Az orvostudomány a szemről tanul, tanít, a szemet kezeli, de nem gyógyítja – ezt írta a blogjában Péter. Ezt tanította mindenkinek, bárkinek, aki hozzá fordult: fiatalnak, öregnek, félig vaknak, kancsalnak, színtévesztőnek. Mert milyen dolog az, hogy ott van a szemünk, és nem tudjuk jól használni? Fülünk is van, és hallunk akkor is, ha nem gondolunk rá.

Az agyunk tudja, vezérli mindezt, csak mi nem tanultuk meg irányítani. Nem tanultuk meg a belső látást.

Péter segített megtanulni. Azt mondta, a látás csak illúzió. Bizonyította számtalan írásában, számtalan esetben. Sokaknak most már illúzió is marad. Még többeknek azonban valóság, azoknak, akiken segített. A nagy cél az volt, hogy a lehető legtöbb kisiskolás megtanulja, hogyan kell jól használni a szemet, a belső látást. Hogy ne legyen annyi szemüveges gyerek.

Péter! Hirtelen távozásodat nem értjük, sokan talán nem is hisszük el. Hiányozni fog a karcos humorod, a sok okos cikked. Nagyon friss még a hír, nehéz elfogadni. Amit tanítottál, amiről annyit írtál, megőrizzük.