„Az óvszer használata bizonyos helyzetekben nyilvánvalóan a kisebbik rossznak tekinthető. Például házaspárok estében, ha az egyik fél HIV-fertőzött” – mondta Carlo Maria Martini bíboros április végén a L´Espresso című hetilapnak. A nyugalmazott milánói érseket, az egyház egyik legbefolyásosabb főpapját a tavalyi pápaválasztáskor végül kisebbségben maradt reformpártiak jelöltjeként emlegették. Forradalmi változásnak nevezi az olasz sajtó, hogy az óvszer használatát tiltó álláspontjának felülvizsgálatára készül a római katolikus egyház. A Vatikánban zajló elvont teológiai vita tétje sok millió emberélet az AIDS sújtotta Afrikában.

A bíboros nyilatkozata feltehetőleg nem partizánakció volt, néhány nappal később ugyanis a Vatikán illetékese közölte, hogy XVI. Benedek pápa tanulmányt rendelt az eddig tabunak számító témáról. A vatikáni „óvszerforradalom” hátteréről a minap összeállítást közölt a Magyar Hírlap.

Mint cikkében Bártfai Gergely emlékeztet rá, a néhai II. János Pál pápaságának negyedszázada alatt félelmetes járvánnyá duzzadt és több mint húszmillió emberrel végzett az AIDS. A helyzet Fekete-Afrikában a legsúlyosabb, ahol az ENSZ becslései szerint 26 millióan hordozzák a halálos vírust, és a betegség rohamosan terjed tovább. Ha nem sikerül megállítani a jelenlegi folyamatokat, 2025-ig 80 millió áldozata lehet az AIDS-nek. A főleg szexuális úton fertőző kórt viszonylag egyszerűen fel lehetne tartóztatni, ha általánossá válna az óvszer használata. A katolikus egyház azonban ellenzi ezt, és mereven kitart amellett, hogy csakis az önmegtartóztatás, illetve a házastársi hűség az elfogadható megelőzési mód. A makacs ellenkezés keserűséget és dühöt vált ki a vírus ellen harcoló segélyszervezetekből; azzal vádolják a Vatikánt, hogy hozzáállásával aláássa erőfeszítéseiket.

A pápa váratlan fordulata

Egy évvel ezelőtt jó néhány fekete-afrikai országban alig leplezett csalódottsággal fogadták Joseph Ratzinger pápává választását. Elsősorban azért, mert abban bíztak, hogy a nigériai Francis Arinze bíboros személyében először lesz fekete főpásztora az egyháznak, másrészt mert a közismerten konzervatív német kardinálistól nem reméltek változást az óvszertilalom ügyében. Amikor XVI. Benedek tavaly júniusban, afrikai püspökökkel találkozva, először hozta szóba a témát, nem is okozott meglepetést: arról beszélt, hogy „a kegyetlen járvány” megelőzésére csak az egyház hagyományos tanítása kínál megoldást.

Vajon milyen megfontolások vezethették az egyházfőt, hogy nem egészen egy év múltán mégis teológusok és tudósok tanácsát kérje az eddig megingathatatlan álláspont felülvizsgálatához? A pontos választ egyedül ő maga tudhatja, de az bizonyos, hogy jó oka lehetett rá. Íme néhány szempont, amely szerepet játszhatott a váratlan fordulatban.

Öt megfontolandó szempont

1. Az egyháznak fontos missziós területe Fekete-Afrika. Ottani népszerűségének egyik oka, hogy az alig létező állami egészségügy feladatait sok helyütt katolikus jótékonysági szervezetek látják el. A jó szándékú segítőknek súlyos lelkiismereti konfliktust okoz, hogy egyházuk tiltja azt, amit személyes tapasztalataik és meggyőződésük szerint tenni kellene az AIDS ellen. Úgy hírlik, hogy a vatikáni színfalak mögött zajló vitákban már tekintélyes püspökök és teológusok is a rugalmasabb álláspont mellett érvelnek.

2. Róma elutasítja az abortuszt, az eutanáziát és a halálbüntetést – az élet védelmére hivatkozva. Az ellentmondás nyilvánvaló: ha az óvszerhasználat ügyében doktrínáit fontosabbnak tartja, mint az emberi életet, elveit következetlenül képviseli.

3. Az elutasító álláspont alapja az 1968-as Humanae vitae kezdetű pápai enciklika, amely tiltja a híveknek a mesterséges fogamzásgátlás minden formáját. Ám akkor még nem volt AIDS; a járvány terjedése miatt az óvszer használata sokkal inkább közegészségügyi megelőző intézkedésnek tekinthető, mint fogamzásgátló módszernek.

4. Az utóbbi évek sorozatos papi pedofíliabotrányainak tükrében egyre kevésbé hiteles az egyház szigorú ítélete a szexuális erkölcsök romlásáról. Ilyen kínos előzmények után még a hívek között is sokakban kelt visszatetszést, ha a szószékről folyton önmegtartóztatásról beszélnek.

5. XVI. Benedek pápának paradox módon éppen közismert konzervativizmusa ad nagyobb mozgásteret az ügyben: ki mástól fogadnák el a világ katolikusai az engedékenyebb álláspontot, ha nem tőle, a hit és az egyház kérlelhetetlen védelmezőjétől?

Kis lépés, nagy hatás

Nyilvánvalóan „bonyolult és kényes ügyről van szó, amely körültekintést igényel”, ahogy Javier Lozano Barragán bíboros, a Vatikán egészségügyi kérdésekért felelős hivatalnoka mondta a La Repubblicának. Őt bízta meg a pápa, hogy – más bioetikai problémákkal együtt – tanulmányozza az óvszerhasználat ügyét, és készítsen róla jelentést. Ne feledjük, az „engedékenység” kizárólag a házaspárokra vonatkozna, és rájuk is csak akkor, ha a férj vagy a feleség hordozza a halálos vírust, a házasságon kívüli szexuális kapcsolatra nem, hiszen azt az egyház változatlanul bűnnek tartja.

Ráadásul úgy, hogy az óvszer használatát továbbra is elítélnék és rossznak tekintenék, még ha a kisebbik rossznak is. Mindennek a tetejébe a Vatikán malmai lassan őrölnek, a végleges álláspont közzétételéig akár évek is eltelhetnek, márpedig a késlekedés következményei drámaiak: csak tavaly 3,2 millióan fertőződtek meg HIV-vírussal Fekete-Afrikában.

Ám ha a pápa végül enyhít az eddigi teljes óvszertilalmon, az még így is méltán nevezhető jelentős előrelépésnek. „Óriási lenne a hatása” – nyilatkozott a The New York Timesnak Rebecca Schleifer, aki a Human Rights Watch emberi jogi szervezetnél foglalkozik AIDS-kutatással.

Szerinte azokban a fejlődő országokban, ahol a katolikus egyháznak erős a befolyása az emberek mindennapi életére – így Fekete-Afrika sok államában, illetve a Fülöp-szigeteken –, a tiltás legalább részleges feloldása segítene leküzdeni az óvszerrel szembeni társadalmi ellenkezést, és ezzel milliók életét menthetné meg.