Hogyan „adható el” az egészségügy?

Parlagfű és Liliom program

Egy egészségfejlesztési programok ismertségéről készült felmérésben megkérdezett személyek 88 százaléka hallott már a Parlagfű programról, csaknem ugyanennyien ismerik a rákszűrésre ösztönző Liliom programot. Mindössze egyharmaduk találkozott valamilyen formában a dohányzás ellen szervezett kampánnyal. Alig ismerik viszont (2-5 százalék) a vérnyomás csökkentéséért, az egészségesebb kínálatú iskolai büfékért, az egészségesebb munkahelyekért, illetve az emlőrák leküzdéséért indított programokat. A megkérdezettek közül senki sem hallott a roma egészségprogramról, a nők, illetve a férfiak egészségének megőrzéséért/javításáért indított projektekről, valamint a Tesco egészségsziget nevű programról.

A felsorolt értékeknél még gyengébben szerepeltek az említett programok abban a kérdésben, melyben a válaszadóknak azon kívül, hogy hallottak már róluk, azt is meg kellett volna jelölniük, hogy konkrétan mi a céljuk ezeknek a projekteknek. Helyes választ nagyobb tömegben (69-70 százalékban) csupán a parlagfű kampányra és a Liliom programra tudtak adni. A többi programról értesültek ugyan, de azok tartalmát csak néhány fő (vagy egy sem) tudta megfogalmazni.

A szakértő szerint az egészségkampányok sikeréhez egy-egy programban kevesebb kiemelt feladatot kellene megfogalmazni, továbbá a program résztvevőinek folyamatosan összehangolt munkára, illetve kommunikációra lenne szükségük, és egy-egy kampányüzenetnek legalább 3-6 hónapon keresztül kellene eljutnia a célközönségéhez. Fontos szempont, hogy a program kommunikációjának közvetítője erős, határozott egyéniségű, hiteles személy legyen.

Átszövi a politika

Buda Béla pszichiáter előadásában az elektronikus médiára és kommunikációs eszközökre hívta fel a figyelmet, amelyek robbanásszerű elterjedésükkel folyamatosan növekvő társadalmi szerepre és befolyásra tesznek szert. Napjaink kommunikációját hátráltatják az adott fontos információkhoz való hozzáférésben meglévő társadalmi egyenlőtlenségek, az emberek lélektani akadályai, a manipulációtól való félelem, az új referenciacsoportok és véleményformálók megjelenése. További hátráltató tényező, hogy a megszólítandók a médiától nem mindig a számukra legfontosabb információkhoz jutnak hozzá. A média számos szereplője a korrekt kommunikáció elé helyezi a szenzáció „tálalását”, ezért olykor hamis, elferdített vagy egyszerűen csak szakmailag megalapozatlan információkat közöl. A médiában nyilatkozók között megjelentek a szakértői szerepben tetszelgő szélhámosok is.

A modern, hatékony egészségkommunikáció elterjedését Magyarországon akadályozza az a tény, hogy stratégiája legtöbbször elavult, sablonos emberképre épül. További probléma a szakma túlpolitizálása és az ebből eredő manipulációra való hajlam általánossá válása. Az információkat széles tömegek számára terjeszteni kívánók nincsenek vagy nem akarnak tisztában lenni azzal a ténnyel, hogy a magyar lakosság egészségtudata siralmas állapotban van, ismeretei gyérek és esetlegesek, sok az álinformáció.

Az ágazat kommunikációs szabályozása évszázados elmaradottsággal küzd. Oka többek között az intézményesített hierarchia, a kórházak elavultsága, a rendelkezésre álló technológia és a fogyasztói igények között feszülő ellentmondás. Továbbá az intézmények interaktivitásának hiánya, olykor a betegek és hozzátartozóik tudatos manipulálása. Az ideális egészségügyi kommunikációban fennáll az egészségüggyel, illetve határterületeivel foglalkozók demokratikus döntési lehetősége, melynek értelmében ők határozhatják meg, hogy mikor, milyen eszközök segítségével kívánnak kommunikálni az általuk kiválasztott népcsoporttal.

A szervezetileg modernizált, piacosodás útjára lépő egészségügyben ki kell alakítani a minőségbiztosítás és az ügyfélkapcsolatok megfelelő kommunikációjának csatornáit. Ehhez szükségesek az értelmes és lényegre törő médiakurzusok, a köztudat formálása mind az ellátás, mind az egészségfejlesztés területén, továbbá az interaktivitás lehetőségének a megteremtése. Az egészségügy szereplőinek mindenekelőtt vissza kell szerezniük a tekintélyüket, mert a társadalom – fenntartások nélkül – csak hiteles, köztiszteletben álló szakemberek kommunikációjának befogadására hajlandó.

(lóránth)