A mesterséges megtermékenyítés tudománya ma már sokra képes. Ám a gyermek utáni beteljesületlen vágy kölcsönhatásban van a pszichével, és a mesterséges megtermékenyítés procedúrája sok pár számára nagy belső megpróbáltatást is jelenthet. Nézzük meg a dolgok hátterét.

Mi minden állhat tudattalanul a gyermekvállalás útjában? Mi az, ami segíthet?

„Asszisztált reprodukció”

A nemzőképes korban lévő párok 2-4%-a akarata ellenére gyermek nélkül marad, és ez a szám egyre nő. Ugyancsak növekedést mutat azoknak a száma, akik a mesterséges megtermékenyítés (angolszász területen: „asszisztált reprodukció”) terén elért vívmányokkal élnek. Osztrák adatok alapján 2000-ben még csupán néhány száz pár, ellenben 2006-ban már mintegy 6000 pár bízta meg az ausztriai Reprodukciós Intézetet azzal, hogy mesterséges megtermékenyítéssel segítsék őket a gyermekhez jutásban.

Ez az adat azt jelzi, hogy a mesterséges megtermékenyítés ma már nem számít tabunak, és egyre sikeresebb – nyilatkozta dr. Peter Bauer főorvos, aki a mesterséges megtermékenyítést végző intézet vezetője az oberpullendorfi kórházban. Ez a kórház azon osztrák közkórházak egyike, ahol mesterséges megtermékenyítést végeznek. Az osztrák betegbiztosítási pénztár IVF alapja (In vitro Fertilizációs Alap) négy beültetési kísérletet finanszíroz részben, s ennek eredményeképpen az addig gyermektelen párok női tagjai 70-80%-ban sikeresen esnek teherbe.

Lehetséges pszichés okok

Bár a modern orvostudomány képes elvégezni azt, ami a maga természetesen szép útján nem sikerül, ezzel éppenséggel nem oldja meg azokat a belső problémákat, amelyek a terméketlenség számos esetében a kiváltó okot jelentik, és azokat sem, amelyek a diagnosztizálás és az asszisztált reprodukció folyamata során újólag keletkezhetnek. Egy gyermek fogantatásának sikeressége vagy sikertelensége komplex folyamat, amelyben nagy szerepet játszik az emberi lélek.

Már a mesterséges megtermékenyítés szükségessége is mindkét nem részéről pszichés okokat feltételez. Az eljárás okozta megterhelések szintúgy problémát jelenthetnek, és akár a megtermékenyítést is meghiúsíthatják – fejti ki egy másik osztrák szakorvos, prof. dr. Wilfried Feichtinger. Éppen ezért a mesterséges megtermékenyítésnél figyelembe kell venni a lelki vonatkozásokat is. S bár egyes párok mindezzel egyedül és ragyogóan megbirkóznak, a lelki terhelés feloldására sok esetben pszichoterápiás segítséget javasolnak az osztrák szakemberek.

Akadályok, pszichoterápiás támogatás

Pszichoterápiás segítségre voltaképpen már azelőtt szükség volna, hogy a párok meghozzák a mesterséges megtermékenyítés mellett vagy ellen szóló döntésüket. Gyermekre hiába vágyakozó párokkal foglalkozó osztrák családterápiás szakemberek véleménye szerint ezeknek a pároknak az életében a döntő momentumot az jelenti, amikor a nőgyógyász vagy urológus orvos megállapítja a sterilitás vagy a meddőség diagnózisát. A terapeuták újra meg újra azt tapasztalják, az érintett párok nem tudták feldolgozni azt a diagnózist, hogy természetes úton nem lehet gyermekük.

Sokként élik meg ezt a tényt, villámcsapásként hat rájuk a diagnózis. Úrrá lesz rajtuk a kétségbeesés, a reménytelenség és a belső vívódás: „miért éppen velünk esik ez meg?” Ahhoz, hogy nyitottak legyenek további megoldásokra, feltétlenül szükséges, hogy megéljék és feldolgozzák a bánatukat azon lehetőség elvesztése miatt, hogy spontán módon utódhoz jussanak. Fontos, hogy a terméketlen párok időt hagyjanak maguknak a hír feldolgozására. Csak az után képesek belül elfogadni a mesterséges megtermékenyítés vagy az örökbefogadás lehetőségét, hogy lezárult a feldolgozás folyamata.

Rendkívül sokféle lelki tényező állhat a természetes fogamzás útjában, így a stressz különböző fajtái, fel nem ismert ambivalens érzések, gondolkodásbeli és érzelmi minták, amelyeket az emberek a családjukból hoztak magunkkal, vagy a személyes élettörténet eseményei, amelyek belső gátlásként hatnak. Mindezen pszichés akadályok feldolgozására nyújt lehetőséget a párok pszichoterápiás kezelése.

(Forrás: Kinderwunsch & Seelenlast, németből fordította Mészáros Csilla)