A betegségek megelőzése az orvos szempontjából hálátlan szakterület, hiszen a gyógyító munka gyors sikerélménye helyett csak a reményt kínálja neki, hogy tevékenységének 10-20 év múlva beérik a gyümölcse. Mégis a prevenciós munka az, amely minden egyes embert érint.

Érinti a prevenció az embert a fogantatásától a haláláig, és ha hatékony, akkor a társadalom széles tömegeinek testi-lelki jólétét szolgálja. A megelőzés sokkal több embert tarthat egészségben egészen késő öreg koráig, mint a drága gyógyszeres kezelések vagy egyéb orvosi beavatkozás. Így hosszú távon többszörösen megtérül a befektetett energia és költség.

A prevenció napjainkban azt a tudatos, egészségvédő életfelfogást jelenti, melyet mindenkinek el kellene sajátítani ahhoz, hogy megfelelően alkalmazkodhasson változó világunk kihívásaihoz – vélekedik dr. Tompa Anna, a Semmelweis Egyetem Közegészségtani Intézetének igazgatója.

Mankók a prevencióhoz

Noha az emberi evolúcióban a megelőzésnek döntő szerepe volt – egyébként jóval előbb alakult ki, mint a gyógyító tevékenység –, az ősi ösztönök a ma emberében a jelek szerint már gyengén vagy egyáltalán nem működnek. Míg az ősközösségi társadalmakban generációról generációra öröklődtek azok az ismeretek, amelyekből mindenki megtanulta, hogy például mi ehető, és mi mérgező, mit kell tenni testi épsége, fizikai ereje megőrzéséért, hogyan kerülhetők el a veszélyes helyzetek, addig ma az emberek többsége keveset vagy szinte semmit sem tesz egészsége megtartásáért. Pedig a modern társadalom tagjai sok mindenre támaszkodhatnak, nincs szükségük például egyéni ismeretekre ahhoz, hogy eldöntsék, ehető vagy mérgező az élelmiszer, amit fogyasztani kívánnak. A csomagoláson készen kapják az információt. Számukra a prevenció eszköztára az élet szinte minden területén, a munka- és környezet-egészségügytől, a kémiai és élelmiszerbiztonságtól egészen a járvány- és közegészségügyig segítséget kínál. Ebbe a kategóriába sorolható minden olyan tevékenység, amely akár szervezett, hivatalos formában, akár az emberek által egyénileg végezve az egészség megőrzését, a betegségek megelőzését szolgálja.

Harminc évig várva az eredményekre

A betegségmegelőző tevékenység szívós, kitartó, hosszú távú munkát igényel, eredményeire akár három évtizedet is várni kell. A cigaretta világméretű megjelenése óta például több mint száz évnek kellett eltelni ahhoz, hogy – megismerve a dohányzás betegséget és halált okozó következményeit – az emberek tömegesen elutasítsák azt, és egyre többen leszokjanak a káros szenvedélyről. Mivel a prevenció sziszifuszi tevékenység, melynek eredményei nehezen mérhetők, sikerek eléréséhez el kellene választani az aktuális egészségpolitikától. Függetleníteni kellene a négyévenkénti kormányváltásoktól, és folyamatában kezelni a korábban megkezdett munkát. E törekvés sikerét bizonyítják az amerikai és a finn egészségmegőrző programok. Mindkét országban a hetvenes években kezdték el ezeket, és mára érték el eredményeiket. Finnországban például arányaiban kb. a fele a szívinfarktusban, agyvérzésben vagy daganatos betegségben elhaltak száma, mint nálunk.

Az egészséges munkaerő jobban dolgozik

Nyugat-Európában és Amerikában a munkáltatók többsége már felismerte, hogy a legdrágább munkaerő a beteg dolgozó. Egészséges munkahelyekkel, a házon belüli sportolás, kikapcsolódás lehetőségének megteremtésével igyekeznek megőrizni alkalmazottaik testi-lelki kondícióját. Néhány cégnél már Magyarországon is meghonosodott ez a szemlélet.

A jövőt illetően elképzelhető a balesetbiztosítási rendszer átalakítása, mellyel lehetőség nyílna a biztosítás bizonyos részének megelőzésre, wellness kúrák igénybevételére való fordítására. Azok a cégek, amelyek dolgozóik számára ilyen biztosítást kötnének, adókedvezményben részesülhetnének. Mint azt a finn, az amerikai példa is mutatja, a lakosság széleskörű egészségneveléséhez intenzív és folyamatos népszerűsítő médiatevékenység szükséges. Itthon néhány területen (pl. rákellenes harc) már jól működik a gyógyító szakma és a média közötti rendszeres kapcsolat.

Az orvosok előbb halnak, mint a betegeik

A lakosság egészségnevelésében fontos szerepe van az orvostársadalomnak. Sajnos a hazai orvosok közül sokakat már fiatalon elér a lelki kiégés mint szakmai ártalom. Körükben az átlagosnál magasabb a szívinfarktus, az agyi érkatasztrófa előfordulása, születéskor várható élettartamuk pedig az Európában nagyon gyengének számító magyar átlagot is alulmúlja. Számukra kettőzött fontossága lenne az egészséges életvitelnek, a fokozott testi aktivitásnak, mert nemcsak jó kondíciójukat tartanák meg, de jó példával szolgálhatnának betegeiknek is.

(lóránth)