Aki az Európai Unióban bevásárláskor az ökológiai élelmiszerekre ügyel, gyakran az élelmiszer-címkék és -elnevezések dzsungelén kell átverekednie magát, anélkül, hogy tudná, mit is tartalmaznak az éppen kézbe vett termékek. Az európai élelmiszerpiac biotermékeinek érthetősége és egységessége céljából az EU 2010 júliusában bevezette saját öko-cimkéjét.

Ez a zöld hátterű fehér csillagokból formált levél, az „euro-levél” fog megjelenni azon élelmiszereken, melyek megfelelnek az EU öko-előírásoknak. Remények szerint valamikor sok bio-címke el fog tűnni és csak az EU-címke lesz érvényes. Ezzel azonban még egyelőre még várni kell. Ugyanis a gazdálkodó szervezetek és kereskedelmi láncok e márkajegyei nemcsak sikeres védjegyek, hanem egyben magasabb bio-besorolást is jelentenek.

Ökológia és biológia: védett fogalmak

Jó hír az összes felhasználónak: Ahol az „öko” szó látható, az valóban „öko” belül is. Mint fogalom, ugyanúgy védet az EU öko-előírások által a „bio”, „biológiai” vagy „öko” „ökológiai” és csak akkor használható, ha a terméket 95 százalékban biológiai összetevőkből gyártották. Az „ellenőrzött termelés”-ből származó élelmiszerek azonban nem felelnek meg automatikusan az EU öko-előírásainak. Hasonlók érvényesek az olyan megtévesztő fogalmakra is, mint pl. „természetesen trágyázott”, „környezetbarát” vagy „nem kezelt”. Mivel pusztán a megnevezések nem mindig jelzik, hogy valóban ökotermékről van-e szó, a vevők ügyeljenek a ráragasztott, vagy nyomtatott árucímkére. Ezeknél különbséget kell tenni a mezőgazdasági termelők társulásainak címkéi, mint pl. bioország, vagy biopark, valamint kereskedelmi áruházláncok saját címkéi között. Amíg a termelői társulásoknál hihetünk abban, hogy az élelmiszer kizárólag a társulási tagoktól származik, a termékek összetevőinek származása a biocímkék alapján nem bizonyítható kétséget kizáró módon. Az viszont garantált, hogy az ilyen termékeket legalább az EU öko-iránymutatások alapján gyártották.

Bio címke Németországban

Egyedül Németországban több mint 100 bio-címke van. Az árucímkék dzsungelének megtisztítása céljából vezette be 2001-ben az akkori fogyasztóvédelmi miniszter Renate Künast a ma legismertebb német öko-címkét: az állam méhsejtszerű „Künast”-címkéjét. Noha ez a legtöbbször használt bio-címke már a német piacon, nem tudta kiszorítani a többi öko- és bio-címkét. Ennek oka a német gazdálkodó szervezetek és kereskedelmi láncok ökológiai gyártásra vonatkozó lényegesen szigorúbb előírásaiban keresendő. Így pl. a legtöbb gazdálkodó szervezetnél előírás, az összes gyártóüzem ökológiai gazdálkodása. Az EU-címke elnyeréséhez ezzel szemben elég a részbeni ökológiai gazdálkodás. Az állatvédelemben és takarmánygazdálkodásban is nagyobb a szigor, mint amit az összes EU-előírás megkövetel. A termesztési társulások és kereskedelmi láncok címkéi élvezik a fogyasztók bizalmát. A társulások saját címkéik védelme érdekében szigorúbb ellenőrzéseket végeztek. A törvényileg előírt vizsgálatok mellett szigorú minőségvizsgálatot is végeznek saját termékeikre vonatkozóan. Ezek az intézkedések hozzájárultak a fogyasztók bizalmának erősítéséhez, és így a jövőben az E-címkék mellett továbbra is megtalálhatók lesznek a különböző logók.

A biotermékek származása

Mindazonáltal az élelmiszerek összetevőinek származása legalább valamivel átláthatóbb. Az új EU-logo bevezetéséven a megjelölés kötelezően információt nyújt arról, hogy a termék teljes egészében, részben, vagy egyáltalán nem az EU országaiból származik. Csak akkor jelölhető meg származási ország, ha valamennyi összetevő egyetlen országból való. Különösen erre kell figyelnie a fogyasztónak. Ugyanis a bio-joghurt Franciaországból importált tejjel, valamint a Spanyolországból származó gyümölcs előírásszerű állattartás és nem permetezett gyümölcs esetén sem valóban ökológiai. Ezen kívül a hosszú szállítás valamint a nem érett gyümölcsök szedése miatt jelentős mértékben károsodik minőségileg.

(Forrás: Das EU Bio Siegel; németből fordította: Koncz László)