illetve nem orvosi diplomásként a rendszerben dolgozik, licensz vizsgával, illetve ÁNTSZ engedéllyel kell, hogy rendelkezzen. A vizsgák az egyetemeken illetve középfokú egészségügyi végzettségnél az ETI-ben történnek – amennyiben ezek az intézmények indítanak tanfolyamot.”

Eddig az idézetek. Aki a cikket tejes egészében el akarja olvasni, innen letöltheti.

A magunk részéről a témát feltétlenül közérdekűnek, a szakma és a szélesebb nyilvánosság számára megvitatandónak tartjuk, ezért kérdéseinket néhány héttel ezelőtt eljuttattuk dr. Hegyi Gabriellának, felkínálva, hogy helyet adunk véleményének és magyarázatának, és emellett természetesen szeretnénk megkérdezni a témában érintett más neves személyiségeket és hivatalokat is. Mivel választ tőle mindmáig nem kaptunk, most közzé tesszük a kérdéseinket azzal, hogy ha az érintettek – orvosok, természetgyógyászok, jogalkotók, hivatali illetékesek és persze a gyógyult vagy csalódott betegek is – megszólalnak, visszatérünk a témára.

Kérdések – egyelőre válasz nélkül

Kérdéseink, amelyekre választ várunk, a következők:
1. Ha a különböző készülékekkel végzett energetikai kezelések alkalmazása ellen (pl. biorezonancia) ma már senkinek sincs elvi és gyakorlati kifogása, miként gondolhatja komolyan bárki is, hogy az ember – a világ legtökéletesebben működő „gépezete” – nem képes hatékony energetikai segítséget nyújtani egy másik embernek? Más kérdés, hogy jelenlegi tudásunk alkalmatlan ennek a folyamatnak a kimutatására és mérésére. De gondoljunk csak bele: mindig is létezett például elektromosság és mágnesesség, csak régebben nem ismertük és nem tudtuk mérni ezeket a természeti jelenségeket, de attól persze még működtek…

2. Ha az MTA csupán „a műszeres diagnosztikai eljárásokat” minősítette tudománytalannak, akkor miről is van pontosan szó? Esetleg az ingáról és más radiesztáziás eszközökről? De hiszen ezeket senki sem nevezheti diagnosztikai műszereknek. És akkor miért kellene betiltani az egész bioenergetikát? Miért szükséges a fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket is?

3. Megkérdezték-e a rendelettervezet előkészítésekor az illetékesek a bioenergetikusok hazai és külföldi szaktekintélyeit, valamint a tevékenységük nyomán gyógyult betegeket? Valóban széleskörű egyeztetés folyt a szakmával? És miért nem lehetett erről a változásról eddig többet tudni, hiszen a rendelettervezet 2005 ősze óta készen áll? Miért nem olvashattak róla az emberek pl. a nagy példányszámú magazinokban (Elixír, Természetgyógyász Magazin stb.)?

4. Elgondolkodtak-e az illetékesek azon, hogy mihez foghatnak az eddig végzett bioenergetikusok, akiknek a munkájára, segítő tevékenységére továbbra is sokan igényt tartanak?

* * *

Ezt a cikket vitaindítónak szánjuk. Megalapozott, átgondolt véleményeket e témában (is) szívesen közreadunk.

Kürti Gábor