Magyar találmány az arc elemzésére

Ha valóban csak kiegészítő eszközként használják a napokban bemutatott számítógépes programot, a személyiségjegyeket az arcról leolvasó szoftvert, akkor senkinek sem lehet kifogása. Persze a személyzetisek (újmagyarul: HR-menedzserek) bizonnyal örömmel fogadják.

Érthető, hisz megkönnyítheti munkájukat, megerősítheti döntésük helyességét akár pró, akár kontra – az állásra jelentkező szempontjából.

Ha már ennek az intelligens, tanítható programnak a lélektani oldalát vizsgálgatjuk – ezt igyekezett körüljárni Nagy Judit is, a találmányt értékesítő cég pszichológus végzettségű, akadémiai kutatóintézetben és az Egyesült Államokban is dolgozott (egyik) ügyvezetője –, akkor a hitelesség okán meg kell említenünk, hogy a termékbemutató tájékoztató nem egy újságíró részvevője amiatt aggódott (bizonnyal tapasztalatai alapján, ekként jogosan), hogy a személyiségjegyeket egy közönséges számítógépes kamera segítségével az arcról leolvasó szoftver hozzájárulhat a munkavállalók esetleges (hátrányos) megkülönböztetéséhez is. Nagy Judit és ügyvezető társa, dr. Galambos József ugyanakkor szellemi termékük pozitívumaként hangoztatta: e számítógép-program révén „forradalmi változás” történhet a munkaerő-kiválasztásban.

Nem akarnak senkit sem megbélyegezni

Az alkotóknak eszük ágában sincs, hogy bárkit is megbélyegezzenek, hozzájáruljanak az illető beskatulyázásához a külső jegyek alapján. Tudni kell, hogy a mesterséges intelligencián alapuló és számítógépes szemmel (kamerával) kiegészített technológia arra hivatott, hogy miután megtalálta a célszemély arcát, azon rögzítse az eredetileg belé programozott tájékozódási és azonosítási pontokat, amelyeknek „viselkedése” (mimikája) támpontot adhat a személyzetisnek a felvételi beszélgetés után a döntéshez.

A pszichológus asszony, aki mintegy két évtizedig személyzeti, azaz mai nevén humánerőforrás-területen is tevékenykedett, többször is leszögezte: a munkavállalók négyötöde nem a számukra optimális pozícióban dolgozik. (Ez lenne az oka társadalmi-gazdasági bajainknak?) Éppen ezért nagyszerű a most bemutatott magyar találmány – az írásban kiadott sajtóanyag szerint: „az elmúlt évek egyik legkiemelkedőbb magyar innovációja”, sőt: „világújdonság” –, mivel a tipikus arcvonások vizsgálatával, elemzésével csaknem teljes pontossággal következtethet a szakember az állásra jelentkező személyiségére. Az előadó azzal érvelt, hogy az emberek jó része „képmutató”, ami érthető (ám betanult) viselkedésforma. Az ember a legjobb arcát, a legkedvezőbb oldalát igyekszik mutatni, csak hogy elérje a célját. Az „arcról olvasó” számítógépes program azért kézenfekvő, mert a gépnek (egyelőre) nincsenek érzései, hideg és tárgyilagos módon ítél, választ. Pontosabban: segít a választásban, a döntésben, miután a HR-szakember kezébe adta a bizonnyal szerfölött bonyolult algoritmus alapján összeállt (gépi) véleményt.

Vitát keltett a bemutatón, hogy pártolható-e a külső jegyek alapján születő döntés? Az élet, a sok száz, sőt ezer esztendős emberi tapasztalat ugyanis az esetek többségében feketén-fehéren megcáfolja az első látásra alkotott ítélet helyességét/helytelenségét, mivel az emberi kapcsolatokban a belső értékek a döntőek: a tudás, a rátermettség, a veleszületett intelligencia, a jellem és sok egyéb, ami az arcról aligha olvasható le egyértelműen.

Hogyan működik a rendszer, mi mindenre hasznosítható, és ki képes megfizetni? Megtudhatják mindezt Kulcsár László tudósításának folytatásából.

(Forrás: Infovilág)