A jelentés szerint a 2001-es keltezésű, 10 évre szóló népegészségügyi program általános célként a 65 évnél fiatalabbak daganatos halálozásának 10 százalékos csökkentését tűzte ki célul, ezen belül az emlőráknál 20, a méhnyakráknál 50, a vastagbélráknál 10 százalékos csökkenést jelölt meg. A 2013-ig tartó Johan Béla program alapcélja: a 70 évesnél fiatalabbak daganatos halálozásának 5-10 százalékos csökkentése. Az emlőrákban meghaltak létszámának 30 százalékos csökkentését többek között azzal akarja elérni, hogy 70 százalékosra növeli a szűrésen részt vevők létszámát.

Ugyanez a cél a méhnyakrák esetében, amelynek halálozási statisztikáját 60 százalékkal csökkentené úgy, hogy az abban érintett korosztályok tagjainak 70 százalékát rávenné a szűrővizsgálaton való megjelenésre. Ugyanilyen módszerrel kívánják 20 százalékkal csökkenteni a vastagbélrákban meghaltak számát. A „21 lépés” program 10 év alatt, vagyis 2015-ig, 15 százalékkal csökkentené a rák miatt bekövetkezett halálesetek számát.

Nagyra törő célok, akadozó gyakorlat

Az ÁSZ szakemberei a programokban megfogalmazott célok, vagyis az emlő- a méhnyak- és a vastagbélrák szűrések végrehajtását és a várható eredményeket vizsgálták. Megállapították, hogy a szervezett szűrővizsgálatok végrehajtásához a jogi háttér már 1998-óta adott volt. Egy későbbi jogszabály azt is meghatározta, hogy mely korcsoportok, társadalmi rétegek számára a legfontosabbak a szűrővizsgálatok.

Ennek értelmében 2001 óta minden érintett személyes meghívót kap az aktuális szűrővizsgálatra az egészségügyi szolgáltatótól. A szervezett emlő-szűrővizsgálatokra például 2002 óta kétévenként minden 45-64 éves nőt írásban invitálnak, a 25-65 éveseket pedig háromévenként hívják méhnyak szűrésre. Ezzel szemben az 50-70 évesek vastagbélszűrési programja csak kísérleti projektként működik, és abban az érintettek többsége nem vesz részt.

A szűrővizsgálatok eredményeit a nemzetközi tapasztalatokra alapozó hazai becslések a programok kezdetétől számított 5-7 évre várják. A külföldi adatok szerint ez alatt az idő alatt (a magas kockázatú csoportok nagy létszámú szűrése esetén) átlagosan egyharmadával csökkenhet a rákhalálok száma. Ezen belül 20 százalékkal kevesebb lesz az emlőrákban, 50 százalékkal a méhnyakrákban, 10 százalékkal a vastagbélrákban elhaltak létszáma.

Az eredmények eléréséhez viszont feltétlenül szükség van egyrészt az érintett lakosság aktív, nagy létszámú együttműködésére, másrészt a szűrőállomások költséghatékony működtetésére. Előbbinek alapfeltétele az országos méretű, minden érintettet elérő tájékoztató, felvilágosító kampány.

Az ÁSZ-ellenőrzés megvizsgálta, hogy megfelelően, kellő hatékonysággal használták-e fel az anyagi erőforrásokat, a programok végrehajtásakor érvényre jutott-e az esélyegyenlőség elve, továbbá az intenzívebb, szervezett szűrések eredményeként valóban megmutatkozott-e az elsősorban a szűrőprogramok által megcélzott rákfajtákban a meghaltak létszámának a csökkenése. A várható eredmények kimutatása céljából a 2001-2006-os időszakot, vagyis az elindított 10 éves programok első 1-6 évét vizsgálták.

Megbízhatatlan adatgyűjtés

Az állam 2003-2007 között összesen megközelítően 1130 milliárd forintot költött a fenti betegségek szűrésére. A szűréseken való részvételre és a megelőzés fontosságára felhívó tevékenységre uniós forrásból 2 milliárd forintot fordítottak. A tényleges, számszerűen kimutatható eredmények a ráfordítások ellenére sem deklarálhatók egyértelműen, aminek az oka az, hogy a különféle adatokat más-más intézményben tartják nyilván, és azok összesítésére nincs ellenőrzött, integrált információs rendszer, nem épült ki a szűrés minőségbiztosítási monitorozó rendszere. Ebből következik, hogy a különböző adatbázisokból a szűrővizsgálatok eredményessége és hatékonysága külön-külön nem mérhető és nem igazolható – állapítja meg a jelentés.