Tüzes, lángoló vagy megfutamító

Az aztékok a paprika erejének fokozatait szemléletesen „tüzes”, „lángoló” vagy „megfutamító” jelzőkkel rangsorolták. Napjainkban a Scoville-skálát használjuk ugyanerre. Wilbur Scoville amerikai kémikus volt az első, aki 1912-ben használható eljárást dolgozott ki a kapszaicin mérésére, ezért nevezték el róla a mértékegységet.

A Scoville-hőegység (Scoville heat unit, SHU) a kapszaicin relatív mennyiségét jelzi. (Sok csípős szószt gyártó cég használja reklámjaiban a Scoville-skálát.) A csípősség Scoville által kidolgozott eredeti módszere a Scoville organoleptikus teszt. Az eredeti eljárásban a paprikából készült oldatot cukros vízzel hígították addig, amíg a „csípést” a tesztelők (eredetileg öt kóstoló) már nem tudták érzékelni. A csípősséget a Scoville-skálán a hígítás mértéke adja meg. Ennek alapján a kapszaicint egyáltalán nem tartalmazó édes paprikák (például a zöldpaprika) Scoville-értéke nulla, mivel oldatuk hígítatlanul sem csípős. A másik végletet képviseli például a Habanero nevű, az egyik legerősebb paprika. Ennek 300 000 feletti SHU-értéke azt jelzi, hogy a kivonatot több mint 300 000-szeresére kell hígítani ahhoz, hogy már ne érezzük csípősnek.

Az Új-Mexikói Állami Egyetem Csilipaprika Intézetének (nekik még olyan is van!) professzora, Paul Bosland a Scoville-skála segítségével megmérte a világ legerősebb paprikáját. Az eredményt a Guinness Rekordok Könyve is jóváhagyta. A Bhut Jolokia paprika több mint 1 000 000-s értékével kétszer olyan erősnek bizonyult, mint a korábbi rekorder, a Savina nevű pirospaprika! (Pedig már a Habaneróhoz is csak kesztyűben lehet hozzányúlni!)

Meg kell azonban jegyezni, hogy a Scoville-féle organoleptikus teszt legnagyobb hátránya a pontatlanság, mivel szubjektív emberi érzékelésen alapul.

Csili a gyógyászatban

Sokféle néphagyomány fűződik ehhez az erős fűszerhez. Kelet-Európában vámpírok és farkasemberek elriasztására használták, a dél-és közép-amerikaiak úgy vélték, véd a szemmel verés ellen. Észak-Mexikóban még ma is készítenek vele varázsitalt az ellenség megrontására és a másnaposság kúrálására. A maják úgy tartották, hogy a csípős paprika megszünteti a hasmenést, a görcsöket, illetve a fogíny betegségeit. Az aztékok átpasszírozták, és paprikapéppel borogatták fájó, meghúzódott izmaikat, törött csontjaikat.

A csili jó C-vitamin- és karotinforrás, fertőtlenítő, izzasztó és antibakteriális hatású. A tudósok fölfedezték, hogy a nyers paprika több C-vitamint tartalmaz, mint a narancs. Rendszeres fogyasztása serkenti az emésztést, a vérkeringést és megóvja a gyomor nyálkahártyáját az alkohol, illetve az acetil-szalicilsav (fájdalomcsillapítók) okozta károsodásoktól. A kapszaicin tartalmú kenőcsök és tapaszok áldásos hatást fejtenek ki a fájó hátra, csillapítják a reumatoid artritiszes (reumás ízületi gyulladás) és a szenzoros neuropátiás (az érzékelő idegek betegsége) panaszokat és a diabetes mellitus (inzulinfüggő cukorbetegség) gyakori kísérőjelenségeit.

A kemoterápiával kezelt rákbetegek érzékeny nyálkahártyája gyakran begyullad, számukra kapszaicines bonbonok szopogatását javasolják. A kapszaicin a DNS-t is megvédi sok karcinogén (rákkeltő) vegyület károsító hatásával szemben. Serkenti a keringést, lázcsillapító hatású. Serkenti továbbá az emésztőnedvek kiválasztását, de egyes orvosok szerint túlzott mértékben gyulladást okozhat! Szerintük sok más erős fűszerhez hasonlóan ronthatja a gyomorfekély, illetve a gyomorégés tüneteit!