Köztudomású, hogy a széles körben alkalmazott mammográfia segítségével időben észlelhető és bizonyos esetekben gyógyítható a mellrák. Ugyanakkor svéd kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az eljárás segítségével diagnosztizált rákbetegségek 10%-a „nem progresszív” jellegű, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem (vagy nem volna) szükséges kezelést adni rá. Ilyenkor beszélnek a szakemberek a „túldiagnosztizálás” jelenségéről. A kutatásról a British Medical Journal című tekintélyes szakfolyóirat 2006. március 4-ei száma adott hírt.

Dr. Sophia Zackrisson, a malmöi egyetemi kórház radiológusa, aki a kutatást vezette, úgy nyilatkozott, hogy minden tizedik, mammográfiás vizsgálaton átesett beteg soha nem szerzett volna tudomást állapotáról, és semmilyen betegségtünete nem fejlődött volna ki, ha nem veti alá magát ennek a vizsgálatnak. Zackrisson és munkatársai 42 283, 45-69 év közötti nő vizsgálati adatait elemezték, majd 15 éven át, 2001 decemberéig követték nyomon egészségi állapotukat. Az eredményeket értékelve úgy vélte, hogy a kutatóknak többet kellene tudniuk ezeknek a daganatoknak a biológiai jellemzőiről, hiszen napjainkban az orvos nem lehet biztos abban, melyik tumor túldiagnosztizált, és melyik nem. Amíg viszont az erre vonatkozó ismeretek korlátozottak, addig a kezelőorvos nem tehet mást: kénytelen minden egyes felfedezett daganatnál ugyanazt a kezelést adni.

Robert Smith, az Amerikai Rák Társaság (ACS) egyik vezetője negatívan nyilatkozott svéd kollégáinak megállapításairól, mondván: nem az a fontos, melyik daganat igényelne kezelést, és melyik nem, hiszen ez úgyis csak utólag derülne ki. „A mellrákos nők törődjenek inkább azzal, hogy ha a betegségüket időben felfedezik, még mielőtt a rák átterjedne a nyirokrendszerre, akkor maradéktalanul meggyógyíthatók”, mondta. Hozzátette: ha nem progresszív mellrákról van szó, akkor ez nem a mammográfia problémája, hanem a terápiáról döntő orvosé.