Az összes műhibaper 40 százalékát fővárosi intézmények, illetve orvosok ellen indítják. Nem azért, mert itt többet hibáznak, hanem mert a budapesti betegek, illetve hozzátartozóik felvilágosultabbak vidéki társaiknál, inkább tisztában vannak a jogaikkal. Egy-egy precedensértékű ítélet akár csődbe is viheti a pervesztes intézményt, hiszen ma már 40-50 millió forintra vagy még többre perelnek a sértettek.

Mivel a perekben a károsultaknak megítélhető összegek évről évre magasabbak lesznek, a hazai biztosítók többsége kivonult a kórházak felelősségbiztosításának piacáról. Azok pedig, amelyek megmaradtak, kőkemény tarifa szerint fizettetik az intézményekkel a felelősségbiztosítást. Egy előforduló műhibapernél viszont maximum 5 millió forintot térítenek, a többi a kórház kasszáját terheli. Ennek eredménye az, hogy törvény előírásaival ellentétben ma legalább 30 magyar kórháznak egyáltalán nincs ilyen biztosítása. A betegek akkor járnak a legrosszabbul, ha valamely magánklinikán történik a műhiba, mert ezek a magánvállalkozások általában kft-ként, bt-ként működnek, így csupán a törzstőke erejéig, illetve a bt beltagja vagyonának értékéig felelősek, vagyis perelhetők.

A szaporodó műhibaperek között persze jócskán akad olyan is, amely teljességgel megalapozatlan, ám az orvost meghurcolja. Vannak betegek, akik azért perelnek, mert úgy érezték, nem volt eléggé barátságos, kedves velük az orvos, a kórházi személyzet, rossz volt a koszt, vagy kényelmetlen az elhelyezésük.

A jelenlegi áldatlan helyzetet több kórházi szakember szerint úgy lehetne megoldani, ha az intézmények és a szaktárca közös nonprofit kockázati alapot hozna létre, és ebből finanszíroznák a nagyobb kártérítéseket. Egy másik alternatíva szerint vissza kellene hozni a biztosítókat a felelősségbiztosítási piacra, és ki kellene alakítani egy kétszintű rendszert. Ennek alapja lehetne az 5, illetve szűkebb körben 20 millió forintos kártérítési összeghatárig érvényes biztosítás, és erre épülhetne a fentebb említett kockázati alap.

USA: gyógyítás helyett adminisztrálnak

Az Egyesült Államokban az orvosi műhibaperek tömege már évtizedek óta terheli a bíróságokat. A pert indító betegek többsége megalapozatlan kifogásokkal fordul a törvény őreihez, és kártérítési követeléseik mértékének határa a csillagos ég. A gombamód szaporodó kórházi és orvosperek további gyarapodásának megfékezésére néhány hónapja George W. Bush amerikai elnök a kongresszus hathatós közbelépését követelte. Az elnök elérkezettnek látta az időt, hogy szövetségi korlátok közé szorítsák a tradicionálisan állami hatáskörben lévő rendszert. Bush szerint az orvosi műhibaesetek egyre magasabb követelésekhez és az orvosok pályaelhagyásához vezetnek. A perek az USA gazdaságát évi 230 milliárd dollárral terhelik.

Az általa javasolt törvénytervezet maximálná a műhibaperek kárösszegét. A törvénytervezet nem korlátozná az orvosi kezelésre és a fizetéskiesésre kiszabott kártérítés mértékét, viszont legfeljebb negyedmillió dollárban határozná meg a fájdalomdíjak és gazdasági károk összegét.

Az USA-ban a műhibaperek elleni biztosítások díjtételei is évről évre magasabbak. Egy agysebész például évi 264 ezer dollár felelősségbiztosítást fizet, egy kórház szülészeti osztálya pedig 270 ezret. A pánikszerűen szaporodó műhibaperek elleni védelemként a kórházak egyre szigorúbb adminisztratív intézkedéseket hoznak: az orvosok munkaidejének jó részét – gyógyítás helyett – az adminisztráció foglalja le. Nem tehetnek olyan lépést, amelyet ne szabályozna számukra valamilyen kórházi előírás, és azt ne kellene írásban dokumentálniuk. A rájuk nehezedő munkahelyi presszió hatására egyre több orvos vonul nyugdíjba, illetve hagyja el hivatását. A maradók pedig a tényleges gyógyítás helyett a degresszív orvoslást választják: ha tehetik, kollégáikra hárítják a beteg kezelését.

Lóránth Ida