A szívrohamot követő első hónap a legveszélyesebb a hirtelen szívhalál szempontjából. Ez derült ki abból a vizsgálatból, amelynek eredményeit a New England Journal of Medicine című tekintélyes szaklap 2005. júniusi számában tették közzé. A kutatást irányító dr. Scott Solomon bostoni kardiológus véleménye szerint újra kell gondolni az orvosi terápiákat és stratégiákat, hogy a szívrohamot követő időszakban hatékonyabban tudják védeni a betegeket.

A hírtelen szívhalál kockázatának növekedése éppen tízszeres a szívrohamot követő első hónapban, mint két évvel később. Bár az orvosok igyekeznek megakadályozni az erek elzáródását, egyelőre keveset tudnak tenni azért, hogy a szívrohamot követő kritikus időszakban ne alakuljon ki olyan ritmuszavar, amely végzetessé válhat.

A hírtelen szívhalálban elhunytak aránya az utóbbi években rendkívüli módon megnőtt. Az Egyesült Államokban évente bekövetkező 450 ezer szíveredetű halálozás közül az esetek kétharmada éppen hirtelen szívmegállás miatt történik. A jelenleg elfogadottnak számító orvosi irányelvek szerint a szívrohamot követő 1–3 hónapon belül nem szoktak pacemakert beültetni. Így azonban az érintett betegeknek – defibrillátor nélkül – kisebb az esélyük a túlélésre.

A kutatók 1998–2001 között 14 609, szívrohamon átesett beteg állapotát követték nyomon. Közülük 7% vagy hírtelen szívhalál áldozata lett, vagy újraélesztésre volt szüksége élete megmentéséhez. Az e két kategóriába tartozó szívbetegek 19%-ánál az újabb szívroham az előzőtől számított egy hónapon belül következett be, ami a későbbi időszakban regisztráltnál jóval magasabb arány.

A hirtelen szívhalál megelőzésére kétféle defibrillátort lehetne alkalmazni: az egyik fajta beültethető a mellkasba, a másikat viszont szükség esetén – orvos közreműködése nélkül – közterületen, például repülőtereken vehetik igénybe a rászorultak.