Amerikában egyre többen tartanak „szex partikat”. Nem, nem arról van szó, amire gondolnánk. Jövendő szülők hívják meg szeretteiket, hogy együtt leplezzék le a megszületendő gyermek nemét. Vajon miért alakult ki ez az új divat?

Sárga

A „szex partik” színe a sárga. Élénk, vidám és mindenek előtt semleges. Sárga cukormázzal vannak bevonva a muffinok, sárga a díszítés és sárgák a meghívók, amit elküldenek mindenkinek, aki feltétlenül szeretne ott lenni, amikor kiderül a titok, ki rejtőzik a háziasszony méhében. Vagy még inkább mindenkinek, akiről a büszke szülők úgy gondolják, hogy érdekli.

Az est fénypontja, amikor a nőgyógyász által beavatott egyetlen személy, aki a cukrásznál leadta a megrendelést, asztalhoz invitálja a vendégeket. A leendő szülők remegő kézzel vágnak bele a „fiú-vagy-lány?” tortába, amelyből kibuggyan a rózsaszínű vagy világoskék krém. Hurrá!! Kislány/fiú!

Szertartásokra szükségünk van

A „szex parti” – mely a biológia nemet jelentő angol „sex” szóból ered – a legújabb találmány az USA-ban. Olyanok találták ki, akik ismét valami új alkalmat kerestek az ünneplésre, mivel túl üresnek tartották a legénybúcsú és a babaköszöntő közti időszakot. Ezért aztán az egyszerű kérdésből, hogy fiú lesz-e vagy lány, egy önálló ceremóniát alkottak. Amit eddig a leendő szülők a nőgyógyászati vizsgálóban, bizalmas kettesben tudtak meg, most barátok és rokonok társaságában válik ismertté. Pont ez az ilyen partik lényege, vélik az amerikaiak. Mennyivel kellemesebb a barátok és szeretteink körében megtudni a nagy hírt, mint egy orvosi rendelő rideg falai között.

Egyes vendégek ugyan megkérdezik maguktól, mi keresni valójuk is van egy ilyen partin. A szarkasztikus válasz erre az lehetne, hogy így legalább idejekorán ráállíthatják magukat, hogy mától kezdve minden kizárólag a barátaik gyerekéről fog szólni. Nem a barátságról, a barátjukról, róluk – kizárólag a kisbaba alvási, evési, emésztési szokásairól. Erre pedig egy „kívülálló” nem tud elég korán felkészülni.

A valódi ok azonban sokkal mélyebb, állítja Gunther Hirschfelder az összehasonlító kultúratudomány regensburgi professzora. Az embereknek szükségük van a szertartásokra. Igényünk van rá, hogy életünk fontos lépcsőfokait megjelöljük, ezért aztán ilyen ünnepeket találunk ki.

(Forrás: Hauptsache, es hat ein Geschlecht, németből fordította: Harrach Orsolya)