A földi klímaváltozással kapcsolatos elemzésekben ritkábban említik annak katasztrofális egészségügyi hatásait. Ezeket a kutatók háromféle kategóriába sorolták: közvetlen, azonnali; ökológiai, vagyis közvetett hatások; valamint a katasztrófák okozta fertőzések.

Konkrétabban ezekről van szó: direkt hatások, melyeket a különleges időjárási helyzetek (kánikula, fagyok) idéznek elő; ökológiai változások, amelyek közvetetten betegítenek meg (pl. allergia); és a klímaváltozás következtében kialakult extrém helyzetek (árvizek, hurrikánok stb.) okozta lakossági evakuálás miatt fokozódó fertőzésveszély.

Az ENSZ klímaváltozással foglalkozó kormányközi testületének jelentése szerint nagy a valószínűsége annak, hogy az időjárás-változás következtében jelentősen megnő a kánikulai halálozások száma. Ennek kirívó példájával már pár évvel ezelőtt is találkozhattunk. A franciaországi forróság több mint 15 ezer halálos áldozatot követelt. Chicagóban pedig egy öt napig tartó hőhullám idején az átlagos napi halálozások aránya 85 százalékkal emelkedett. Pár nap alatt a városban több mint fél ezren estek áldozatul a hőségnek. Az utóbbi néhány évtized éghajlatának változása miatt jelentkező káros egészségügyi következményeket sajnos már napjainkban érezzük.

Hőségben arat a halál

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyik jelentése szerint a világon regisztrált hasmenéses megbetegedések 2,4 százaléka, a maláriás fertőzések 6 százaléka írható a klímaváltozás számlájára. A jelentés szerzői számításokat végeztek, vajon mekkora betegségteher hárul az emberiségre az éghajlati változások miatt. A számításnál figyelembe vették a korai halálozás következményeként elvesztett, illetve a rokkantként leélt életéveket. Az eredmény megdöbbentő: a Föld lakossága 2000-ben összességében 5,5 millió életévet veszített el, és 150 ezer haláleset következett be a klímaváltozás miatt.

Azóta súlyosbodott a helyzet. Az extrém hőingadozások következményének első jelei már jól tetten érhetők: bizonyos fertőző betegségek (malária, dengue láz, sárgaláz), valamint az élelmiszerek közvetítésével terjedő járványok (szalmonellózis) rendszeresen visszatérnek. A melegebb klíma katalizálja a betegséget terjesztő kórokozók, illetve gazdaállataik (szúnyogok, kullancsok) szaporodását, és lerövidíti azok fejlődési ciklusát. Általános tapasztalat, hogy az enyhe telet követő években megnő a fertőzésveszély (vírusos agyhártyagyulladás, Lyme-kór, hantavírusos tüdőgyulladás, madárinfluenza stb.). Árvizek után pedig gyakoribbak a rágcsálók által terjesztett fertőző kórok (leptospirosis, tularaemia, vírusos vérvizelés). A szárazság és az árvizek egyaránt fokozzák a különböző gyomor-bélrendszeri fertőzések kockázatát.

Ártó sugárzás

Bolygónk légkörében az 1980-as évek elejétől tapasztalt ózonréteg-vékonyodás szintén súlyos egészségügyi következményeket vonhat maga után. Körülbelül negyed évszázad alatt Európa felett 4 százalékkal, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika, Argentína felett 7 százalékkal vékonyodott az ózonréteg. Becslések szerint a csúcs 2020-ra várható. Ekkor az északi féltekén – így Magyarországon is – körülbelül 10 százalékkal több ártalmas UV-sugárzás éri majd az embereket, mint 1980-ban. Az ártó sugárzástól védő réteg zsugorodásának egyenes következménye, hogy folyamatosan szaporodik az emberek között a melanomás és egyéb rosszindulatú bőrdaganatos betegek száma, és egyre gyakoribbak az egyéb bőrelváltozások. Évről évre több a kötőhártya- és szaruhártya-gyulladásos eset, gyarapszik a szürke hályogosok, illetve a szem egyes területeinek rákos elfajulásától szenvedők száma. A megnövekedett UVB-sugárzás károsan hat az immunrendszerre is: fokozódik a fertőzésekre való fogékonyság, gyengül a sejtes immunválasz, csökken a megelőző célzatú immunizálás ereje, és aktivizálódnak a szervezetben bujkáló vírusok (herpesz).