Sok előnye van annak, ha az ember tagja egy levelezőlistának. Az egyik: olyan információkhoz jut, melyekről egyébként nem tudna. Például hogy két ember (Heinold László és Szabó Gábor) megálmodta és megalapította a Nagymama Alapítványt. Mottójuk: „nagymamát vidékről”.

Bár ma már Lajosmizsén élek, egy Somogy megyei kis faluban nőttem fel, és diákkoromban hetente jártam haza Budapestről. Hétfőn reggel a sok finom hazaival felpakolva utaztam vissza a fővárosba. Nem kellett zöldségesnél vásárolnom, nem kellett sütiért mennem a cukrászdába vagy pizzát rendelnem vacsorára.

Ez a jó dolgom a mai napig megvan, igaz, ma már csak havonta egyszer jutok haza. Ilyenkor viszont általában egy hetet otthon töltök/töltünk, anyukám és a gyerekek nagy örömére. Anyu, „kányai mama” – ahogy a fiam emlegeti őt – ez idő alatt finomabbnál finomabb ételeket főz és enged utána engem haza, megpakolva minden földi jóval (beleértve a csirkét, kacsát, zöldborsót, paradicsomot, paprikát, káposztát, almát, szőlőt stb.) Aki ismeri a bolti árakat, az tudja, mekkora segítség (spórolás) ez nekem. Ráadásul a gyerekek élőben is látnak kakast, kacsát, csirkét, malacot, és nem hiszik azt a tehénről, hogy lila (mint azt az egyik csokoládéreklám kapcsán a televízióban láthatják).

Falu és város találjon újra egymásra

Félreértés ne essék! Nem anyukámat akarom az egekig magasztalni mások előtt, hanem arra próbálok rávilágítani, hogy nagyjából ezen a szisztémán alapul a Nagymama Alapítvány elgondolása. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot: az a cél, hogy újra egymásra találjon a városi és falusi ember.

A www.nagymama.hu, illetve átmenetileg a www.nagymama.hu/nagymama_teszt honlapon e két kiváló férfiú regisztrálási lehetőséget biztosít mindazoknak, akik kedvet éreznek a programban való részvételre. Többek között azoknak a falusi embereknek, akik úgy érzik, hogy a már meglévő (vagy tervezett) családi vállalkozásukat a falusi turizmus vagy zöldség-gyümölcstermelés, esetleg állattenyésztés felé terelnék. Igaz, ma ez nem igazán kifizetődő tevékenység, de talán éppen azzal lehetne javítani a jelenlegi helyzeten, ha a városi emberek közvetlenül a falusi termelőktől vásárolnának – kikerülve ezzel a felvásárló, a boltos stb. hasznát. (Kedvenc példám, hogy a termelőtől 70 forintért megvásárolt meggy 300 forintért kínálta magát a budapesti zöldségesnél).

Fontos, hogy nemcsak az regisztrálhat, aki termelésben gondolkodik, hanem az is, aki pl. szállást tudna adni a látogatóknak, vagy aki „csak” barátokat keres. Ebből kifolyólag városi ember is bejelentkezhet, sőt nemcsak nagymama, hanem unoka is! Sajnos – vagy szerencsére – nem élhet mindenki városon. Egyszer a főváros befogadóképessége is elfogy, már most is közel van hozzá, hogy a közlekedése megbénuljon.

Ami egykor működött…

Hiszem, hogy ami régen működött – vagyis hogy a falu lakossága megtermelte a városi emberek élelmét, míg a városiak előállítottak az iparcikkeket –, annak működnie kell ma is. Ezért érzem ennyire jónak a kezdeményezést, és ezért szerettem volna mindenképpen írni róla.

Fontos lenne, hogy minél több emberhez eljusson a lehetőség híre (Kedves Olvasó! Kérem, adja tovább!), hiszen csak azok regisztrálhatnak, akik egyáltalán tudnak az alapítványról. Akinek otthon még nincs internetje (sajnos ez kis falvakban még nem elterjedt), de van egy kedves ismerőse, attól kérhet segítséget, mert a jelentkezési lap letölthető, kinyomtatható és postai úton is eljuttatható a szervezet központjába.

A regisztrálás azért szükséges, hogy az érdeklődő városi emberek meg tudják találni a számukra legközelebbi termelőt, szállásadót, leendő barátot. Hiszen ők is vágynak egy kis csendre, nyugalomra, finom, házias, egészséges ételekre vagy egy jó szóra. De a történet fordítva is igaz lehet: egy falusi ember/házaspár is kereshet ily módon kapcsolatot a városban élőkkel, hiszen neki esetleg éppen a város nyüzsgése hiányozhat.

Tudom, hosszú folyamat lesz ez. A magam részéről jó néhány polgármesternek elküldtem a levelet, sajnos egyelőre egyikre sem érkezett reagálás. Ez a másik fontos dolog: bevonni a polgármestereket is a szervezésbe. Meggyőződésem: minden település vezetőjének érdeke, hogy a falu/város lakossága jobb életet teremthessen magának, ezáltal közvetve a falu/város egészének is.

Az sem mindegy továbbá, hogy a fiatalok akarnak-e falun maradni hosszabb távon is, hiszen jelenleg nem éppen kecsegtető kilátások várják őket. De a kezdeményezés hallatán talán lesz köztük olyan, aki ebben a vállalkozásban találja meg a jövőjét. Hiszen az országban iszonyatos a munkanélküliség, ami a falvakat még inkább érinti, mint a városokat. A hírekben rémisztgetnek bennünket továbbá, hogy a hús ára, a kenyér ára, mindennek az ára az egekbe fog szökni… Ha anyu hús-, zöldség- stb. tartalékai is elfogynak, vagy már nem bírja a földművelést, nekünk magunknak is egy kedves, rendes falusi termelő után kell majd néznünk.

Vég Erzsébet

(Forrás: www.baratno.com)