Olykor előkerül a szenzációs hír, aztán csend lesz. A magyar találmány pedig több figyelmet érdemelne – és főként egy nagy gyógyszergyár támogatását, mert az AIDS-gyógyszer több más betegség ellen is hatásos lehet.

Közel egy éve már, hogy találtam egy „beszélgetős” műsort az MTV-n. Több híres ember szerepelt a meghívottak között, akik a gazdasági válságról és az esetleges megoldási lehetőségekről cseréltek eszmét. Köztük volt dr. Lisziewicz Julianna gyógyszerkutató is. Hihetetlen lelkesedése, tenni akarása, elkötelezettsége átsütött a képernyőn. Magánemberként is a gyógyszerkutatás és a gyógyítás az élete. Legutóbb az AIDS-tapasz kapcsán hallottunk róla.

– Én sem gondoltam volna… Sajnos, illetve ma már azt mondom, szerencsére megsérült a térdem, és át kellett értékelnem az addigi életemet, új pályát választani. A Műegyetem biológus-mérnök szakára jelentkeztem, és el is végeztem. Közben persze érdeklődtem az orvosi pálya iránt is. Később Göttingenbe költöztünk a férjemmel, de sehol sem kaptam munkát egészen addig, amíg a szomszéd néni javaslatára megkerestem Kramer professzort a Max Planck Intézetben. Próbaidőre felvett, és én elkezdtem az élesztők sejtciklusának vizsgálatát (ezzel a témával akkor senki nem foglalkozott), közben másfél év alatt megszereztem a doktori fokozatot.

– Mikor és hogyan került az Egyesült Államokba?

– Pályáztam egy ösztöndíjra és megnyertem. Vagyis „saját” pénzből mentem ki, és kezdtem el dolgozni a National Institute of Health-ben. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy abban a laborban az említett témáról én tudtam legtöbbet. Már akkor is olyat szerettem volna csinálni, aminek haszna van. Hallottam az AIDS-ről, és szerettem volna ezzel foglalkozni úgy, hogy a sejtekbe géneket akartam juttatni, ezzel gátolva meg a vírus szaporodását. Ezen azonban csak hétvégén és éjszaka dolgozhattam, mert a laborban megmondták, mit kell kutatni nap közben. Ennek ellenére szép eredmények mutatkoztak, így hát jelentkeztem Robert Gallo híres AIDS-kutatóhoz. Ő először azt mondta, hogy valami „normális” dologgal foglalkozzak, de azért én folytattam a már megkezdett munkámat. Abban az időben kezdődtek a génterápiával kapcsolatos vizsgálatok, ekörül forgott minden. Már azt hittem, meg is feledkezett rólam Gallo, de aztán hat hónap múlva behívatott (ekkor beszéltünk második alkalommal), és kinevezett az Antivirális Osztály vezetőjévé. Hat évet dolgoztam ott összesen. Aztán pedig úgy gondoltam, hogy egyedül szeretném folytatni a munkát.

– Miért pont tapasz?

– Azt kell tudni, hogy az immunválaszra specializált sejtek a bőrben vannak, ezek viszik el az információt a nyirokcsomókhoz, és ott keletkezik az immunválasz, ha egy baktérium vagy vírus bekerül a szervezetbe. A tapasszal lehet tehát leggyorsabban és legoptimálisabban kiváltani a válaszreakciót.

– Mikor kerülhet forgalomba a DermaVir?

– Úgy érzem, hiba volna jóslásba bocsátkozni. Lezárult a kísérlet II. fázisa, és előttünk áll még a III, de nyilván függ az engedélyezési procedúrától, pénztől és még sok mindentől. Félek, hogy hiú reményt keltenék az érintettekben, ha időpontot mondanék. (Egy gyógyszer kifejlesztésénél az állatkísérletek után az I. fázisban viszonylag kevés emberen tesztelik a szert, majd a II. fázisban már 20-30 emberen. Mindegyiknél fő cél a biztonságosság. A III. fázisban már több ezer páciensen tesztelnek.) Ha a fázis III. is jól sikerül, akkor kezdődhet az engedélyeztetési eljárás. Egy ilyen kísérletből egyébként 1:1 000 000-hoz lesz ténylegesen gyógyszer…

– Miből finanszírozzák a kísérleteket?

– Vannak befektetőink és nyertünk egy pályázatot, amelyet az Innovációs Alap (NKTH) írt ki. Természetesen keresünk egy partnert, egy igazi, nagy gyógyszergyárat a további munkálatokhoz.

– Jól tudom, hogy hazaköltözött az USA-ból? Miért?

– Igen, itt van Magyarországon az egész labor. Itt folyik a kutatás és a fejlesztés. Szerettem volna a tapasztalataimat itthon kamatoztatni. Ráadásul annyit köszönhettem ennek az országnak, valahogy „honorálni” akartam mindezt. Úgy éreztem, hogy a nehézségek ellenére példát kell mutatnunk a sok okos, lelkes, tehetséges fiatalnak. Igenis, meg lehet valósítani Magyarországon is az álmunkat! Igaz, a bürokrácia borzalmas. De akkor is. Mindent meg lehet csinálni ebben az országban, csak akarni kell. Nekünk talán sikerül megmutatni, hogy itthon is lehet innovatív gyógyszerkészítést végezni.

– Azt olvastam, hogy a tapasz később más betegségek kezelésére is alkalmas lehet.

– Igen. Folynak a kísérletek egyrészt az allergia területén, a szegedi egyetemmel együttműködve, másrészt ott van a Chlamydia (szexuális úton terjedő fertőzés, amely a szüléskor az újszülöttet is megfertőzheti). Ez általában a méhnyakban és a húgycsőben fordul elő, ott okoz gyulladást. A kutatásban – a SOTE-vel együttműködve – van olyan feltevés ugyanis, hogy szerepet játszhat az érelmeszesedésben. Végül szerepe lehet a tapasznak a méhnyakrák gyógyításában is. A rák kialakulását gátló vakcinát szeretnénk kifejleszteni.

– Az Ön számára mi a siker?

– Az, ha az emberek meggyógyulnak attól a gyógyszertől, amelyet kifejlesztettünk.

Vég Erzsébet