Tudjuk, hogy az együtt élés házi kedvenceinkkel jótékony hatású az egészségre nézve. Most egy brit kutatásból kiderült, hogy a kutyások egészségesebbek, mint a macska­tulajdonosok. A kutyatartás legfőbb előnye az, hogy csökkenti a magas vérnyomást és a koleszterinszintet.

A belfasti Queen´s Egyetem pszichológusa, dr. Deborah Wells az egyik szakfolyóiratban úgy vélte, hogy a kutya- és macskatartók egészségi állapotában tapasztalható különbség elsősorban a rendszeres sétáknak köszönhető. A British Journal of Health Psychology című szakfolyóiratban összegezte az e tárgyban folytatott korábbi kutatások eredményeit, így jutott a fenti következtetésre.

Kifejtette, hogy az alacsonyabb vérnyomás és koleszterinszint mellett a kutyatulajdonosok kevesebbszer betegednek meg, és ritkábban vannak komoly egészségi problémáik. Valószínűnek látszik: a kutyák jelenléte segít abban, hogy a kutyatartó ember könnyebben felépüljön az olyan komoly megbetegedésekből, mint például a szívinfarktus. A kutyák korai jelzőeszközként működnek, mielőtt gazdájuknál kialakul az epilepsziás roham.

Dr. Wells szerint az előnyök természete nem teljesen egyértelmű és tisztázott. Mint a BBC News beszámolt róla, a pszichológus kijelentette: lehetséges, hogy a kutyáknak az egészségi állapotra gyakorolt jótékony hatása elsősorban a stressz csökkentése révén nyilvánul meg. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a kutyások többet mozognak, mint más emberek, valamint könnyebben teremtenek társadalmi kapcsolatokat, könnyebben barátkoznak másokkal.

Dr. June McNicholas pszichológus, a kutyatartás lelki vonatkozásainak szakértője úgy véli, hogy nem csupán a rendszeres séták, a kutyákkal való együttes program jelent előnyt az egészség szempontjából, hanem ebben az irányban hat a többi kutyatulajdonossal való kapcsolat lehetősége is. Hangsúlyozta: az idősebbek számára a házi kedvenc, az általuk gondozott állat jelenléte annak bizonyítékául szolgál, hogy rájuk is szükség van még. Különösen igaz ez akkor, ha a gyermekek már kiröpültek a családból. Így fogalmazott: „Egyes esetekben az állat által nyújtott lelki, társadalmi támogatás nagyobb mértékű, mint az a segítség, amit az érintett személy bármelyik másik embertől kaphat.”