Az úgynevezett hőskorban, a rendszerváltás hajnalán annyira rendezetlenek voltak a viszonyok a természetgyógyászat körül, hogy kivívtuk a „népharagot”. Tombolt a „vadkapitalizmus”. Kaszáltak a hiszékenység vámszedői, a kóklerek, a rászoruló emberek bizalmával visszaélők. Eközben az igaz szándékú, képzett természetgyógyász szakemberek – akik sokszor a megfelelő természetgyógyászati szakképzés hiányában, autodidakta módon, nagy tudásra és gyakorlatra tettek szert – szerényen végezték dolgukat, gyakran hazai és nemzetközi hírnevet szereztek.

Ugyanakkor hallgatták a hozzájuk fordulóktól azokat a kritikákat, szomorú eseteket, amelyek sajnos árnyékot vethetnek a természetgyógyászatra, általánosításra alkalmasak. Néhány zűrzavaros év után úgy látszott, hogy végre rend lesz ezen a téren, és az 1997. évi jogszabály elfogadásával megnyugszanak a kedélyek, rendeződnek a viszonyok. Hiszen kialakultak a „szakmák”, szabályozott mederbe kerültek a követelmények, a feltételrendszerek, az előírások – és ezek mentén szigorú keretek között működhettek a tevékenységek. Kiszűrték az önjelölt csodatévőket, a „hiénákat”, a „sarlatánokat”, egyszóval végre nagykorú lett a természetgyógyászat! Sokáig úgy tűnt, mindenki teszi tisztességesen a dolgát, de…

Jött az első pofon

Ez volt a válság, a munkanélküliséggel. Az állástalanoknak javasolták az OKJ-s képzéseket, egy csapásra előkerültek a „masszőr”, „gyógymasszőr”, „talpmasszőr” végzettséget szerzettek és egyéb kétes hozzáértők. Akinek anyagi lehetőségei lehetővé tették, az gyógynövényboltot nyitott, vagy (kétségbeesésében) ott vállalt munkát, minden alapképzettség nélkül.

Jöttek a kereskedelmi tévék által unos-untalan ismételt gyógyszerreklámok:

• székrekedés – gyógyszer („Magyarország kedvenc hashajtója” szlogen)
• hasmenés – gyógyszer (villamosvezető)
• puffadás, fejfájás, gyomorsav, ízületi panaszok, fájdalmak stb. – gyógyszer

Mindezeket a konvencionális gyógyítók (orvosok) is támogatják javaslataikkal, receptek felírásával, bár ők is tudják: ez csak tüneti kezelés, nem megelőzés vagy az okok keresése. Miközben a prevenció fontosságát hangsúlyozza minden egészségvédő fórum.

Behívnak gyanútlan, kiváló gyógyítókat különböző magazinműsorokba, de nem adnak lehetőséget tevékenységük korrekt bemutatására sem. Nemcsak beléfojtják a szót a nyilatkozóba, hanem a szenzáció hajhászása folyik, a behívott tevékenységének lejáratásával, nevetségessé tételével, hogy nézeteit senki nem vegye komolyan.

A szakma felhígulása

Az OKJ-s szakmák megszerzésével érezhetővé vált a természetgyógyászati szakma felhígulása: gyorstalpaló tanfolyamok, ismeretlen eredetű bizonyítványokkal, egészségügyi ismeretek nélküli szakmunkások, pedikűrös tanfolyam mellé szerzett talpmasszőri végzettség (ami nem reflexológia!).

Kozmetikus tanfolyam végeztével arc-, nyak-, fej-, váll- és hátmasszőrök jelentek meg, akik elhitették a hozzáértésüket, gyakran az alapműveltség teljes hiányában.

