Az alapszolgáltatások közül a szociális étkeztetés jutott el a legtöbb emberhez. Míg 2001-ben az egész országban évente valamivel több mint 100 ezer fő részesült ebből az ellátásból, addig 2004-ben csupán a vizsgált településeken körülbelül 335 ezren. Fontos változás, hogy egyre több az ellátottak között a kis településeken élő rászorult.

Házi segítségnyújtást 2004-ben országosan körülbelül 44 ezer fő vehetett igénybe. 2005-ben a vizsgált településeken ilyen jellegű szolgáltatáshoz csaknem másfél ezer rászoruló jutott hozzá. Egy év alatt a létszámuk körülbelül 15 százalékkal emelkedett. Az ezer fő alatti településeken lakó körülbelül 10 ezer, 60 évesnél idősebb lakó ilyen jellegű ellátását az országos átlagnál kedvezőbb mutatók jellemzik. Erre a fajta szolgáltatásra évről évre nagyobb az igény, mert szaporodik azoknak az idős, egyedülálló személyeknek a száma, akik állapotuknál fogva jogosultak az ellátásra.

Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás

A feladatai tekintetében hasonló családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok ellátásában részesülők aránya 2004-ben országosan 2162 eset volt. Rá egy évre, csupán a vizsgált településeken, 1936 család részesült ilyen típusú szolgáltatásban. A szolgáltatás döntő részét az önkormányzatok társulásban végezték.

A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás viszonylag új keletű szolgáltatás, melyet kötelezően csak a 10 ezer lakosú vagy annál nagyobb településeken kell megszervezni. 2005-ben országosan 8870 fő részesült ilyen szolgáltatásban, az ezer lakosnál kisebb településeken az ellátottak 7,7 százaléka. Az utóbbi többek között annak is köszönhető, hogy a központi költségvetés a többcélú kistérségi társulásokat külön kiegészítő támogatással is ösztönzi a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás megszervezésére. Így a települési önkormányzatoktól a rendszer kiépítése nem igényelt anyagi áldozatot.

A nappali ellátásban részesülők létszáma a változó jogszabályi háttér hatására csökkent. Általános tapasztalat, hogy a többcélú kistérségi társulások átalakították az önkormányzatok szociális feladatellátásának korábbi rendjét, aminek következtében egyre több településen jelennek meg a korábban hiányzó ellátási formák, javult a költséghatékonyság és a szakmai mutatók. Szép számmal vannak viszont olyan települések, ahol a szervezeti keretek egyáltalán nem vagy csak nagyon kismértékben javultak.

A jelentés megfogalmazói több ajánlást tettek a szociális és a munkaügyi tárca vezetői részére. Így például: a személyes gondoskodást nyújtó szociális alapszolgáltatások hosszú távú koncepciójának kidolgozását, a szükséges prioritások és források megjelölésével. Továbbá a szociális törvény módosítását annak érdekében, hogy benne világosan megmutatkozzanak a lakossági igények és szükségletek, határozzák meg konkrétan a jogosultság kritériumait. A döntéshozók tegyék lehetővé, hogy a szociális alapszolgáltatások az ország minden településének rászorulói számára elérhetők legyenek.

(lóránth)