Az öröklődő betegségekért felelős gének egyértelműen károsnak tűnnek, akkor mégis miért nem számolta fel, iktatta ki őket egyszer és mindenkorra az evolúció az emberi génkészletből? A válasz a kérdésre – vagy legalább egy részére – ott lehet, hogy ami az életünk egyik szakaszában káros, az máskor szükségesnek és hasznosnak mutatkozhat.

Azt az elméletet, hogy ugyanaz a gén egyszerre lehet káros és hasznos, a szituációtól függően, az öregedés, a rák és genetikai betegségek magyarázatára használták már évek óta. Csak azt nem voltak képesek meghatározni, hogyan lehetséges ez egyetlen organizmuson belül.

A Michigan Egyetem kutatója, Jianzhi Zhang professzor és munkatársai kimutatták, hogy ez a jelenség igen gyakori az élesztőgombáknál. (Az élesztőgombák egysejtű szervezetek, amelyekkel szívesen kísérleteznek genetikusok és sejtbiológusok.)

„Bármilyen adott környezetben az élesztőgombáknak százszámra keletkeznek olyan génjeik, amelyeket inkább ártalmasnak mondhatnánk a számukra… Az ember esetében még több ilyen génnek kell lennie, mint az élesztőgombáknál. Ez arra utal, hogy nagy óvatossággal kell eljárni, amikor az öröklődő betegségeket kezeljük, mert a kezelés – ha eliminálja a betegség okozó genetikai hatást, az élet más területén negatív hatásokhoz vezethet.”

Az élesztőgombáknak körülbelül 6000 génjük van, amiből 1000 esszenciális – ez azt jelenti, hogy ha egy is elvész belőlük, az organizmus elpusztul. Zhang és kollégái 5000 élesztőgomba törzzsel dolgoztak, mindegyikből egyetlen nem-esszenciális gént ütöttek ki. Figyelték a növekedési ütemüket különböző – hatféle – környezeti feltételek mellett, és összehasonlították a „vad” típusú élesztőgomba törzzsel, amelynek teljes volt a génkészlete. (A hatféle környezeti feltételt a tápanyag és a kémiai stresszorok különféle vegyítése adta.)

A hatféle környezeti körülmény mellett az élesztőgombáknál nagyjából 300 olyan génkifejeződés történt, amely lassította a növekedésüket, ezért károsnak lehetne minősíteni. Ha azokat a géneket kiütötték, gyorsabb lett a növekedésük. Sok olyan gén is volt azonban, amely károsnak minősült egy bizonyos környezetben, és hasznosnak – más környezetben. „Ez a jelenség nagyon gyakori, bár nem tudunk róla sokat” – állapította meg Zhang professzor.

(Forrás: Független)