Az emberek már az őskorban, a primitív társadalmakban próbálkoztak különböző kábító hatású anyagok használatával: gombákból, növényekből, esetleg állatok nedveiből vonták ki az extázis előidézőjét. Leginkább a törzsi varázslók éltek rendszeresen ezekkel az anyagokkal.

Alkalmazásuk módosult tudatállapotba segítette őket. Később a közösség tagjain gyógyító szerként is alkalmazták.

Üldözendő kábulat

A civilizált országok többségében, így nálunk is, napjainkban törvény tiltja a drogfogyasztást, és a nulla tolerancia elve érvényesül, ami azt jelenti, hogy mindenfajta illegális drognak minősülő, tudatmódosító anyag fogyasztása, terjesztése törvénybe ütköző cselekedet.

Magyarországon a kábítószerezés problémája egyelőre korántsem akkora mértékű, mint a kontinens egyes országaiban. Ennek ellenére a jelenség folyamatos vizsgálatot igényel. Az évről évre megjelenő elemzések adatai a valóságnak csupán egy töredékét tükrözhetik, mert csak a már valamilyen intézménynél (rendőrség, kórház stb.) nyilvántartásba került eseteket regisztrálják, és ezekből próbálnak következtetni a tényleges országos adatokra.

Tény, hogy a regisztrált kábítószer-élvezők létszáma évek óta mindössze néhány ezerre tehető, ám a felmérések nem számolhatnak (mert a túlnyomó többség tevékenysége rejtve marad) a hét végén, szabadidejükben lazítás gyanánt partidrogokat fogyasztó, marihuánás cigarettát szívó tízezrekkel, a stressz ellensúlyozására nyugtatókat, altatókat szedő fiatalokkal. Pesszimista becslések szerint ez utóbbi csoport létszáma akár a több százezer főt is elérheti.

A Nemzeti Drog Fókuszpont 2006-os éves drogjelentése – bár országos, központi felmérés 2005-ben nem volt a hazai kábítószer-fogyasztási trendekről és a szenvedély okozta betegségek előfordulási gyakoriságáról – megközelítőleg teljes képet mutat. Megállapításait és statisztikáit a régiónként elkészített felmérésekre, továbbá a több mint tíz éve középiskolások körében folytatott, folyamatos adatfelvétel-sorozat számaira alapozza.

Egyharmaduk bevallottan kipróbálta

A budapesti iskolai vizsgálat számai szerint a 14-18 éves fővárosi diákoknak körülbelül az egyharmada kipróbált már valamilyen tiltott tudatmódosító szert. A leggyakrabban használt cannabis-származékok, amfetaminok és Extasy (más néven: Ecstasy) mellett figyelemreméltó az orvosi recept nélkül kapható nyugtatók, továbbá az alkohol és gyógyszerek együttes, kábítószerként való alkalmazásának magas (20 százalék) aránya is.

A kipróbálók háromnegyede az előző évben is, 40 százaléka pedig az előző hónapban is drogozott. Szembeötlő adat, hogy a Magyar Honvédség állományába tartozók körében kétszer több a tiltott szerhasználó, mint a 18-54 éves felnőtt populációban. Az egyenruhás férfiaknak körülbelül a 23, a nőknek a 7 százaléka életében legalább egyszer kipróbált már valamilyen kábítószert. A széles körben elterjedt alkohol- és cigarettafogyasztás mellett a katonák leginkább cannabis-származékokkal élnek, illetve anabolikus szteroidokat fogyasztanak.

A rendőrségnek a különböző nyilvánosságra került drogügyek kapcsán összeállított nyilvántartása és az egészségügyi intézményekben kezelt kábítószer-élvezők adatainak összevetése alapján megállapítható, hogy Magyarországon a 25-35 éves férfiak körében a legelterjedtebb a drogozás. A többség heroint, amfetamint vagy Extasyt fogyaszt.

A kritikus, rendőrségen, illetve elvonókúrával végződő esetek persze korántsem azonosíthatók a hétvégeken, alkalmanként drogot fogyasztó fiatalokkal, és nem tükrözik a tényleges fogyasztók létszámát sem. Ezt a számok is jól mutatják: a rendőrségi adatbázisban mindössze 65 fogyasztó, az egészségügyiben pedig 576 fő szerepelt 2005-ben. Kutatók feltételezései szerint csak a fővárosban körülbelül 2000-2500 problematikus opiátfogyasztó élhet.

A nyugtatók, altatók szedésével való visszaélés 2003-ban volt a legelterjedtebb, azóta folyamatosan csökken, ám (a kezelt betegek körében) még így is eléri a 25 százalékot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nyugtatók/altatók szedésének aránya a legnagyobb nemcsak a legális, hanem (a cannabis kivételével) az illegális szerek között is.

Ami nem szerepel a statisztikákban

Az egyik legrégebben használt és ma legáltalánosabban elterjedt tiltott drogfajta a cannabis, melyből többféle tudatmódosító szert (marihuana, hasis) is előállítanak. Becslések szerint a világon legalább félmilliárdan füstölnek marihuánás cigarettával, vízipipával. Vannak, akik teát főznek belőle, vagy alkohollal vonják ki a drogot. A hatóanyagot, a THC-t (delta-tetrahidro-cannabinol) az indiai kender szárított felső leveleiből és virágjából vonják ki. Sokan a növényt helytelenül vadkendernek hívják, pedig az valójában csak távoli rokona a cannabisnak, és nem más, mint a parlagfű. Az ilyen tudatmódosítókkal élők általában alkalmi fogyasztók, a hétvégi partikon vagy néhanapján feszültségoldóként használják, így nem kerülnek bele semmilyen nyilvántartásba. Néhány országban (pl. Hollandiában) a cannabis legálisan fogyasztható.

