Milyen lehetőségeink, feladataink vannak az antibiotikum-rezisztencia problémájának csökkentésében? Hol a helye ma az antibiotikumoknak, a fitoterápiának és a homeopátiának? Mikor kötelező antibiotikumot használni és mikor kerülendő? Mikor vessük be a homeopátiás gyógyszereket és a gyógynövényeket? Beszámoló az interdiszciplináris konferenciáról.

Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre kerestük a választ a MOTESZ és a MHOE közös szervezésében 2016. szeptember 9-én megrendezett interdiszciplináris konferencián.

Az előadóterem zsúfolásig megtelt, több, mint 120 kolléga volt kíváncsi a fenti kérdések integratív megközelítésére, az akadémikus orvoslás és a komplementer, alternatív gyógyítás válaszaira. A konferencia levezetését dr. Velkey György, az MRE Bethesda Kórház igazgatója vállalta el.

Felvezetőjében üdvözölte a rendezvényt és kiemelte a téma fontosságát, hiszen az antibiotikum-rezisztencia sok szakmán átívelő, határterületi kérdés. Az erről szóló rendezvényekből nagy hiány van Magyarországon. Dr. Velkey György gyermekorvosi pályája kezdetén az antibiotikum-adás sokszor kommunikációs kérdés volt: hogyan lehet meggyőzni az édesanyát, csökkentve a félelmét, hogy nincsen szükség antibiotikumra. Később intenzíves orvosként a gyógyszerválasztás nagy terhet jelentett a szeptikus páciensek kezelésében. Osztályvezetőként az antibiotikum-politika, a higiénia, a rendszeres kézmosás, a kórházi fertőzések prevenciója került a figyelem középpontjába, majd kórházigazgatóként az antibiotikumok gazdasági vonatkozásait tekintette fontosnak. Egészségpolitikusként újra a kórházi fertőzésekkel és az infekciókontrollal kénytelen foglalkozni.

A legnagyobb sorskérdések között kell kezelnünk az antibiotikum-használatot, hiszen az az 500 ezer tonna antibiotikum, melyet az emberiség elfogyaszt 1 év alatt, megjelenik a világunkban, természeti környezetünkben. Ezzel olyan kórokozókat termelünk ki, melyek le fognak győzni minket a jelenlegi trendek szerint. Tehát, ismét egy kommunikációs kérdéssel állunk szemben, egy vészhelyzet kommunikációjával. Ez a kérdés mindenkit érint: a gyógyszerészt, az infektológust, a szakorvosokat a területen és a kórházakban, a komplementer medicinával gyógyítókat, a homeopátiás orvosokat, a kommunikációs szakembereket, de minden egyes pácienst is.

Dr. Benkő Ria (egyetemi tanársegéd, SZTE Gyógyszerész-tudományi Kar, Klinikai Gyógyszerészeti Intézet) előadásában megdöbbentette a hallgatóságot az az arány, miszerint a mezőgazdaság, az állatgyógyászat négyszer annyi antibiotikumot használ, mint a humán gyógyászat. A humán felhasználás kb. 90%-a a járóbeteg ellátásban (járóbeteg szakellátás és alapellátás) történik. 2015-ben minden magyar lakosra átlagosan egy doboz antibiotikum jutott, ezzel hazánk a középmezőnybe tartozik Európában. Viszont kedvezőtlen, hogy a gyermekek kiemelkedően sok antibiotikum-terápiában részesülnek, például 2015-ben minden 0-5 éves átlagosan 2 doboz antibiotikumot kapott.

