Nem előnyös az orvossal a gyermek előtt beszélni betegségének apró részleteiről, olyanokról, amelyeket ő nem ért meg. Emiatt kirekesztettnek érezheti magát. Tanácsos inkább magát a gyereket is bevonni a beszélgetésbe. A félelmetes vagy akként megélt dolgokat pedig beszéljük meg négyszemközt az orvossal. Mindazonáltal nem szabad elhallgatni, hogy mi fog vele történni. Ha például tudjuk, hogy egy vizsgálat fájdalmat okozhat, ne állítsuk az ellenkezőjét, különben a gyermek elveszíti belénk vetett bizalmát, amelyre viszont most nagyon is szüksége lenne. Ha gyermeke tiltakozik a vizsgálatok ellen, semmiképpen se szidja össze. Magyarázza meg neki pontosan, mi fog vele történni, és miért van erre szükség.

Játsszon vele vagy meséljen!

A gyermekeknek rengeteg idő áll rendelkezésükre a kórházban. A betegség és a fájdalmak ellenére szép dolgokra is lehet és kellene használni ezt az időt. A játékok és a könyvek segítenek a gyerekeknek feldolgozni meghatározó élményeiket. Játsszon gyermekével vagy egyszerűen meséljen neki! A kórházban még a nagyobb gyerekek is szívesen fogadják a felolvasást. Meséljen a családi mindennapokról is, hogy a gyerek érezhesse, ő is részese a család életének.

Nemcsak a szülők és a testvérek jelenlétére lehet számítani, a barátok és a rokonok is meglátogathatják a kis beteget, természetesen csak akkor, ha a gyerek állapota ezt lehetővé teszi, és nem egyszerre jelennek meg. Ha a gyereknek hosszabb ideig a kórházban kell maradnia, célszerű kialakítani egy „látogatási tervet”. Érdeklődjük meg a kórházi személyzettől, hogy kisebb gyerekek vagy az iskolatársak bemehetnek-e látogatásra.

A szülőktől való elválás gyakran nagyon nehezen megy, ezért a tényleges távozás előtt néhány perccel közöljék a szülők, hogy menniük kell. Mindenképpen maradjanak még egy kis ideig, ha a gyermek szomorú és sír. Mondják meg, mikor jönnek el hozzá újra, és természetesen tartsák is meg az ígéretüket. Ha a gyerek tudja, hogy a szülei újra meglátogatják, már ez a tény is vigaszt jelenthet számára.

Félelem és bizonytalanság, idő és odafigyelés

A szülőktől való elválás és a szokatlan környezet többnyire félelmet és bizonytalanságot vált ki a gyerekekben. A kis betegeknek alá kell vetniük magukat a kórházi ritmusnak: korábban kell lefeküdniük vagy más időpontokban kell étkezniük. Az ágynyugalom korlátozza a mozgásszabadságukat. Könnyen türelmetlenné és nyugtalanná válnak, gyakran éreznek fájdalmat. Új benyomásaikat lassan dolgozzák fel.

Ha a gyerek újra egészséges és már otthon van, időt és odafigyelést igényel. A kórházi tartózkodás mély nyomokat hagy, és a gyerekeknek vissza kell szokniuk az otthoni környezetbe. Hosszabb kórházi tartózkodás után nemritkán stagnálás vagy éppen visszaesés tapasztalható a gyerekek fejlődésében. Néha szokatlan magatartásbeli megnyilvánulásokra is számíthatnak a szülők, például alvászavarokra, bepisilésre vagy túlzott mértékű félelemre. Ne csapjunk nagy felhajtást ezek körül, a szeretet és az idő majd újra megerősítik a gyermeket.

(Forrás: Children in Hospital: 11 per cent will have a drug reaction, Kind im Krankenhaus, angolból és németből fordította Mészáros Csilla)