Hogyan gyűjtsünk mintát?

A talajvizsgálat elvégzéséhez a kert, a nagyobb termőföld több pontjáról kell a vizsgálandó mintákat begyűjteni. Egy-egy minta súlya ne legyen több 1-1,5 kilogrammnál. Ügyeljünk arra, hogy a mintavétel mélysége nagyjából azonos méretű (0-30 centiméter közötti) legyen. A pontos vizsgálati eredmény céljából érdemes papírra vetni a kert alaprajzát és megjelölni azokat a pontokat, ahonnan a mintákat vettük. Míg a szántóföldeknél a szakemberek átlagosan 20 pontról javasolják a mintavételt, a kiskerteknél általában elegendő 2-3 mintavételi hely.

A vízmintákat jól kimosott, tiszta, maradék anyagoktól mentes flakonban kell gyűjteni. Általában elegendő a vizsgálathoz egyetlen minta. A mintavétel ideális időpontja a termés betakarítása utáni, még a talaj esetleges trágyázása, vegyszerezése előtti időszaka. Mintagyűjtés után a műanyag zacskókra, flakonra írjuk rá a mintavétel helyét, idejét.

Kinek érdemes vizsgáltatni?

Bálint György, az ország Bálint gazdája egyik írásában felhívja a kertészkedők figyelmét, hogy az új tulajdonosoknak mindenképp érdemes megvizsgáltatniuk termőtalajukat még akkor is, ha semmiféle fertőzésre vagy szennyeződésre nem gyanakszanak. A vizsgálat eredménye megmutatja, hogy milyen típusú (meszes, savanyú stb.) a kert talaja, van-e benne elegendő tápanyaga a növényeknek, élnek-e benne olyan kórokozók, amelyek tönkretehetik a fáradságos kerti munka gyümölcsét. Melegen ajánlja a talajvizsgálatot a zöldség- és virágültetőknek, a gyümölcs- és szőlőtermelőknek pedig egyenesen kötelezőnek tartja. Az utóbbiaknak azt ajánlja, vegyék mélyebbről (legalább 60 centiméterről) a mintát, mert a legfelső termőréteg gyakran egészen más mérési eredményeket mutat, mint az alsóbb rétegek, ahová a gyümölcsfák és a szőlő gyökerei futnak.

Állítja, hogy a talajvizsgálat nem csak a kezdő kertészeknek ad hasznos információkat. Ötévenként érdemes megismételtetni azokat. A laboratóriumok a vizsgálatról jegyzőkönyvet készítenek, melynek tartalma sok hasznos információval szolgál. A kertész megtudhatja belőle, hogy földje milyen növények termesztésére alkalmas, és melyekkel való foglalatoskodása lehet sikertelen. Továbbá azt, hogy szüksége van-e kertjének tápanyag-utánpótlásra vagy valamely kártevője kiirtására.

Többféle vizsgálat

A növény- és talajvizsgáló laboratóriumok szükség szerint végezhetnek szűkített talajvizsgálatot. Ennek keretében vizsgálják például a minőségét (savanyú vagy lúgos), a humusztartalmát és vízben oldódó sótartalmát. A bővített vizsgálatban a felsoroltakon kívül elemzik az ásványi anyag (nátrium, mangán, réz, cink stb.) tartalmat is. A teljes körű vizsgálat ezeken kívül kiterjed a mérgező vegyi elemek vizsgálatára is.

A felszíni és a felszín alatti természetes vizek védelme céljából (noha a rendkívüli szennyezés felderítése a vízügyi és a környezetvédelmi állami szervek feladata) a laboratóriumok bárki bejelentését elfogadják azok vélt vagy valós szennyezettségéről. A vizek tisztaságának folyamatos ellenőrzése az országos figyelőszolgálat feladata. Annak munkájában részt vesznek a vízügyi szakemberek mellett a környezetvédelmi, természetvédelmi szervek képviselői, az ÁNTSZ, valamint a megyei földművelésügyi hivatalok szakemberei, a vízrendészet tagjai, a települési önkormányzatok munkatársai. A vízszennyezés bejelentésekor fontos a korrekt és pontos információszolgáltatás. A szennyezést észlelőnek pontosan közölnie kell, hogy hol, mikor és milyen jellegű elváltozást tapasztalt.

(lóránth)