Az egészségügyben történt változások emberi erőforrásra gyakorolt hatásaival idén két szakmai fórum is foglalkozott. Mindkét fórumon kiemelt hangsúlyt kapott az egészségügyi dolgozók migrációjának kérdése. Évente 6-700 orvos távozik Magyarországról külföldre.

Az Országgyűlés egészségügyi bizottságának parlamenti vitanapján, majd ezt követően a SE Egészségügyi Menedzserképző Központ konferenciáján mondták el véleményüket a témában jártas szakemberek.

A felszólaló szakemberek közül Páva Hanna, az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy évente 6-700 orvos távozik külföldre Magyarországról, hogy rövidebb-hosszabb időre más országban vállaljon munkát.

Aneszteziológusok, radiológusok, háziorvosok az élen

A külföldön munkába állók legtöbbje a 30-39 éves korosztály tagja, de sok a vállalkozó szellemű 40-49 éves is, vagyis az orvostársadalom derékhada keresi leginkább a külföldi munkavállalás lehetőségeit. Ennél is nagyobb gond, hogy éppen a hiányszakmákat művelők szerződnek külföldre. Közöttük is az aneszteziológusok, a radiológusok és a háziorvosok a leginkább érintettek.

A Magyarországról eltávozó orvosok helyére évente legfeljebb 150 határon túli szakember érkezik. Náluk a legnagyobb gondot az jelenti, hogy a többségük friss diplomás, nincs sem szakvizsgája, sem rutinja a gyógyító munkában. Vagyis azoknak a hazai szakorvosoknak a helyére, akiknek 2-3 szakvizsgájuk van és egy vagy több idegen nyelvet is beszélnek, olyan fiatalok érkeznek, akiknek a szakképzését ismét a költségvetésnek kell állnia.

Horváth Ágnes szakminiszter a gyógyító munkaerő aránytalan eloszlására hívta fel a figyelmet. Míg a fővárosban a szükséges létszámnál négyszer több szakorvos dolgozik, addig Magyarország egyes régióiban kritikus a létszámhiány. A problémán az egészségügyi munkaerő áttelepítésével lehetne segíteni, ezt szolgálná a június 1-jén életbe léptetett Mobilitás Program is. Speciális hazai gondként jelölte meg a tárca vezetője a gyenge belföldi migrációt, amely évek óta nem haladja meg az 1,4 százalékot.

Nem szeretnek költözködni

Annak ellenére, hogy az egészségügyi szolgáltató rendszer átalakítása minden intézményt gazdaságosabb, takarékosabb működésre késztet, aminek egyenes következménye a létszámleépítés, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány által meghirdetett Mobilitás Programra mindössze néhányan jelentkeztek. Noha az intézmények jelentős mértékű kapacitáscsökkentése miatt tavasszal körülbelül 1500 orvos és 4-5 ezer egészségügyi szakdolgozó munkahelyének megszűnésével számoltak, az elbocsájtások miatt ténylegesen munkanélkülivé váltak még alig jelentek meg a rendszerben. Az ÁNTSz május végi adatai szerint addig országosan 19 kórházból 310 orvost és 1280 szakdolgozót bocsájtottak el, a fővárosi önkormányzat által működtetett intézményekben pedig összesen 174 kórházi dolgozótól váltak meg. Ennek oka lehet egyrészt, hogy az elbocsájtottak még a felmondási idejüket töltik, másrészt sok intézményben leginkább a nyugdíjas korú alkalmazottaknak mondtak fel, illetve a nyugdíjkorhatárhoz közeliek nem keresnek új munkahelyet, hanem előrehozott nyugdíjaztatásukat kérik.

Nem csak nálunk kecsegtető a külföldi munka

Az orvosi migráció nem speciális magyar jelenség. Egy német felmérés szerint az EU-hoz 2004-ben csatlakozott országok fiatal állampolgárai közül nagyon sokan leghamarabb azokban az államokban (Egyesült Királyság, Írország, Svédország) helyezkedtek el, amelyekben a kezdetektől engedélyezték a szabad munkaerő-vándorlást. Lengyelországból például több mint 2 millióan döntöttek a külföldi munkavállalás mellett. Közöttük sok orvos és szakképzett nővér is. Csehországban a jól felszerelt kórházak szakképzett, rutinnal rendelkező aneszteziológusai körülbelül 1000 eurónak megfelelő koronát keresnek, mégis nyugatra vándorolnak, mert ott a tízszeresét is megkaphatják. Helyettük szlovák orvosokat alkalmaznak. A német, a brit, a francia orvosok közül sokan már évekkel korábban kivándoroltak Amerikába.

Az OECD 2005. évi egészségügyi jelentése megállapítja: „Egyes országokban az orvos-munkaerő számottevő részét külföldön képzett orvosok teszik ki. 2000-ben a külföldön képzett orvosok aránya az angol nyelvterületen 20 százalékos volt, más államokban ennél alacsonyabb. A nemzetközi migráció a fogadó országokban növelheti a munkaerőpiacok rugalmasságát orvosok és egyéb egészségügyi szakemberek vonatkozásában, viszont komoly aggodalmakat kelt az agyelszívás összefüggésében, amikor a munkaerő alacsonyabb jövedelmű országokból magasabb jövedelmű országokba való áramlása tapasztalható.”