Bár a hazai orvostársadalom tagjainak többségéből a fenti okok miatt hiányoznak a szakma korszerű műveléséhez szükséges összetett ismeretek, Magyarországon már ma is piaci verseny van az egészségügyben. Ám ez a verseny nem a 21. századi fejlett kapitalista társadalmak fair-play szabályai szerint működik, nincsenek következetes etikai követelményei, azok esetlegesen valósulnak meg. Az ilyenfajta verseny következménye az egykor porosz/német hierarchikus alapokra felépített, mára elavult egészségügyi struktúra átalakításának a kudarca is. A különböző átalakítási törekvések ellenére továbbra is megmaradt a gyógyításban az önálló szakorvosi munkát és a valódi felelősségvállalás kialakulását gátló hierarchikus rendszer.

A fennálló érdekellentétek miatt a rendszer lebontására a központi intézkedések alkalmatlanok, azt csak a piaci kényszer, az érintettek együttműködése realizálhatja úgy, mint az már néhány hiányszakmában megtörtént. „Szögezzük le: Magyarországon az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása társadalombiztosítás, azaz nem biztosítás keretében történik. A biztosítás és a társadalombiztosítás között »csak« az a különbség, hogy utóbbi csak nevében az, lényegében nem. A biztosításnak ugyanis (melyből másmilyen, mint »üzleti«, nem létezik”) elengedhetetlen attribútuma egyebek mellett a kockázatbecslés, a szabad szerződéskötési jogosultság, a biztosítási díj kockázat arányos megállapításának lehetősége. Ezzel szemben a társadalombiztosítás lényegét a szociális biztonság megteremtésében és fenntartásában való közrehatás képezi, mely kötelező közszolgáltatási szerződések, szabályozott finanszírozási feltételek, ellátási kötelezettség keretében valósul meg a kockázati tényezők figyelembevételének teljes mellőzésével. Ebben a miliőben kell(ene) a gyermekgyógyász kollégáknak is mind az alapellátásban, mind a járó- és fekvőbeteg szakellátás keretében dolgozniuk. Ez a konferencia örvendetes, kis lépés egy jó irányhoz: annak áttekintésében, hogy közös gondolkodással, összefogással mire lehetne jutni.„, állapította meg dr. Medgyaszai Melinda.

Alapos hatáselemzés, a lehetőségek mérlegelése

Dr. Rácz Jenő, egykori egészségügyi miniszter, ma a Veszprém megyei Kórház főigazgatója a kórházvezető szemszögéből értékelte a gyermekgyógyászok érdek-képviseleti szekciójának megalakítását. Mondandójának összefoglalójaként megállapította: a szekció alapvető feladata a probléma feltárása, vagyis annak pontos meghatározása, hogy a gyermekgyógyászati ellátás különböző szereplőinek (beteg-hozzátartozó, orvos-szakszemélyzet, szolgáltató-fenntartó, állam-finanszírozó stb.) milyen akadályokkal kell jelenleg szembesülnie. A feltárt anomáliákat értékelni kell jelentőségük és megoldásuk sürgőssége alapján, továbbá pontosan meghatározni, hogy azok egyediek vagy komplex módon jelentkeznek.

Fontos feladat a különféle változtatások időrendi kényszerének a meghatározása is. A különféle akadályoztató tényezők feltárása után szükséges a változtatások várható hatásainak alapos elemzése, az előnyök, hátrányok, kínálkozó lehetőségek és kockázatok mérlegelése is. Ezt követően hozhatók érdemi döntések, amelyek racionálisak, nem rugaszkodnak el a realitásoktól és a változás által érintett minden szereplőre vonatkoznak. ”A szakmai és egzisztenciális szabadság elérésére való törekvés nemes cél, de tudni kell, mit jelent a szabadság. A szabadság filozófiai értelemben nem más, mint a felismert szükségszerűség. Na ezeken biztos el tudunk majd vitatkozni. Szerintem nem az a jó orvos, aki meg tudja érteni és vigasztalni a betegét, hanem az, aki gyógyítást és vigaszt egyszerre ad. Ez az ágazat és a gyermekgyógyászat betegségére is igaz„, összegezte véleményét Rácz Jenő.

A konferencia szervezői néhány pró és kontra vitaindító kérdést állítottak össze, amelyek ma megoszthatják a szakmát. Ezek között szerepelt például, hogy egyáltalán szükséges-e a gyermekgyógyászat szerkezetváltása, rangkórsággal megőrizhető-e az ellátás minősége, vagy kell-e a rendszerben a hierarchia. A változtatás mellett szól a jelenlegi megkövesedett, hierarchikus, ”félkatonai rendszer„ megszüntetésének szükségessége, az ellátásban ma tapasztalható súlyos forrás-, eszköz- és létszámhiány, a képzési rendszer anomáliái, amelyek a szakorvossá válóknak nem adnak szabadságot az önálló, felügyelet nélküli munkára. További vitaindító kérdésként vezették elő a gyermek-alapellátás és a kórházi ellátó munka közötti együttműködés minőségét és mértékét, a kompetenciák meghatározását.

(lóránth)