Vannak az életben a hagyományos, „nagy” ünnepek: Karácsony, Valentin-nap, Anyák napja, születés- és névnapok. Ilyenkor mindenki ajándékok után szaladgál, virágot, édességet vásárol, kötelező jelleggel biztosítja szeretetéről családtagjait, rokonait, barátait, ismerőseit. A sima, szürke hétköznapokon lehet, hogy ránk férne egy váratlan jókívánság.

Ünnepek jóval ritkábban vannak az életünkben, mint sima hétköznapok. Amikor munka után még sorba kell állni a postán, el kell viselni a főnök rossz hangulatát, ki kell találni, honnan vegyünk időt és pénzt, hogy elmenjünk a gyerekkel új cipőt venni a kinőtt helyett, vagy egyszerűen csak borús az ég, és beszürkíti az egész napunkat. Ilyenkor tényleg ránk férne egy váratlan jókívánság. Ránk, és ugyanúgy a barátainkra is. Ne várjunk hát „alkalomra”, lepjük meg őket spontán, és az öröm, amit szerzünk nekik ezzel, a mi életünket is megszínesíti majd.

A jókívánságok küldésének legegyszerűbb és legáltalánosabb módja a képeslap küldése. Napjainkban, amikor lassan már mindent e-mailben intézünk, még sokkal hatásosabb lesz az üzenet, ha a virtuális helyett az igazi postaládában landol.

Képeslapot vásárolhatunk is, de úgy az igazi, ha mi készítjük. Nem is kell hozzá sok minden. Egy kis fantázia, némi színes kartonpapír, olló, ragasztó.

A szabvány képeslapok elfogadott mérete kb. 10,5×15 cm. Ha kinyitható lapot szeretnénk, ennek a duplájával számoljunk. A házilag barkácsolt képeslapot érdemes borítékban küldeni, nehogy út közben megsérüljön. A képeslap alapja legyen megfelelő vastagságú; a 250-280 g/m2-es a legjobb erre a célra. A díszítés bármi lehet, rajzolhatunk, készíthetünk kollázst, vagy akár hajtogathatnunk is rá valamit, például teatasakból. Én ezt a módszert választottam.

A zöld csillaghoz nyolc darab téglalapra van szükség. Hosszában félbehajtom a téglalapot, mind a négy sarkát behajtom a középvonalig (lehet egy icipicit túl is hajtani a középvonalon, akkor nem marad fehér csík a hajtások közt a végén). Megfordítom, a két felső részt ismét behajtom a középvonalig, majd visszafordítom, és a két alsó részt is behajtom, szintén a középvonalig.

Kész is van egy elem. Ha mind a nyolc elkészült, egy megfelelő színű alapra csillag formában felragasztom. Én négyzet alapra ragasztottam, melynek utólag vágtam le a sarkait, a csillag sugarainak megfelelően.

A virág szintén 8 darabból áll. Itt négyzet a kiinduló forma. A négyzet két alsó oldalát a középső átlóhoz hajtjuk, majd felhajtjuk az alsó csücsköt a behajtott darabok vízszintes szegélyéig, és kész is van egy elem. Megfordítjuk, és félig átfedésben összeragasztjuk az elemeket úgy, hogy az illesztő él alsó vége az alsó darab bal alsó csúcsára, felső vége a meghajtott átló adta segédvonalra (a fényképen ceruzával kiemelve) essen. Az utolsó darabot a legelső elemre ragasztjuk.

Az elkészült virágot felragasztjuk egy hozzá illő, pl. kerek alapra. Az így elkészült darabokhoz színben hozzáillő képeslapkartont választunk, azt megfelelő méretűre vágjuk, majd felragasztjuk rá a hajtogatott díszt. Végül rákerül a számítógépen megszerkesztett és kinyomtatott jókívánság is.

Már csak egy van hátra: Irány a posta!

Harrach Orsolya
(szinesavilag.blog.hu)