Magyarországon a nyugati megyék majdnem fele annyi antibiotikumot használnak, mint a keleti megyék. Kedvezőtlen trendnek tekintette, hogy a flourokinolonok és a makrolid antibiotikumok felhasználása igen jelentősen emelkedett az utóbbi években, és a szűk spektrumú penicillinek rovására nőtt a beta-laktám penicillinek aránya. Európában Magyarországon használják a legnagyobb arányban a fluorokinolonokat, melyekkel szemben nagyon könnyen alakul ki rezisztencia. Az előadó érdekes adatokat mutatott az antibiotikum-terápiás irányelveknek való megfelelésről. Itt azt vizsgálták, hogy a felírt gyógyszerek milyen arányban felelnek meg a felállított diagnózisoknak. Sajnos még nagyon messze vagyunk az általános célként elfogadott 80%-os irányelv-követési aránytól. Fleming szavaival fejezte be az előadását: ha használsz antibiotikumot, akkor használj eleget!

Prof Dr. Ludwig Endre (infektológus, belgyógyász, S. E. Infektológiai tanszék vezetője, tudományos és oktatási igazgató, Egyesített Szent István és Szent László Kórház és Rendelőintézet) hangsúlyozta, az antibiotikumok alkalmazásának problémája elsősorban differenciál-diagnosztikai kérdés: nem arról van szó, hogy adjunk-e antibiotikumot vagy nem, hanem hogy az a kórkép, amivel szemben állunk, gyógyítható-e antibiotikummal vagy sem. Egyébként, ha csak antibiotikumokról beszélünk, nagyon leegyszerűsítjük a kérdést, antimikrobiális szerekről kell szóljunk, mivel a fertőző betegségek teljes spektrumára kiterjed a probléma. A légúti infekciók 90%-a vírusos eredetű, tíz légúti betegből csak egynek kellene antibiotikumot adni. A globalizáció új kórokozók megjelenését okozza hazánkban, ilyen pl. az Új-Delhi Klebsiella törzs, melyet Indiából hoztak Európába.

Az ivóvíz klórozása olyan baktériumtörzseket szelektál, melyek gyakrabban hordoznak rezisztenciát kódoló géneket. Minél több antibiotikumot használ egy földrajzi egység, annál gyakoribb a rezisztencia. Ennek ellenpéldája a Streptococcus pyogenes, ami 80 éve ugyanúgy reagál penicillinre, mint Fleming idején. 1980-90 között sok új antibiotikum jelent meg a piacon, majd 1990-2000 között leálltak az antibiotikum-fejlesztésekkel, 2000-2013 között csak alapkutatások folytak, ezt a leállást és hiányt érezzük most. Jó hír azonban, hogy 2013 óta új fejlesztések indultak, sok új készítmény fog megjelenni. Míg a mai antibiotikumok olcsók, addig az újonnan várható antibiotikumok komoly hátránya lesz, hogy nagyon drágák, a napi terápiás adag 30-60 ezer Ft közötti.

Hazánkban nem kellene, hogy rosszak legyenek a rezisztencia-adatok, de hiába használunk kevés antibiotikumot, azokat igen rosszul adjuk, ez okozza a rezisztencia növekedését. Ennek egyik oka, hogy a mikrobiológiai diagnosztika háttérbe szorult, mert a kórházakban megszüntették, kiszervezték a mikrobiológiai laborokat – szakmai érdektelenség, igénytelenség miatt. Szindrómákra, tünetegyüttesre adunk antibiotikumot anélkül, hogy tudnánk, mi okozza. Ez olyan, mintha EKG vizsgálat nélkül adnánk antiaritmiás szert egy olyan betegnek, akinél rendszertelen pulzust tapintunk.

Ludwig professzor ismertette a hallgatósággal az antibiotikum-használat típushibáit is. Téves gyakorlat a kolonizáció kezelése: torokfájós beteg pozitív torokváladékában lévő Pneumococcus, Staphylococcus aureus kezelése, vagy aszimptomatikus bakteriuria kezelése tartós katétert viselőknél. Ez 15 éve szigorúan tilos! Nagy hiba a szerológiai paraméterek „kezelése”, az AST, a Mycoplasma, Chlamydia antitest alapján indított antibiotikum-kezelés. A szerológiai vizsgálatok helyett sokkal fontosabb lenne a gyorstesztek használata, a CRP és a vérkép vizsgálata, melyekkel jobban elkülöníthetők a vírusfertőzések. Kerülendő az indokolatlan antibiotikum-váltás (fluorokinolon után makrolid), a túl sok széles spektrumú antibiotikum, vagy a megszokáson alapuló antibiotikum használat.

