„A kisgyermekkorban átélt szegénység mérgezi az agyat.” Ezzel kezdte a napokban egyik cikkét a Financial Times – summázva az AAAS (American Association for the Advancement of Science), vagyis a tudományos haladást előmozdító amerikai szövetség kutatásainak eredményét.

Az idegkutatók úgy találták, hogy „a nagyon szegény családokban felnövő gyermekeket az alacsony társadalmi státussal egészségtelen mértékű stresszhormon-szint káros hatása éri, amely rontja az idegrendszeri fejlődésüket.” Ennek következtében anyanyelvi képességeik és a memóriájuk fejlődése kárt szenved. Aminek viszont egyenes következménye, hogy a szegénységből való kilábalás esélye is csökken számukra további életük során.

Újabb okunk van rá, hogy szégyelljük magunkat – mondja a The New York Times cikkírója.

2006-ban az Egyesült Államokban élő gyermekek 17,4%-a élt a hivatalos szegénységi küszöb alatt – ami valószínűleg alábecslés. Ráadásul a szegények és a társadalom többi része közötti távolság sokkal nagyobb, mint 40 évvel ezelőtt, amikor a szegények aránya alacsonyabb (14%) volt.

Ha szegénynek született, szinte biztosan szegény is marad

Azok a gyermekek, akik igen alacsony jövedelmű családban nőnek fel, 50% eséllyel maguk is ilyen alacsony jövedelműek maradnak. Ha pedig a szegény gyermek még emellett néger, akkor csaknem 70% az esélye annak, hogy egész életén át szegény marad.

Az országos oktatási statisztikai központ vizsgálata szerint a tehetségnél fontosabb az iskolai végzettség megszerzésében a szülők tehetőssége.

1988-ban nyolcadik osztályosok egy csoportját követték végig, a középiskola elvégzéséig. Azok a tanulók, akik kiválóan teljesítették a standardizált tesztet, de alacsony státusú szülőktől származtak, kevésbé valószínű, hogy elvégezték a college-ot, mint a rosszul teljesítő, de tehetős szülőktől származó gyermekek.

Az írás szerzője arra hivatkozik, hogy a legtöbb európai országban kisebb a szegénység, mint az Egyesült Államokban, mert kormányprogramok segítik a szegényeket és balsorsúakat.

Nagy-Britanniában például 1997-ben elsőrendű feladattá tette a kormány a szegénység csökkentését, és jövedelemtámogatással és más segélyekkel a gyermekszegénységet a felére csökkentették.

Amerikában ez egyik elnökjelölt programjában sem központi téma. Bizonyos szempontból érthető, elvégre a középosztálytól függ a megválasztásuk.

A Független.hu megjegyzése: Logikus, hogy egy olyan országban, ahol még nagyobb a gyermekszegénység, és a keresetekbe még a középosztálynak sincsenek beépítve a gyereke taníttatásának költségei, tandíjat szedjen a kormány.

(Forrás: Független.hu, eredeti forrás: The New York Times)