Lássunk egy példát a 2011. szeptember 2-án megjelent megyei reklámújságban: „Őszi, kedvezményes, 4 napos masszázstanfolyam, ahol 10 módszert tanulhat meg egyszerre (thai masszázs, bambusz masszázs, reflexológia, japán gerinctorna stb. A tanfolyamot dr. XY orvos tartja, ára 70 ezer forint. A résztvevők a tanfolyamokról oklevelet és ETI vizsgához életmódtábor igazolást is kapnak. Időpont, telefonszám…” (A reklámot e cikk szerzői szívesen rendelkezésre bocsátják.)

Mi ez, ha nem a természetgyógyászatnak egy orvos által történő lejáratása? Azok negligálása, akik hosszú évekig képezték magukat, és ETI részvizsgákat, majd szakvizsgákat tettek le azért, hogy természetgyógyászok lehessenek?

Szolárium tanfolyam – gyógymasszőrként? Kereskedelmi, boltvezetői tanfolyam nyomán gyógynövény-kereskedők, akik nem ismerik a gyógynövényeket és azok hatásait, a veszélyekre nem hívják fel a figyelmet, mert csak eladni akarnak?

Hová lett a holisztika? Hol vannak a népi gyógyítók?

Jött a második pofon

Ennek elemei:

Az EU-s gyógynövényekkel kapcsolatos, már ismert előírásának szolgalelkű végrehajtási menete, amelynek nyomán Európa gyógynövényes nagyhatalmából „parlagfű nagyhatalom” lettünk. Miért? Hiszen létezik egy, sokak által „csodabogárnak” nevezett, „szent őrültként” tisztelt természetgyógyász kolléga, aki egyedülálló módszerével hasznosítani tudná, éppen az allergia ellen, ezt az amúgy értékes gyógynövényt. Senki nem figyel rá, pedig az ország gyógyszerkasszáját csökkentő, komoly tétel lehetne, ha csupán a negyedével csökkenhetne az allergiás megbetegedések száma…Kétes, biónak nevezett termékek, élelmiszerek étrend-kiegészítők forgalmazása (a szigorú minősítési eljárások ellenére).

Azt gondoltuk, hogy ez már a végső stáció (az Indul a bakterház-ból a piócás ember szavai).

És most az újabb pofon

Dr. Taraczközi István írása és a Komplementer Medicina Szakmai Kollégium Tagozat Tanácsadó Testülete reflexiója, akik az MTA állásfoglalására hivatkozva, a fennálló rendeletek megváltoztatását javasolják.

Pedig mi teljesítettük a jogszabályok és az ETI előírásait:

• érettségi vagy főiskolai, egyetemi végzettség,
• természetgyógyászat tanfolyam (alapmodul), amelyet állami ETI vizsga zár le,
• egészségügyi tanfolyam (alapmodul), amelyet állami ETI vizsga zár le,
• kötelező életmódtábor: elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzése,egyéni szakvizsga, állami ETI vizsgával záródóan.

A végzettséget követően továbbképzések, önművelés, előadások, egyesületi munka, team-munkák, tapasztalatcserék, fesztiválokon, egészségnapokon való részvétel stb. – folytatódik a szinten tartás élethosszig.

A képzés hatalmas költsége

Egy személyre vetítve, azt feltételezve, hogy minden vizsga sikeresen zárul, kb. (kalkulált) félmillió forintba kerülő képzés. Ezt a költséget, amely nem mondható kevésnek, teljes egészében a hallgató fizette és fizeti ma is, és az OKJ-s képzésekkel ellentétben, semmilyen (a Munkaügyi Központok által nyújtott) támogatást nem élvez.

Annak a tételnek az igazsága, hogy egy szakmát meghatározó képzés egy egész életre szólhat, a most tervezett változtatással megdőlni látszik.

