Az Alzheimer- és a Parkinson-kórral küzdő betegek kezelésében új távlatokat nyithat, hogy egy brit laborban sikerült halott embriókból eltávolított sejteket átültetni és belőlük élő szövetet létrehozni. Persze etikai problémákat is felvetnek ezek a fejlemények.

Az eredmények hallatán azonnal felbolydult a tudományos közvélemény. Mint a Guardian és az Observer című brit lapok beszámolt róla, a kutatást vezető Miodrag Stojkovic professzor hatalmas előrelépésnek minősítette a történteket, kijelentve: többé nincs szükség arra, hogy élő embriókat használjanak fel bármilyen kísérletben. A kísérleteket egyébként a Newcastle Egyetem őssejtkutató laboratóriumában végezték el.

Ugyanakkor más szakértők arra figyelmeztettek, hogy a halott embriókból kinyert őssejtek további etikai problémákat vetnek fel. Először is: honnan lehet tudni, hogy egy embrió már halott – tette fel a kérdést Eric Meslin, az Indianai Egyetem Bioetikai Központjának vezetője.

Mint ismeretes, az embriókból kinyert őssejtek képesek arra, hogy a szervezetben később bármilyen sejt- vagy szövettípus kifejlődjön belőlük. Ezért valószínű, hogy kiválóan alkalmazhatók a különböző szívbetegségek, a cukorbaj és más betegségek kezelésében. Ugyanakkor kezdettől fogva erős ellenérzést keltett, jogi és erkölcsi problémákat vetett fel az a körülmény, hogy az őssejtek kinyeréséhez élő embriók létrehozatalára, majd elpusztítására volt szükség. Ezekhez az embriókhoz általában meddőségi klinikákon jutnak, ahol in vitro (vagyis kémcsőben, lombikban történő) megtermékenyítést hajtanak végre (IVF).

Ugyanakkor Stojkovic munkája lehetővé tenné, hogy a jövőben elkerüljék az élő embriók felhasználását. Ehelyett az őssejteket olyan embriókból nyernék ki, akik már természetes módon, az IVF során vesztették életüket. Ez egyben a kutatás és a betegségek lehetséges kezelése szempontjából azt jelentené, hogy sokkal több embrió válna elérhetővé, vagyis felgyorsulna a haladás ebben az élenjáró tudományágban.

Stojkovic akkor hajtotta végre kísérleteit, amikor 2005-ben a newcastle-i őssejtkutató központban dolgozott. A nemrégiben online formában közzé tett tanulmányában, amely a Stem Cells című szakfolyóiratban jelent meg, Stojkovic felfedte, hogy kollégáival együtt 13 olyan embrióval dolgozott, akiket IVF-fel hoztak létre, de néhány nappal a fogantatás után mind a 13-nak a fejlődése megállt. Tehát fejlődésük igen korai stádiumában voltak – tette hozzá Stojkovic, aki napjainkban a Sintocell szerbiai orvosi kutatóközpontot vezeti. A kutatócsoport – közölte a professzor – 24 órát várt, hogy megbizonyosodjon róla, az embriók többé nem osztódnak, és csak utána kezdte meg a kísérleteket. Vagyis ezeket az embriókat már halottnak minősítették. Ugyanakkor azonban még képesek voltak arra, hogy a belőlük kinyert sejtek tovább fejlődjenek vese- vagy más sejtekké, akár bőrsejtekké differenciálódva. Stojkovic szavai szerint mindez nagyon fontos fejlemény, bár természetesen az ily módon kinyert őssejteket nem lehet alternatívának tekinteni az élő embriókból származó sejtekhez képest. Inkább csak egyfajta kiegészítő jellegű őssejtforrásnak tartják őket.

A korábban már említett etikai problémán túl, tehát hogy mikortól kezdve tekinthető egy embrió halottnak, van egy másik, ugyancsak megválaszolatlan kérdés – mutatott rá George Daley, a harvardi őssejtkutató intézet munkatársa. Ez így szól: ha valami rossz történt az embrióval, amely megakadályozta abban, hogy tovább fejlődjék, akkor nem lehetséges-e, hogy ugyanez a rossz történt az őssejtekkel is, amelyeket belőle kinyertek? Erre a kérdésre egyelőre nincs válasz.

Végül más szakértők egy harmadik szempontot is felvetettek, amikor azt mondták: ha bárki számára problémát okoz, hogy halott embriókból élő sejteket távolítanak el, akkor miért nem ellenzik, hogy halott betegekből ugyancsak élő szerveket távolítsanak el szervátültetés céljából.