Az eredmények bizonytalanságát igazolják a szűrővizsgálatokat különböző módszerekkel nyilvántartó Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSz) adatai, amelyek nagymértékben különböznek egymástól. Az OEP nyilvántartása szerint 2006-ban például emlőszűrést összesen 232 707 nőn végeztek, méhnyakszűrést pedig 148 531 személyen. Az ÁNTSz adatai szerint viszont ugyanebben az időszakban 222 734, illetve 45 314 fő vett részt az említett kétfajta szűrővizsgálaton.

Az új rákbetegek létszámára az ellenőrök egyrészt az országos rákregiszter, másrészt az ÁNTSz adataiból próbáltak következtetni. Ezek azt mutatják, hogy 2002-2006 között valóban csökkent az újonnan regisztrált emlőrákosok száma. A rákregiszter adatai szerint 2002-ben 8342 fő újonnan felfedezett mellrákost vettek nyilvántartásba, 2006-ban pedig 7710 főt. Közülük a szűrésre berendelt korosztályokhoz tartozott 4727, illetve 3948 személy. Az újonnan felfedezett rákosokból az ÁNTSz statisztikája szerint 2411, illetve 1115 beteget javasoltak műtétre.

Érdektelen lakosság

A fentebb megjelölt (nem kis összegű) állami ráfordítás ellenére a szűrésre behívott lakosság részvételi hajlandósága meglehetősen gyenge. A rendelkezésre álló adatok alapján arra lehet következtetni, hogy a megcélzott korcsoportokba tartozó nőknek emlőszűrésen mindössze a 40 százaléka jelent meg. Ez a létszám pedig vajmi kevés ahhoz, hogy a programokban a halálozási statisztikák javítása végett célul kitűzött 70 százalékos lakossági részvételt elérje.

Norvégiában például a szűrésre behívott nők 98, Finnországban 88, Svédországban pedig 84 százaléka megjelenik. Nálunk annak ellenére ilyen szerények a részvételi adatok, hogy túlméretezett az emlőszűrő kapacitás, még a tényleges igénynél is több személyt lennének képesek fogadni. Országosan 45 szűrőállomás várja a pácienseket, ez a szám pedig 60 százalékkal több, mint amennyit az onkológus szakma eredetileg javasolt. A kelletténél lényegesen több állomás elhelyezkedésére jellemző, hogy azokat ötletszerűen létesítették, aminek következménye, hogy nem valósult meg az egyenlő hozzáférés elve.

Az OEP adatai szerint (a célként megjelölt 70 százalék helyett) 2003-ban az érintett korosztályoknak mindössze a 16-26 százaléka jelent meg méhnyakszűrésen. Ha ehhez hozzászámítjuk a különféle diagnosztikai vizsgálatokat, akkor is legfeljebb 50 százalékos lehet a részvételi arány.

Magyarországon ráadásul sokkal többe kerül egy ilyen szűrővizsgálat, mint más uniós országokban. Míg Nyugat-Európában a szűrésen a mintavételre az alapellátásban szakasszisztenst alkalmaznak, addig nálunk ugyanezt szinte kizárólag szakorvos végezi el. Ez a módszer egyrészt költséges, másrészt alkalmatlan a tömeges szűrővizsgálatok kivitelezésére.

A vastag/végbélszűrések, a programokkal kitűzöttekkel ellentétben, tömegesen nem valósultak meg. A 2003-2006-os időszakban a célul megjelölt 2,4 milliós létszámú vizsgálat helyett annak mindössze a 2 százaléka valósult meg. Oka a szakmai konszenzushiány, a szaktárca döntésképtelensége és a szolgáltatók érdektelensége.

(lóránth)