– Közismert a kutatómunka gyenge anyagi megbecsülése. A diákok között akadnak, aki ennek ismeretében is hajlandók kutatói pályára lépni, mert erősebb bennük a tudás iránti elhivatottság, mint az anyagi javak megszerzésére való késztetés?

– A pénzkérdés sajnos valós visszatartó erő lehet. Igaz, a kutatókat régen sem honorálták kiemelkedően, de szerény középszinten meg lehetett élni a járandóságukból. Akkoriban a gyenge anyagi adottságokat valamelyest ellensúlyozta a tudománnyal foglalkozók társadalmi megbecsülése, az általános tisztelet, amellyel a társadalom tagjai körülvették őket. Sajnos mára az is elkopott: Sem anyagi megbecsülés, sem tisztelet nem jár a kutatónak. A legtöbb fiatalnak nap mint nap azzal kell szembesülnie, hogy egy napi keresete nem tesz ki annyit, mint mondjuk egy autószerviz rezsióradíja. Ezek a tények sokakat elriaszthatnak a pályától, de kitörést jelenthet például a külföldi munkavállalás, a nemzetközi pályázatok által jobban honorált alkalmazott ipari kutatás vagy a megfelelő szintű nyelvtudással rendelkezőknek az idegen nyelvű egyetemi oktatás. Ha az intézeti munka mellett az említett lehetőségek valamelyikéhez sikerül hozzájutnia egy fiatal kutatónak, akkor semmivel sem lesz rosszabb az anyagi helyzete, bizonyos esetekben még kedvezőbb is lehet, mint egy kezdő klinikusnak.

– A Magyar Tudományos Akadémia évek óta az ipar, a gazdaság és a tudományos kutatóhelyek szorosabb együttműködését szorgalmazza. Önöknél Szegeden működnek ilyen közös programok?

– Ha csak Szegedet és környékét vizsgáljuk, az ipar és a gazdaság helyzete sajnos nem mondható jónak, így együttműködésre sincs komoly lehetőség a régió vállalkozásaival. Az egyetem kutatóközpontjának tekintélye és hírneve viszont lehetőséget ad számos hazai és külföldi alkalmazott kutatási projekt megvalósítására – mind a gyógyszerészet, az orvostudomány, mind a növénybiológia, biotechnológia területén. Az utóbbi időben sikeres kísérletek történtek az egyetem környékén vállalkozások letelepítésére, spin-off cégek alapítására is.

– Merre fejlődik a biokémia, mi vár a szakmára az elkövetkezendő 10-20 évben?

– Többirányú fejlődés várható. Valószínű, hogy a távolabbi jövőben, több generáció múlva a biokémia mint önálló kutatási ág fokozatosan eltűnik majd, illetve egybeolvad a biofizikával. A molekuláris szintű kutatásoknál már ma is nehéz meghúzni a határt, hogy meddig tart a biokémia és hol kezdődik a biofizika. Másik irányú, önálló fejlődési útként számolhatunk a nagy teljesítőképességű vizsgálati módszerekkel, a genomikával, a proteomikával, metabolomikával, transzkriptomikával, amelyek nem egy-egy molekulát, molekulatípust vizsgálnak, hanem a sejt összes nukleinsavát, fehérjéjét vagy anyagcsere-folyamatát, ezek úgynevezett rendszerbiológiai komplexitását. A működés szabályozását figyelembe vevő kutatásokat egészíti ki a bioinformatika. Ma úgy tűnik, hogy 50 év múlva a klasszikus biokémiának nevezett tudományágat főként a diagnosztikában, az élelmiszer-vizsgálatokban alkalmazott kutatásként fogják alkalmazni. A biokémia valódi, klasszikus értelemben vett kutatási területe pedig áttevődik a biofizika és/vagy az -omika tudományok (például genomika – a szerk.) területére.

– A debreceni egyetem kutatóközpontját sok millió forintos beruházással fejlesztették és a közelmúltban átadták. Szegeden várható hasonló nagyságrendű fejlesztés?

– A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Kutató Központjának a fejlesztése itt, Szegeden már a 70-es években megtörtént, vagyis a kutatási feltételeink, eszközeink, ha nem is annyira modern környezetben és eszközökkel, mint Debrecenben, hasonlóak. Ettől függetlenül a szegedi tervek között is szerepel kisebb volumenű fejlesztés, bővítés. Hátráltatja a megvalósítást, hogy a tervek egyeztetése, az azokban részt vevők aktivitása nem mindig egy irányba mutat. Hiányzik az összehangoltság, a célra való törekvés egységes akarata.

Lóránth Ida