A felhígulás ellen vagyunk, egyetértünk azzal, hogy meg kell megállítani ezt a folyamatot. De nem elérhetetlen követelmények felállításával, utólag! Azokat hozva nehéz vagy megoldhatatlan helyzetbe, akik amúgy is a saját belső igényük szerint szerezték meg a természetgyógyászati képzettségeket. Javasoljuk, hogy bizonyos életkort (nőknél 50, férfiaknál 55 évet) elért, tapasztalatot, szakmai elismertséget és gyakorlatot szerzett természetgyógyászok számára ne legyenek érvényesek a tervezett megkötések.

Hová fordulhatnak a betegek?

Már csak ez az egy probléma van, amit meg kell oldani ebben az országban? Boszorkányüldözés indul a természetgyógyászat ellen? Ki vagy kik féltik a pozíciójukat a természetgyógyászoktól? Csak nem az említett tv-reklámok „szponzorai”?

Hová fordulhatnak ez után azok az emberek, akik nem találnak gyógyulást a hivatalos medicina berkeiben? Mit tehetnek azok a reményvesztett gyógyulni vágyók, akik csalódtak az allopátiában? Kit kereshetnek majd meg azok, akik számára nem jelent alternatívát a gyógyszerekkel történő gyógyulás?

A múlt kiválóságai, Arisztotelész, Hippokratész vagy Galénosz (Galenus), de akár Semmelweis is vajon hogyan vélekednének mindarról, ami ma történik a gyógyításban?

Az MTA állásfoglalása

Nem az MTA Orvosi Tudományok Osztálya 2010. évi megállapításait kifogásoljuk, hiszen azok az 1997-es EÜ törvényt és a kapcsolódó miniszteri rendeleteket erősítik meg (ezek alapján került a természetgyógyászat a helyére). Ezen feltételrendszer, vizsgarendszer és követelményrendszer szerint élünk, tevékenykedünk.

Lássuk egy kicsit részletesebben:

Az MTA állásfoglalás 1. fejezetének 5. pontjához:

Kollégáink eddig is tisztában voltak azzal, hogy nem diagnosztizálhatnak, és nem mondhatják azt, hogy bárki hagyja el az orvos által felírt gyógyszert. Nem alkalmazunk orvosi végzettséget előíró módszereket sem. Ezeket az alapszabályokat már az ETI képzések során belénk sulykolták. Ennek fejében elvárnánk, hogy az orvostársadalom ugyanúgy ismerje el a tevékenységünket és tisztelje a munkánkat, mint mi az övéket, partnert és ne ellenséget lássanak a természetgyógyászokban. (MTA állásfoglalás, 2. fejezet, 4. pont).

Az MTA állásfoglalás 3. fejezetéhez:

Véleményünk szerint a jogi szabályozás szintjei már megtörténtek 1997-ben. Ezután itt is fel kell készülni a gyakori (évenkénti) változtatásokra, mint az adózásban, az általános iskolai és középiskolai képzésben vagy a munkaügyi szabályok esetében? Miért? És kinek jó ez?

(Aki az MTA állásfoglalását teljes egészében meg akarja ismerni, innen letöltheti – a szerk.)

Mit szeretnénk elérni?

Javasoljuk az OKJ-s képzésbe bevont, „természetgyógyász közeli” szakmák felülvizsgálatát, helyes mederbe terelését, vagy egyéb, az általános műveltség megszerzését előíró iskolai végzettség meglétének a vizsgálatát a szakmák megszerzésekor.Javasoljuk a bizonyos életkor feletti (nőknél 50, férfiaknál 55 évet elért), nagy gyakorlattal rendelkező, képzett természetgyógyászok mentesítését a készülő szigorú követelményrendszer alól.A már végzettek számára legalább 5 év türelmi időt adjon a rendelkezés, és ingyenesen biztosítsák az átképzést azok számára, akik már egy természetgyógyász szakmát megszereztek, és életkoruk indokolja a továbbiak megszerzését (50 év alatt).Ismerjék el a népi gyógymódok létjogosultságát, övezze őket olyan tisztelet és elismerés, mint ami megilleti.

Németh Imre, Némethné Éva
természetgyógyászok
Tanácsadás