Dr. Hargitai Réka (háziorvos, homeopata) a KAM (komplementer és alternatív medicina) lehetőségeit beépíti a háziorvosi praxisába, ezzel az integratív szemlélettel profitálnak a legtöbbet a páciensek.

A fertőzések létrejöttének két tényezője, a mikrobák jelenléte és a fogékonyság közül ez utóbbit befolyásolják a KAM terápiák. Céljuk: az öngyógyító folyamatok felerősítésével hozzásegíteni a pácienseket a gyógyuláshoz, és lehetőleg nem terhelni a szervezetet kemikáliákkal. Természetesen ő is alkalmaz antibiotikumot, például pneumoniákban mindig, ugyanakkor szövődménymentes húgyúti infekciókban jó eredménnyel használ fitoterápiát és homeopátiát.

A KAM terápiák sokkal több időt (megbeszélés, felírás, visszakérdezés) és követést igényelnek a hagyományos terápiáknál, de ezt a páciensek jól fogadják. Nyitottabbak erre a nők, a várandós anyukák, a kisgyermekes szülők és az idősek (költséghatékonyság, illetve a kemikáliák terápiás hatásának hiánya miatt), s összességében azok, „akiknek van idejük önmagukra”, és egészségükért nagyobb felelősséget vállalnak.

Dr. Sal Péter (házi gyermekorvos, homeopata) előadásának első felében arról beszélt, hogy egy 2004-es OEP által végzett 16-16 praxis adataiból történt felmérés azt mutatta, hogy a homeopátiát használó házi gyermekorvosok szignifikánsan kevesebb antibiotikumot használnak 1 év alatt a többi praxishoz képest. A szerzett egészséges immunkompetencia kialakulásához szükség van gyermekkorban háborítatlanul (antibiotikum nélkül) lezajlott fertőzésekre. A nemzetközi tudományos irodalomban az antibiotikumok alkalmazásának nemkívánatos hatásai közé tartozik a fokozódó atópiás hajlam, a visszatérő fertőzések (otitis media, pharyngitis), sőt, az elhízás és a rákos betegségek is.

A házi gyermekorvosi praxisban az otitis media kihívásai jelentik az egyik leggyakoribb dilemmát. Az előadás második felében ezért az akut középfülgyulladás (AOM) homeopátiás kezelésének eredményességéről beszélt Sal doktor, és arról, hogy hol a helye a homeopátiának az erre az indikációra vonatkozó protokollban. Egy svájci vizsgálat kimutatta, hogy az AOM homeopátiás kezelése mellett a fájdalom csökkenése és így a gyógyulás is 2,4-szer gyorsabb a placebo csoporthoz képest. Ugyanennek a svájci munkacsoportnak az eredménye alapján 7 év alatt több ezer középfül-gyulladásos gyermek homeopátiás kezelése során mindössze 3 szövődmény keletkezett. Ezidáig 7 vizsgálat igazolja, hogy a homeopátiának helye van az akut középfülgyulladás kezelésének protokolljában. A betegség első 24-48 órájában a várakozást érdemes komplementer, alternatív módszerekkel kiegészíteni, s csak ezután elkezdeni – szükség esetén – az antibiotikum adását. Az a háziorvos, aki elkezdi használni a homeopátiát, kb. felére csökkentheti az antibiotikum adásának gyakoriságát, ezt igazolta Dr. Sebő Zsuzsa házi gyermekorvos kimutatása saját praxisában.

(Folytatjuk)