Árulkodó tünetek

Noha a cannabis nem okoz tipikus függőséget, fogyasztóját elárulják a jellegzetes tünetek. Kovács Márta Blanka igazságügyi orvos szakértő egyik tanulmányában a cannabisfogyasztás tüneteiként említi a pupillatágulatot, a könnyezést, a fokozott szomjúságérzetet, a felgyorsult pulzust és a csökkenő vérnyomást; némelykor hányinger, fejfájás, szédülés is jelentkezik. Lelki tünetként jellemző a kezdeti kisebbfajta szorongás, ezt követi a felfokozott boldogságérzés, mely erős beszédkényszerrel járhat, a gátlások feloldódnak, és rendkívüli mozgékonyság lép fel. Karakterisztikus tünet a hirtelen hangulatváltozás, az időérzék elvesztése, néha az agresszivitás is megjelenik. A drog hatására némelyeken pánikhangulat lesz úrrá, vagy különböző hangok, fantáziaképek formájában hallucinálnak. A felsorolt tünetek általában 4-8 órán keresztül tartanak.

Testi-lelki következmények

A marihuána élvezőinek többsége általában csak alkalmi fogyasztó, vannak viszont, akikből krónikus fogyasztó lesz. Noha fizikai függőség náluk sem alakul ki, lelkileg erősen kötődnek a szerhez. Ez többek között személyiségtorzulásban, koncentrációs és memóriazavarban, a munkaképesség csökkenésében nyilvánul meg. Az idő előrehaladásával pedig erős légúti és emésztőszervi problémák jelentkeznek. Mivel a marihuánás cigaretta kátránytartalma magasabb a normál cigarettáénál, így valószínűleg a rákkeltő kockázata is jóval erősebb. A leszoktató terápia alatt olyan elvonási tünetek lépnek fel, mint a szorongás, ingerlékenység, étvágytalanság, testhőmérséklet-ingadozás, remegés.

A könnyű drogok mellett kardoskodnak

A világon mindenütt, így Magyarországon is szép számmal akadnak olyanok, akik az úgynevezett könnyű drogok (így többek mellett a cannabisszármazékok) fogyasztásának legalizálása mellett állnak ki. Nálunk e felfogás legismertebb szószólója a Kendermag Egyesület. Képviselői azzal érvelnek, hogy ehhez egyrészt minden embernek joga van, aki alkalmanként ily módon szeretne ellazulni, másrészt a könnyű drogok használata elkerülhetővé teszi az egészségre sokkal veszélyesebb kemény szerekre való rászokást.

A Kendermag Egyesült álláspontját többek között egy európai felmérés adataival is alátámasztja. A honlapjukon közzétett összegzés szerint: „Az Európai Bizottság megrendelésére készített Eurobarometer közvélemény-kutatás 29 ezer uniós állampolgárt kérdezett meg arról, hogy vajon legalizálnák-e a cannabist. Az eredmények azt mutatják, hogy a lakosság mintegy 26 százaléka támogatja ezt, amelynek Spanyolországban és Hollandiában volt a legnagyobb a támogatottsága. Az utóbbi országban majdnem a lakosság fele (49 százalék) legalizációpárti. Az európaiak nagy átlagban kevésbé támogatják a marihuána legalizációját, mit a jóval szigorúbb drogpolitikát alkalmazó Egyesült Államok lakossága, ahol egy nem régi kutatás szerint a felnőtt lakosság 46 százaléka áll a legalizáció pártján. A magyarok a huszadik helyen állnak a listán a maguk 13 százalékával. Ez az eredmény azonban gondolkodóba kell, hogy ejtsen minket, ha azt a korábbi magyarországi felmérést nézzük, amely szerint a lakosság több mint 80 százaléka nem lakna »kábítószeres« szomszédságában. Ezt a kutatást széles körben idézik mint annak a bizonyítékát, hogy a magyar társadalom teljesen elutasító a drogjelenséggel szemben. A jelenlegi felmérés ugyanakkor bebizonyítja, hogy ez a kép árnyalásra szorul, a magyar felmérés eredménye félrevezető, valószínűleg azért, mert a kérdést nem megfelelően tették fel (a »kábítószeres« szó hallatán a polgárok problémás intravénás droghasználóra asszociálnak, nem pedig a nem problémás marihuánahasználóra). Kevéssé valószínű, hogy a lakosság nagy része nem is lakna marihuánafogyasztó szomszédságában, 13 százaléka viszont egyenesen legalizálná annak használatát. Bár a legalizáció támogatottsága terén Magyarország még mindig az utolsók között kullog, így is megelőz két nyugat-európai, egy dél-európai és négy kelet-európai országot: nem igaz tehát, hogy Európában a magyarok lennének a legelutasítóbbak a drogreformmal kapcsolatosan.”

(lóránth)