Az 1997-es egészségügyi törvény hatályba lépése óta évről évre több a kórházi és orvosi műhibaper, melyeknek ráadásul a kártérítési összege is egyre nő. Kérdés, hogy tovább szaporodnak-e a műhibaperek, vagy erősödik az óvatos, a hibákat hárító orvosi magatartás.

A vétlenül perbe fogott orvosok védelmére és az egészségügyi szolgáltatások minőségének javítására az utóbbi években átalakították az egészségügyi szakfelügyelői rendszert, és protokollokkal szabályozzák a különböző gyógyító szakmák működését.

Az orvosi hivatás, autonómiájának köszönhetően, évszázadokon át szigorúan szabályozott, belső szakmai rend szerint működött. Ennek következménye volt, hogy a különböző beavatkozások minőségét, illetve az orvosi tevékenység közben elkövetett hibákat kizárólag a szakma gyakorlói értékelhették. Vagyis az előforduló kisebb-nagyobb műhibákat az orvosok – mint a szakma értői és ismereteinek kizárólagos birtoklói – egymás között beszélték meg. Így az esetek túlnyomó többsége nemhogy széles körben nem vált ismertté, de még az érintett páciens vagy annak hozzátartozója sem tudhatta, valójában mi okozta az egészségromlást, esetleg a beteg halálát.

Az orvosi tevékenység egyetlen szabályzója a szakmai önkontroll volt, melyet a nyilvánosságra nem tartozó, belső intézményi kérdésként kezeltek. Valószínű, hogy e tény mellett az emberek tájékozatlansága, bátortalansága, a műhiba bizonyításának nehézségei és a precedens értékű esetek hiánya is közrejátszottak abban, hogy Magyarországon hosszú évtizedeken keresztül szinte egyáltalán nem voltak orvosi műhibaperek.

Szaporodó műhibaperek és erre specializált ügyvédi irodák

A helyzet a rendszerváltással megváltozott. 1991 volt az első év, amikor gyarapodni kezdtek az ilyen jellegű bírósági ügyek, azóta pedig évről évre több lesz belőlük. Az 1997. évi új egészségügyi törvény hatálybalépése óta pedig tovább erősödött ez a tendencia. Annak következményeként, hogy az említett törvény a korábbinál jóval részletesebben szabályozza a betegjogokat, így az érintettek sokkal pontosabb képet alkothatnak arról, miért is perelhetnek. Az elmúlt tíz évben több ügyvédi iroda kifejezetten a műhibaperekre specializálódott.

Az utóbbi tizenhét évben nemcsak a műhibaperek száma nőtt, hanem átrendeződött azok jellege is. Míg korábban legtöbbször szinte kizárólag szülészeti-nőgyógyászati ügyekben fordultak a betegek bírósághoz, addig ma már szinte mindenfajta műtéti beavatkozás előfordul a peres esetek között. Így például a gerinc- és hasi sebészet, a traumatológia, a fogászat, a plasztikai sebészet, az ortopédia, az onkológia, a patológia, sőt olykor a pszichiátria szakterületén is.

Évente körülbelül 300-350 kártérítési pert indítanak a betegek, a szaktárca adatai szerint az ezekben megítélt kártérítés értéke meghaladja az egymilliárd forintot. Ez az összeg egy átlagos magyar kórház egyéves költségvetésének felel meg. A perek körülbelül 10 százaléka a betegnek a műhiba miatt bekövetkezett halála nyomán indul. A műhibaperekben a bíróság által eddig megítélt legmagasabb kártérítési összeg csaknem 100 millió forint volt, de folyamatban vannak ennél magasabb összegű követelések is.

A perek kétharmadát a betegek nyerik

Míg korábban, a ritkán előforduló perekben is általában az alperes kórház vagy intézmény volt a nyertes, addig mostanában a betegek kerültek fölénybe. Napjainkban a perek kétharmadát a betegek nyerik. Ma már nem ritka, hogy nemcsak a konkrét egészségkárosodás miatt, hanem a műhiba folytán a beteget ért, nem anyagi természetű károk miatt is jelentős összegű kártérítést ítél meg a bíróság. Az esetek bizonyos részében peren kívüli megállapodás születik, mert a kórházak féltik jó hírüket, a betegek pedig nem vállalják a pereskedéssel járó, évekig tartó procedúrát.