Mit tehet 1 ember a Föld megmentéséért?
Hazánkban járt a világhírű etológus, Jane Goodall, akit főként a csimpánzok lelkes megmentőjeként ismerünk. Kevesebben tudják róla, hogy az egészséges táplálkozás és a fenntartható fejlődés összefüggéseit is kutatja. A Csimpánzos Hölgy tanácsait Kolontár Elvira foglalta össze.
Jane Goodall, a lelkes állatvédő rengeteget utazott világszerte, és munkája kapcsán átfogó képet alakított ki arról, hogy a fejlett országok kormányai, multinacionális vállalatai és gazdasági szervezetei milyen kifinomult módokon és gátlástalanul zsákmányolják ki a kevésbé fejlett országok lakosságát, termőterületeit, természeti erőforrásait. Mindezt természetesen a befolyás és a profitszerzés érdekében. Goodall rádöbbent arra is, hogy emberi tevékenységeink mára milyen elképesztő mértékben szennyezték el a bolygó talaját, vízkészletét, növény-és állatvilágát.
A globális természeti válság – és az okok
Komor kilátásainkat Jane Goodall A remény gyümölcsei című kötetbe foglalva, összefüggéseiben tárja elénk: ha így folytatjuk a bolygó kizsákmányolását és mérgezését, a nem túl távoli jövőben, 20-30-40 év múlva nem lesz annyi élelmiszer-, víz- és nyersanyagtartalékunk, hogy abból a Föld minden lakosának jusson. Ebben nagy szerepük van a nemzetközi nagyvállalatoknak, amelyek rafinált módokon, kiterjedt eszközökkel tartják irányításuk alatt a világ élelmiszer- és vetőmagkészletének nagy részét, és befolyásukat az utóbbi évtizedben – több-kevesebb sikerrel – megpróbálták kiterjeszteni a bolygó vízkészletére is.
Az egészségtelenül működő környezetszennyező vállalatok mellett a génmanipuláció, az indokoltnál bőségesebb műtrágyázás és vegyszerezés, a kegyetlen állattartási módszerek, a nagyüzemi élelmiszergyártás, az antibiotikumok felelőtlen használata, a monokultúrás gazdálkodás és az átgondolatlan, pazarló szállítási szisztémák további súlyos terheket rónak bolygónk élővilágára – és benne saját életterünkre.
Úton a pusztulás felé
Az összeadódó hatások eredménye ma már nem újdonság, ám egy kötetben összefoglalva egyenesen sokkoló: ha tovább folytatjuk ezeket a mérgező ipari és mezőgazdasági eljárásokat a gyors profit reményében, illetve ragaszkodunk a fogyasztásorientált szemléletünkhöz, néhány évtized alatt elpusztítunk minden ehetőt, és az emberi civilizáció összeomlik.
Sokkoló tények:
-
A Föld jelenlegi lakosságának (több mint 6,5 milliárd) kb. egyhatoda, mintegy egymilliárd ember szenved és gyakran hal meg éhínség következtében, további egymilliárdot fenyeget betegség vagy halál a túlevés és az egészségtelen ételek fogyasztása miatt.
-
Évente kb. 3 millió tonna mezőgazdasági vegyszert permeteznek szét a bolygó felszínén.
-
A rovarirtó szerek kb. 0,1%-a éri el a károkozót, de a gazdaságokból származó vegyszerek miatt 67 millió amerikai madár pusztul el évente.
-
A húsukért tartott állatok tenyésztése az USA-ban évente több mint 2 milliárd tonna salakanyaggal szennyezi a vizeinket, ez kb. tízszerese az emberi salakanyagoknak.
-
Évente kb. 300 millió hektárnyi terület megy tönkre a szennyezés következtében – ez egész Európát elláthatná élelemmel.
-
A Szent Lőrinc-öbölben olyan magas az ipari szennyezés mértéke a General Motors, Reynolds Metal, ALCOA gyárai által a folyóba engedett nehézfémek és egyéb anyagok miatt, hogy az itt élő belugák (fehér delfinek) a quebeci szabályozás értelmében mérgezőnek számítanak. Amikor elpusztulnak és partra sodródnak, tetemüket veszélyes hulladékként kell kezelni.
-
Az állatok hormonokkal és antibiotikumokkal történő mesterséges felhizlalása következtében például a broilercsirkék 16 hét helyett 6 hetes korukra elérik a piaci tömegüket. Ezek az állattartásban tömegesen használt mesterséges anyagok az ivóvizünkbe is bekerülnek. A csirkenevelésben kiterjedten használt hormonokkal hozható összefüggésbe például az, hogy a mexikói kislányoknak gyakran már ötéves korukban kifejlődik a mellük.
Igenis mindennap döntünk
Az írónő a problémák kíméletlen feltárása mellett személyre szabott cselekvési programot, konkrét, személyesen vállalható tippeket is ad, amelyek segítségével mindannyian egyszerűen tehetünk azért, hogy megóvjuk természeti kincseinket magunk és unokáink számára. Sokan hajlamosak vagyunk félresöpörni a problémákat azzal, hogy az egyéni cselekedeteink, választásaink vajmi keveset számítanak a nagy többséggel szemben. Mégis, jusson eszünkbe a közhely: sok kicsi sokra megy. Gondoljuk át, hogy minden egyes vásárlásunkkal, étkezésünkkel letesszük a voksunkat valami mellett. A felelősség másokra hárítása már nem járható út, hiszen a különálló, egyéni hozzájárulások együttesen komoly eredményekre vezetnek. Van választásunk, és a döntéseink igenis számítanak.