A kiegészítő és alternatív gyógymódok (angol rövidítéssel CAT) eredményességéről mást-mást tartanak az orvosok és az érintett betegek. Szerencsére egyre több olyan, az alternatív gyógymódok hatásosságát vizsgáló kutatást végeznek, amely megfelel a tudományos vizsgálatokkal szemben támasztott szakmai követelményeknek, tehát az orvos szakma is kénytelen elfogadni őket. Az alábbiakban ezekből gyűjtöttünk össze egy csokorra valót.

Svéd kutatók a gerincoszlop sérüléseinek alternatív gyógymódjait vizsgálták, 123 gerincsérült állapotát elemezték, majd követték nyomon három éven át. Kérdőíves módszert használtak, a megkérdezettek 82,1%-a juttatta vissza a kérdőíveket. A betegek közül 90-nek voltak fájdalmai, így ezeket vették be a tanulmányba. Kiderült, hogy a betegek 63,3%-a próbálkozott nem gyógyszeres kezeléssel: leggyakrabban akupunktúrát, masszázst és transzkután elektromos idegstimulációt (TENS) alkalmaztak. Az értékeléskor egyaránt figyelembe vették a fájdalom érzését és annak intenzitását. Arra a következtetésre jutottak, hogy a masszázs és a hőközlés bizonyult a leghatékonyabb fájdalomcsillapító módszernek. Javasolták, hogy a jövőben a gerincsérültek terápiájában a szakma kombinálja a gyógyszeres és nem gyógyszeres kezeléseket.

Egy másik kutatásban az egyesült királyságbeli Exeter egyetemének kutatói vettek részt. Azt vizsgálták, hogy a központi idegrendszer krónikus megbetegedése, a szklerózis multiplex (SM) miképp reagál az alternatív gyógymódokra. Elemezték, hogyan hat a betegekre a táplálkozás megváltoztatása (4 eset), a masszázs (1 eset), a Feldenkrais módszer (1), a reflexológia (1), a mágneses mezőterápia (2), a neurálterápia (1) és a pszichológiai tanácsadás (2). Az eredmények szerint hosszabb távon jótékony hatása lehet az étkezés átállításának, és az elsősorban a testi tünetek mérséklődésében nyilvánul meg. Ugyancsak testi, fizikai szinten hat a mágneses mezőterápia és a neurálterápia, de csak rövid távú jótékony hatásaikat jegyezték fel. A masszázs és a pszichológiai tanácsadás javít a depressziós tüneteken, az idegességen és az önértékelés zavarain. A többi alternatív terápia esetében nem találtak bizonyíthatóan jótékony hatást.

Végül azt a kutatást ismertetjük, amely egy németországi fejfájásklinikán zajlott. Azt vizsgálták, hogy a hagyományos kínai orvoslás módszereivel miként lehet enyhíteni a migrént és a tenziós fejfájást. Migrénes vagy epizódszerűen, illetve krónikusan jelentkező tenziós fejfájással bajlódó 91 beteget véletlenszerűen osztottak be a kísérleti vagy a várólistás kontrollcsoportba. A kísérleti csoport tagjait a hagyományos kínai orvoslás módszereivel 4 hétig kórházban kezelték, míg a várólistás csoportba soroltak továbbra is a fejfájás elleni, megszokott kezelést kapták. Az eredmények értékelésekor a legnagyobb különbség a két csoport tagjai között a fejfájós napok számában mutatkozott. Az alternatív terápiával kezelt betegek 52%-ánál több mint 50%-kal kevesebb volt a fejfájással töltött nap, míg a kontrollcsoport tagjainak csupán 15%-ánál jelentkezett hasonló eredmény. A legnagyobb mértékű javulást azoknál a pácienseknél érték el, akik vagy migrénesek voltak, vagy a migrén és az időnként jelentkező tenziós fejfájás kombinációja jellemezte őket. Végkövetkeztetésként megállapították, hogy a Kötzting városában működő, hagyományos kínai orvoslást alkalmazó kórházban folytatott kezelés a betegek többségénél maradandó javulást hozott.