Magyarországon a lakosság a múlt évek kampányai hatására a keletkező gyógyszerhulladék 25-30 százalékát már a gyűjtőkonténerekbe dobja. Ez csaknem 3000 helyszínen lehetséges. Ám az évi 600 tonna hulladéknak csaknem háromnegyede még mindig a kommunális szemétben köt ki.

A gyógyszerhulladék szelektív gyűjtése két és fél éve kezdődött Magyarországon, a 20/2005 EÜM rendelet alapján. A gyógyszergyártással és -forgalmazással foglalkozó szakmai szövetségek akkor bízták meg a Recyclomed Nonprofit Közhasznú Kft.-t a begyűjtés és megsemmisítés koordinálásával – mondta el a minap tájékoztatóján a társaság ügyvezetője. Miklósi András kiemelte, jelenleg az országban mintegy 3000 helyszínen teszik lehetővé, hogy mindenki a jól záródó, csak a megsemmisítő helyen kibontható, szigorúan nyilvántartott gyűjtőkonténerbe dobhassa lejárt gyógyszereit. Ennek ellenére a hazai háztartások kétharmada még mindig nem gondoskodik kellőképpen a lejárt vagy feleslegessé vált készítményekről.

A költségeket a gyártók állják

A gyógyszerhulladék begyűjtésének költségeit egyébként a gyártók állják, a gyűjtést a patikák meg a gyógyszer-nagykereskedők végzik. A gyógyszertárakban elhelyezett gyűjtőládákból központi raktárba, majd tömörítés után a dorogi és a győri veszélyeshulladék-égetőkbe viszik megsemmisítésre. Segítségükkel a Recyclomed az elmúlt két és fél évben 500 tonna gyógyszert gyűjtött be és semmisíttetett meg. Ez tavaly 123 millió forintba került.

Ódor Erzsébet, a Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetsége környezetvédelmi bizottságának elnöke hangsúlyozta: a begyűjtés 2005. decemberi kezdetekor az európai tapasztalatok alapján azt feltételezték, hogy a hulladék aránya elérheti az eladott gyógyszermennyiség ötödét. Mivel Magyarországon átlagosan évente 300 millió doboz gyógyszer fogy, ez akár 60 millió doboz is lehetett volna. Időközben azonban kiderült: hazánk 3,9 millió háztartásában ennek csak mintegy harmada, nagyjából 20 millió doboznyi, azaz 600 tonna hulladék keletkezik.

Zalai Károly, a Magyar Gyógyszerészkamara főtitkára mindazonáltal sikertörténetnek minősíti azt is, hogy a fel nem használt gyógyszer egy részét (a szavatosság lejárta után már veszélyes hulladékot) mégis csak a környezetvédelem előírásainak megfelelően összegyűjtik, és szakszerű módon megsemmisítik. Évekkel ezelőtti példát is említett, amikor (patikai kezdeményezésre) a gyógyszertárba visszavitt hulladék orvosság jó része a kommunális szemétben vagy a szennyvízcsatornában „lelte halálát”, súlyosan szennyezve a természeti környezetet.

A szakemberek felhívták a figyelmet arra, hogy a háztartási, kommunális hulladékba dobott vagy a WC-n lehúzott gyógyszerek hatóanyaga belemosódhat a talajvízbe, ahonnan az ivóvízzel visszajuthat a háztartásokba. Ódor Erzsébet arra is kitért, hogy különösen veszélyesek a női nemi hormonokat tartalmazó fogamzásgátlók, mivel megváltoztatják azoknak az élőlényeknek a nemi irányultságát, aktivitását és szaporodóképességét, amelyeknek a szervezetébe bejutnak.

* * *

A szerkesztő kiegészítése:
A szakember szavai nyomán érdemes elgondolkozni azon a lehetséges összefüggésen, amely az antibébi-tabletták tömeges alkalmazása és az egyre nagyobb számú fogamzási nehézség, terméketlenségi, meddőségi probléma között fennállhat. Egyszerűbben szólva: hiába akarják és tesznek is érte az érintettek, egyre nehezebben érkezik meg a várva várt gyerek.

Az is köztudomású: napjainkban a korábbiaknál gyakrabban fordul elő, hogy a párok férfi tagja tehet a gyermekáldás elmaradásáról. Ami végül is nem csoda, ha meggondoljuk, hogy a csapvíz előállítására szolgáló víznyerő helyeken vett mintákból is sokszor kimutathatók a női nemi hormonok.

Mózes Edit
Gold Communications

(Forrás: Infovilág, szerk. Kulcsár László)