Bőr alá ültetett gyógyszer

Az alkoholfüggők egy része – látva egyre súlyosbodó tüneteit – általában környezete, családja rábeszélésére, önként hajlandó alávetni magát az elvonó kezelésnek. A 4-5 napig tartó méregtelenítés után heteket, hónapokat vehet igénybe az absztinencia elérése. Az ezt követő rehabilitáció eredménye döntő mértékben függ attól, hogy a betegnek milyen a családi, közösségi háttere; van-e módja a visszailleszkedésre. Az alkoholisták között – éppen szenvedélyük következményeként – nagyon sok a hajléktalan, akik az elvonó terápia és a rehabilitáció után nem tudnak visszailleszkedni a társadalomba.

Az alkoholizmus nem gyógyítható, de – megfelelő társadalmi és családi háttérrel – gyógyszeres támogatással az absztinencia akár évtizedeken át sikerrel fenntartható. A naponta szedett tabletta mellett kiváló eredményt lehet elérni a csípőbe ültetett gyógyszeradagoló kapszulával. Az ambulánsan elvégezhető beavatkozással egy évre elegendő gyógyszert juttatnak a bőr alá.

Az eljárásnak igen ritkán tapasztalható szövődménye, akkor is inkább sebészeti jellegű. Mellékhatásként olykor szédülés, hányinger jelentkezhet. A pszichózisos tünetek előfordulási aránya nem éri el a statisztikai mértéket. A tapasztalat szerint a beültetésre jelentkező betegek között nagyon kevés a visszaeső.

Alternatívaként az alkoholistákat segítő néhány civil szervezet ambulanciáján akupunktúrás kezeléssel is segítik a leszokást. A kiegészítő terápiát világszerte alkalmazzák. Különösen azoknál a betegeknél hatásos, akik jól szuggerálhatók és hisznek a kezelés sikerében.

Korán kezdik az ivást

Az alkoholbetegség lassan kialakuló folyamat. Általában középiskolás korban kezdődik a szenvedélyszerű ivás, de ritkábban előfordulhat már az általános iskola felsőbb osztályaiban is. A családi háttér nélkül, intézetben nevelkedő gyermekek (kijutva az intézet területéről), valamint a kedvezőtlen szociális között élő fiatalok különösen veszélyeztetettek. Némely vidéki településen – elsősorban megnyugtatási szándékkal, de időnként virtusból, erőfitogtatási célból – előfordul, hogy a felnőttek 6-10 éves gyermekeket itatnak. A fiatalkorúak ivására sokszor az iskolai kirándulások kínálják a legjobb alkalmat. Sajnos olykor a gyerekeket kísérő pedagógus – rosszul értelmezett cinkosságból, népszerűségre törekvésből – szemet huny felette. Ritkábban az is előfordul, hogy együtt iszik a diákjaival.

Az örökletes hajlam és a családi, baráti környezet hatása mellett a fiatalt hajtja a boldogságérzet, az öröm iránti vágy, melyet természetes úton nem vagy nehezen tud kielégíteni. A korai és a visszaélésszerű alkoholfogyasztás, a droghasználat, a játékszenvedély nyomán keletkező „boldogsághormonok” hatása csak pótszer, melyet sok esetben kiválthatna többek között a sport, a fokozott testmozgás, az alkotó munka, a művészetek aktív vagy passzív gyakorlása által felszabadított „örömhormonok”. A magára hagyatottságot, a kamaszkori problémákat közösségi, csoportos és egyéni ráfigyeléssel, foglalkozással lehet enyhíteni.

(lóránth)